„Niszibisz” változatai közötti eltérés

A város története több mint háromezer évre nyúlik vissza. Nevét az asszír források említették először [[i. e. 900|Kr. e. 900]] körül. A Mügdoniosz folyó partján fekvő település fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt. [[Szeleukida Birodalom|Szeleukidák]], [[örmények]], [[Ókori Róma|rómaiak]], [[pártusok]] és [[Szászánida Birodalom|szásszánidák]] is harcoltak érte, gyakran cserélt gazdát, népessége etnikailag és vallásilag is vegyes volt. A makedón uralom alatt Mügdoniai Antiochia néven volt ismert. A [[Római Birodalom|római időkben]] [[Septimius Severus római császár|Septimius Severus császár]] római császár (193-211193–211) megerősítette és a római[[Római birodalomBirodalom]] keleti végvárává tette. Jovianus[[Iovianus római császár|Iovianus császár]] 363-ban végleg átengedte a [[Szászánida Birodalom|perzsáknak]], kereskedő lakói [[Diyarbakır (település)|Amidába]] és [[Şanlıurfa (település)|Edesszába]] távoztak. A város 640-ben arab, majd [[Oszmán Birodalom|török uralom]] alá került, ma csupán kis mezőváros.

A városnak ősi keresztény múltja volt. Iskolája "niszibiszi„niszibiszi iskola"iskola” néven lett híres. Az ottani [[arámi nyelv|arám]] dialektusban alakult ki a [[szír nyelv|szír]] irodalom, amelynek alapítója és legjelentősebb képviselője [[Szír Szent Efrém]] volt.