„Sztójay-kormány” változatai közötti eltérés

Magyarország német megszállását ([[Margarethe hadművelet]]; március 18-19.) követően alakult azzal a céllal, hogy az ország legalább részleges önállóságát fenntartsák, s így ne süllyedjen Magyarország a [[Cseh–Morva Protektorátus]] szintjére. Sztójay kinevezéséig a Magyar Királyság berlini nagykövete, s mint ilyen, erősen németbarát volt, szemben elődjével, [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]]sal. A németek követelése ellenére a kormányba nem kerültek be az általuk kívánt szélsőjobboldali elemek (pl. [[Ruszkay Jenő]]) de ennek ellenére (vagy éppen ezért) igyekeztek kiszolgálni a német zsidópolitikát.

 

 

Ezzel egyetemben [[Jaross Andor]] államtitkáraival, [[Baky László]]val és [[Endre László]]val, valamint [[Ferenczy László (csendőrtiszt)|Ferenczy László]] csendőr alezredessel (a „három Laci”) megszervezte és végrehajtotta a vidéki zsidóság deportálását („munkaerő-kölcsönzés” címén), míg a budapestit (Európa ekkoriban legnagyobb zsidó közösségét) gettóba záratta, mivel Horthy az erősödő nemzetközi nyomás, illetve az [[Auschwitz-jegyzőkönyv]] napvilágra kerülése miatt a deportálásokat egy kisebb incidens után [[július 6.|július 6]]-án leállíttatta. Mintegy két héttel korábban, [[június 26.|június 26]]-án ugyanis Horthy koronatanácsot hívott össze, amin javasolta a deportálások leállítását. Ezt a „három Laci” figyelmen kívül hagyta és folytatták ez irányú tevékenységüket; mikor azonban Baky július elejére több ezer csendőrt akart a fővárosba vezényelni, hogy azok deportálják a budapesti zsidóságot is, Horthy egy esetleges puccstól tartva több páncélos egységet is a csendőrök elé vezényelt, akik sikerrel akadályozták meg, hogy azok bejussanak a városba. Ezután történt a deportálások azonnali és teljes körű leállítása.