A '''norvég nyelv''' a 14–16. században kezdett átformálódni, ebben az időszakban alakult az óészaki középnorvéggá. A skandináv országok közös történelme miatt azonban a kialakult norvég nyelv nagyban hasonlít a [[svéd nyelv|svédre]] és a [[dán nyelv|dánra]].
AMa moderna norvég nyelvnyelvnek két nagyhivatalos dialektikusírott ágraformája bomliklétezik, amelyek kétszámos dialektusesetben közötterősen tulajdonképpen annyi a különbségkülönböznek, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a ''[[nynorskbokmål]]'' és a ''[[bokmålNynorsk nyelv|nynorsk]]'' norvég. A nynorsk (újnorvég) nyelvnyelvet anyanyelvi használata az ország lakosságának kb.nagyjából 10%-ra jellemzőa (400 000 fő) használja írott nyelvként, legnagyobb rész Nyugat-Norvégiában, azonban a hasonlóságok és a közös eredet miatt a többi norvég is megérti őket, noha nem könnyen. Mint neve is mutatja, a ''bokmål'' a könyvnyelv, ez az általános használatú, és a nyomtatott irományok nagy része is ezen jelenik meg. AzonbanA mindenbeszélt vidékneknyelv vanvárosról-városra egy kis nyelvi sajátosságaváltozik, a "tiszta bokmål'" leginkábbazonban [[Oslo]] éskörnyékén [[Trondheim]]a környékénbokmålhoz figyelhetőerősen meghasonló dialektusban beszélnek.
