Wikipédia

„II. Károly magyar király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.222.78 (vita) szerkesztéséről Qedrák szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 798 szerkesztés
belső hivatkozások
31. sor:
| születési dátum = 1345
| születési hely = [[Nápoly]]
| halálozási dátum = 1386. február 24. {{életkor-holt|1345|000|0|1386|022|24}}
| halálozási hely = [[Visegrád]]
| temetés dátuma =
46. sor:
}}
 
'''II. Károly''' - (ragadványnevén ''Kis Károly'' -) ([[1345]] – [[1386]]. [[február 24.]]) [[Anjou-ház]]i magyar és – ''III. Károly'' néven – [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|nápolyi király]] valamintés [[Akháj Fejedelemség|akháj fejedelem]]. Nápolyban [[1381]]. [[június 2.|június 2-ától]]-től, [[Magyarország]]on [[1385]]. [[december 31.|december 31-étől]] haláláig uralkodott. A ''Parvus'' ''(Kis)'' melléknevet termete miatt kapta, [[Olaszország történelme|Itáliában]] a ''Pacis'', ''della Pace'' ''(Békés)'' melléknévvel is emlegették.
 
Apja halálát követően, fiatal hercegként került a magyar királyi udvarba, ahol [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] mellett tehetséges hadvezérré vált. A [[Nápolyi Királyság]] feletti uralmat a [[Pápa (egyházfő)|pápa]] és a magyar király támogatásával indított hadjárata során sikeresen átvette. Magyarországon -– pártjának kezdeményezésére -– törvényesen koronázták királlyá, de uralkodásának kezdetén egy udvari összeesküvés során meggyilkolták. A magyar történelem legrövidebb ideig regnáló uralkodója volt.
 
== Származása, rokonai ==
64. sor:
 
A második nápolyi hadjáratot követően [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos magyar király]] 1352 októberében elrendelte a Nápolyi Királyság még magyar kézen lévő várainak átadását, a pápai biztos – ''De Sancto Martiale Péter'' – 1353-ban érkezett [[Nápoly]]ba a várak átvétele céljából. Lajos durazzói herceg a nápolyi menekültekre és a visszamaradt magyar csapatok maradványaira támaszkodva fellázadt a Nápolyba visszatért [[I. Johanna nápolyi királynő|Johanna]] királynő ellen. [[Puglia|Apuliából]] a magyar királynak – visszahívása végett – több levelet is küldött, a levelek azonban a nápolyi királynő kezébe kerültek. Johanna és Lajos között a pápa közvetítésével került sor békekötésre, de a békekötést követően Johanna Lajos durazzói herceget bebörtönöztette.<ref name="Károly 1.">{{cite journal | last=Óváry | first=Lipót |authorlink= Óváry Lipót | title=Nápolyi Johanna, Harmadik és befejező közlemény | journal=Századok | year=1893 | pages=668-679}}</ref>
Lajos a [[Castel Nuovo|Castel Nuovóban]] – valószínűleg mérgezés következtében - 1362. július 22-én halt meg. Durazzói Lajos ekkor 17 éves fiát, Károlyt, [[V. Orbán pápa]] vette pártfogásába, és felkérte Lajos királyt, hogy az ifjú herceget fogadja a magyar királyi udvarba. Nagy Lajos Károlyt 1365-ben Johanna jóváhagyásával [[Buda (történelmi település)|Budára]] hozatta. Károlyt Magyarországra nevelője, ''Vilmos commachioi[[Comacchio|comacchiói]] püspök'' – aki valószínűleg azonos a későbbi győri püspökkel – is elkísérte.<ref name="Károly 2.">{{cite journal | last=Pór | first=Antal | title=Kis Károly és Erzsébet utolsó évei | journal=Századok | year=1896 | pages=129-147}}</ref>
 
Károly a magyar udvarban hamar elnyerte Nagy Lajos rokonszenvét, az utódjának is tekintett Károlyt 1368-ban eljegyezték [[IV. Károly német-római császár|IV. Károly]] leányával, Luxemburgi Annával. Az eljegyzés felbontására a IV. Károly ellen 1369-ben kötött lengyel-magyarlengyel–magyar szövetség miatt került sor. Ezt követően a magyar királyi ház Károly házastársául, az első nápolyi hadjárat során [[Aversa|Aversában]] kivégeztetett Durazzói Károlynak [[Anjou Mária tarantói hercegné|Mária]] nápolyi király hercegnővel kötött házasságából származó leányát, Margitot (1324–1412) helyezte előtérbe. Az ''incesztus'' engedélyezése végett a magyar király a pápához fordult, a pápa a házassági tilalom feloldásáról Lajost 1370. január 9-én értesítette. A Johanna királynő által ekkor még utódjának tekintett Margit és Károly házasságkötésére január 24-én Nápolyban került sor, a házaspár a házasságkötést követően szeptember 16-án [[Zára|Zárába]] utazott.<ref name="Károly 2." /><ref>{{cite journal | last=Pór | first=Antal | title=István úr árvája, Második és befejező közlemény | journal=Századok | year=1901 | pages=193-208}}</ref>
Lajos magyar király Károlyt [[Szlavónia]], [[Dalmácia]] és [[Horvát bánság|Horvátország]] kormányzásával bízta meg, 1371-ben Károly már szlavón hercegi címet használt, 1373–1376 között horvát–dalmát [[Bán (méltóság)|bán]] is volt.<ref name="Károly 2." /><ref name="Fügedi:Ispánok">{{cite book|last=Fügedi |first=Erik |authorlink= Fügedi Erik |title=Ispánok, bárók, kiskirályok |publisher=Magvető Könyvkiadó |year=1986 |isbn=963-14-0582-6}}</ref>
Első leányuk, Mária 1370-ben még Nápolyban, de második lányuk [[II. Johanna nápolyi királynő|Johanna]] 1373-ban már a Zárában lévő hercegi udvarban született. Kis Károly, a rokonszenves, tudományokhoz – beleértve a hadtudományt is – értő fiatal herceg népszerűsége a délvidéki főurak körében erre az időszakra vezethető vissza, ekkor nyerte el a délvidéki nemesség rokonszenvét.
72. sor:
Egy korabeli forrás szerint, Károly kis termetű, rőt hajú, csinos külsejű, nyugodt beszédű és járású ember volt, aki szeretett ebéd és vacsora után tudós férfiakkal társalogni.<ref name="Károly 2." />
 
1378-ban [[Velencei Köztársaság|Velence]] terjeszkedő politikája ellenében széles szövetségi rendszer alakult ki [[Genovai Köztársaság|Genova]] köré, e szövetség oldalán állt Lajos magyar király is. A kitört háborúban Velence 1378 tavaszán elfoglalta a magyar király uralma alatti adriai városokat, de a következő év tavaszán már a szövetségesek kerekedtek felül.<ref name="Károly 4.">{{cite book |author= Engel Pál |coauthors= [[Kristó Gyula]], [[Kubinyi András]] |authorlink=Engel Pál|title= Magyarország története 1301 – 1526 |publisher= Osiris Kiadó -– Budapest |year= 1998}}</ref> Velence békét kért, a magyar király a Velencével történő tárgyalásokkal Kis Károly herceget, [[Szepesi Jakab]] [[országbíró]]t és Vilmos győri, valamint László váradi püspököt bízta meg. Velence taktikázó magatartása miatt a háború tovább folyt, 1379 augusztusában újabb tárgyalások kezdődtek. A több mint öt hónapig elhúzódó tárgyalásokon Károly mellett még [[Garai Miklós (nádor, ?–1386)|Garai Miklós]] [[nádor]], Vilmos győri püspök, [[Alsáni Bálint]] pécsi püspök, Szepesi Jakab és [[Czudar Péter]] volt országbírók és [[Himfi Benedek]] volt bolgár bán vettek részt.<ref name="Károly 3.">[[Áldásy Antal]]: Alsáni Bálint 13??-1408–1408; Magyar Történelmi életrajzok / A Magyar Történelmi Társulat kiadása; Budapest, 1903.</ref><ref name="Fügedi:Könyörülj bánom">{{cite book|last=Fügedi |first=Erik |authorlink= Fügedi Erik |title=„Könyörülj, bánom, könyörülj …” (Labirintus)|publisher=Helikon Kiadó|year=1986|isbn=963-207-662-1}}</ref> Károly a velenceiektől ekkor kapta a ''„della Pace”'' melléknevet<ref name="Károly 2." /> – a háború az 1382. évi, Velence számára megalázó [[Torino|torinói]] békével ért véget.
 
A torinói béketárgyalásokon (1381. július – augusztusjúlius–augusztus) a [[Magyar Királyság]]ot [[Alsáni Bálint]] pécsi püspök, [[Horváti Pál]] zágrábi püspök képviselte.<ref name="Károly 3." /> Kis Károly ekkor már Nápoly alatt volt seregével.
 
=== A nápolyi trón megszerzése ===
96. sor:
 
=== A magyar trón megszerzése ===
[[Fájl:Charles III of Naples as Charles II, King of Hungary.jpg|bélyegkép|II. Károly a magyar trónon -– 19. századi rézmetszet]]
Lajos magyar király halála után eleinte nem volt jele annak, hogy Károly be akarna avatkozni a magyar ügyekbe, még nápolyi hatalmának biztosításával volt elfoglalva.
 
105. sor:
Garai Miklós nádort 1384 májusában a francia király, a francia királyi nagytanács tagjává nevezte ki. 1385. június végén el is indult a küldöttség [[Padova|Padovába]] – [[Losonci család|Losonci László]] erdélyi vajda és [[Frangepán János vegliai gróf|Frangepán János]] vezetésével – százötven lovag kíséretében, hogy a francia király öccsét Magyarországra hozza. A küldöttségről az utolsó információk Padovából származnak. A francia irányultságú lépések nagy politikai hibának számítottak, mivel a római és cseh királyi címet is kézben tartó [[Luxemburgi-ház]]on kívül a pápa és Kis Károly érdekeit is alapjaiban sértették.<ref>{{cite journal | last=Pór | first=Antal | title=Ifjabb Erzsébet királyné, Nagy Lajos felesége; Második közlemény | journal=Századok | year=1895 | pages=902-921}}</ref>
 
Míg Mária Lajos orléans-i herceggel történő eljegyzése, illetve házassága 1385 augusztusában általános lázadást keltett, és Garai Miklós nádorságába került, Zsigmond pedig rokonai bevonásával próbált erőt gyűjteni a házasság fegyverrel történő kikényszerítésére, addig Kis Károly helyzeti előnybe került, ugyanis Horváti Pál püspök Kanizsai Miklós társaságában hajóra szállt és Nápolyba ment, hogy rábírja a magyar trón elfogadására. A küldöttség augusztus 18-án már Nápolyban volt, mert ekkor találkozott ott a velencei követtel.
 
Károly a magyar főurak felkérését elfogadta, elhatározásán – felesége ellenkezésére – csak annyiban változtatott, hogy ekkor kilencéves fiát, [[László nápolyi király|Lászlót]], Nápolyban hagyta. Egyes feltételezések szerint Károly a magyar trónt fiának szánta, akit az öt évvel idősebb magyar királynővel, Máriával kívánt összeházasítani. Nápoly védelmét a padovai ''Scrovegno Jakabra'' és felfogadott csapatára bízva, 1385. szeptember 14-én este Nápolyban hajóra szállt, és három [[gálya|gályával]] [[Manfredonia|Manfredoniába]] indult. Itt további egy hajóval és emberekkel – többek között ''Alberico da Barbianoval'', a szicíliai seregek főparancsnokával és ''Naccarella'' udvarmesterrel – kiegészülve október 23-án hajózott el Magyarország felé. A [[Zengg]]be érkező Károlyt nagy örömmel fogadták, innen Horváti Pál székhelyére [[Zágráb]]ba ment, ahol december elejéig tartózkodott.<ref name="Károly 2." />
116. sor:
Zsigmond, látva Károly térnyerését, Csehországba menekült. Az országgyűlés Fehérvárra tette át üléseit, Mária a trónról lemondott, ahol a rendek Károlyt Magyarország királyává választották. A koronázást Demeter esztergomi érsek 1385. december 31-én reggel kilenc órakor, Mária és Erzsébet jelenlétében a szokásos külsőségek szerint végezte el.<ref name="Károly 2." /><ref name="Károly 4." />
 
{{idézet 2|''A szent palásttal borítva, az előkelőségek között ott állt már Károly, és miközben a papság a titokteljes isteni igéket énekelte, az esztergomi érsek a királyi koronát kezében tartva szokás szerint háromszor megkérdezi a népet, akarja-e Károlyt királynak.''|[[Thuróczi János|Thuróczi]]/Bellus I.<ref name="Thuróczy">{{cite book |author= Thuróczi János |coauthors= (Fordította: Bellus Ibolya és [[Kristó Gyula]])|authorlink= Thuróczi János |title= A magyarok krónikája; Millenniumi magyar történelem ( Források) |publisher= Osiris Kiadó -– Budapest |year= 2001 }}</ref>}}
 
A koronázásról Margit királynét Zára városának küldöttsége január 21-én értesítette, az esemény hírére Nápolyt este fényesen kivilágították. Károly levelei február 10-én érkeztek meg Nápolyba, melyekben a királynét valamint nápolyi bárókat és polgárokat a koronázásról személyesen értesítette. Február 18-án vasárnap a [[capua]]i és a ''nidoi'' nemesek, a nápolyi céhek és polgárok a királyné üdvözlésére a Castel Nuovóba mentek, és megérkeztek Firenze és Genova küldöttségei is. Fáklyás felvonulással fényes ünnepségeket tartottak, viszonzásul a királyné kilenc fehérbe öltözött főrendű hölgy kíséretében végiglovagolt Nápoly utcáin, karjukon aranyos szalagokat viseltek.<ref name="Károly 2." />
129. sor:
{{idézet 2|''Eközben Erzsébet királyné a jómód magas csúcsáról letaszítva fojtogató keserűséggel gyötrődik, és a frissen elveszített méltóságra vágyakozva meg a bosszúállás dühétől égve burkolt csellel igyekezett visszaszerezni a titkos fondorlattal elvett országot.''|[[Thuróczi János|Thuróczi]]/Bellus I.<ref name="Thuróczy" />}}
 
A Károly elleni merényletre, az előre kitűzött napon, február 7-én került sor, a merénylet résztvevői az ''estei krónikából'' és Mária királynő egy későbbi okleveléből személy szerint beazonosíthatók; a beazonosítható személyekenrajtuk kívül, az estei krónika még további más, meg nem megnevezettnevezett árulók jelenlétét is megemlíti. A merénylet során a „királynők” szobájában rajtuk kívül még Garai Miklós volt nádor, Alsáni Bálint pécsi püspök, Bebek Imre országbíró és Bebek György, az anyakirályné tárnokmestere tartózkodott, a kitervelt merényletet [[Forgách Balázs]], [[pohárnokmester|az étekfogók mestere]] hajtotta végre.<ref name="Károly 2." />
Meg kell jegyezni, hogy mivel Durazzo Károlyt a pápa korábban kiközösítette, életét - – a korabeli jog szerint -– bárki elvehette.
A merénylet részletes lefolyását ''Gataro'' leírásából és a szintén korabeli, velencei ''Monaci''<ref group=m>'''''Lorenzo de Monacis''''' (1351-14291351–1429) velencei költő – történetíró, az államtanács tagja és diplomata / ''Carmen de casu illustrium reginarum et de lugubri exitu Caroli Parvi''</ref> verses történetéből, valamint Mária királynő február 28-án kiadott okleveléből ismerhetjük meg.<ref name="Károly 2." /> Az 1480 után íródott [[Thuróczi-krónika]] nagyrészt a velencei verses történetet használta alapul.
 
''Gataro'' szerint a király gyakori látogatásokat szokott tenni a „királynőknél”. A merénylet napján kilenc óra körül érkezett meg, majd megbeszélésre a „királynőkkel” egy terembe vonultak. A terembe érkező [[Forgách Balázs]] a király közelébe jutva, a köpenye alatt tartott hosszú késsel, teljes erővel a fejére sújtott. A tőr a király koponyáját teljesen keresztülvágta, egészen le a bal szeméig, amit emiatt el is veszített. Forgách ezután a teremből nyugodtan távozván, a helyszínről elmenekült. A lármára sokan a terembe szaladtak, majd orvosért küldtek.
 
''Monaci'' szerint Károlyt három vágás érte, egy az arcán, miami által a bal szemét elveszítette és kettő a feje felső részén.
Mária királynő oklevele szerint Forgách Balázs ''bicellusával'' többször csapott a királyra, a kialakult dulakodásban ''Naccarella'' és Forgách Balázs is megsebesült.
[[Fájl:Karel3Neapolmord.gif|bélyegkép|230px|jobbra|Korabeli kép a merényletről]]
144. sor:
{{idézet 2|''Végül ugyanezen éjszaka csöndjében a királyné és a nádor cinkosai vadul berontottak a király hálószobájába, és kiemelvén az ajtószárnyakat kivonszolják onnan a sebesült királyt, majd fogolyként egy magas toronyba zárva őriztetik.''|[[Thuróczi János|Thuróczi]]/Bellus I.<ref name="Thuróczy" />}}
 
Az olasz kútfők szerint a merényletet követően Garai Miklós fegyvert fogott, és a királynőpárti főurakkal Buda utcáin a „királynő” mellémellett lázított. A nagy számú fegyveres aznap reggel, Garai lányának [[Szerémség|szerémi]] esküvőjére való indulása okán jött a várba. [[Lackfi István]] vajda és Horváti János bán fegyvereseikkel Buda utcáin, viszont a királyt éltették, és a „királynők” ellen lázítottak, majd a várost körülvették, és egész éjjel fegyverben állottak. Horváti, látva a helyzet kilátástalanságát, másnap reggel [[Zágráb]] felé indult, hogy ott minél előbb felgyújthassa a lázadás tüzeit.
''Barbiano'' és ''Naccarella'', Garai törekvésének megpróbáltak ellenállni, de a nagy nyomás hatására a király-pártiakkirálypártiak a vár tornyába szorultak vissza, melyet a padovai[[padova]]i számszeresek ''Scrovegno Jakab'' vezetésével még több napig tartottak. A torony feladására Károly személyes utasítására került sor, kitakit erre rákényszeríttettek.
 
Később Károlyt – valószínűleg olasz híveivel – Visegrádra[[Visegrád]]ra vitték, ahol másnap az orvosok olyan szert adtak be neki, amitől nagy fájdalmai lettek és erejét is hanyatlani érezte. Állapotát felismerve végrendelkezett, örökösévé fiát tette meg, akit a feleségével és lányával együtt ''Naccarella'' gondoskodására bízott. Majd meggyónván, február 24-én – a ''szicíliai krónika'' szerint 27-én – az élők sorából eltávozott. Egyes forrásértelmezések szerint nem a visegrádi kolostorba vitték, hanem a [[szentendre]]i bencés nagykáptalan mai napig ismeretlen helyen lévővolt kolostorába.<ref>Opolczer Júlia: ''Szentendre településföldrajza'', Budapest, Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, 1938. 20. o.</ref>
 
A pápai kiközösítés miatt egyházi szertartással nem temették el, erről fiának kérésére [[IX. Bonifác pápa]] csak 1391. február 3-án intézkedett. A visegrádi előhegyen lévő [[bencések|Benedek-rendi]] monostor templomában való temetésére, a pápa [[Kanizsai János]] érseket utasította.<ref name="Károly 2." />
 
Mária királynő [[Forgách Balázs]] jutalmazására – „ ''aki megölte a királyné életére törő és őt, a királynőt koronájától megfosztó Durazzói Károly királyt'' ” – 1386. február 28-án kiadott oklevelében intézkedett. Neki és általa rokonainak adományozza örökjogon a nyitra megyei [[Gímes|Gymes]] várát a Nyitra, Bars és Esztergom megyékben fekvő név szerint felsorolt tartozékaival, vámjaival és vásárjaival egyetemben.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF: 58652</ref>
A birtokba való bevezetésre a [[garamszentbenedek]]i konventet március 11-én utasította.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF: 58653</ref>
A garamszentbenedeki konvent április 14-én jelentette Mária királynőnek, hogy a birtokba történő bevezetés ellentmondás nélkül megtörtént.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF: 58654</ref>
 
A merénylet hírét március 1-jén éjjel, a nápolyi ünnepségekre érkező firenzei[[firenze]]i követség vitte meg a Castel NuovobaNuovóba.<ref name="Károly 2." />
 
II. Károly meggyilkolásával a Magyar Királyság több mint másfél évtizedig tartó megosztottságba -– polgárháborús állapotba süllyedt. Csak öt hónapnak kellett elmúlni ahhoz, hogy a gyilkosság fő kitervelői és végrehajtója azonos sorsra jussanak.
 
<gallery class="center">
173. sor:
* [[Dümmerth Dezső]]: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, 1982. {{ISBN|963-243-179-0}}
*Fazekas István: ''„Kis Károly”'' (történelmi dráma) Bp., 2010, Hungarovox. <small>({{ISBN|9789639908819}})</small>
* [http://www.treccani.it/enciclopedia/carlo-iii-d-angio-durazzo-re-di-napoli-detto-della-pace-o-il-piccolo_(Dizionario-Biografico)/ ] di Salvatore Fodali : CARLOCarlo III d'Angiò Durazzo, re di Napoli, detto della Pace, o il Piccolo – 2012. május 30.
* [http://genealogy.euweb.cz/capet/capet19.html#C3 A listing of descendants of Charles I of Sicily]
* [http://fmg.ac/Projects/MedLands/SICILY.htm#CharlesIdied1285 Foundation for Medieval Genealogy/Naples Kings Genealogy]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Károly_magyar_király”