Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
=== Zsolnay Teréz ===
([[1854]]. [[május 21.]] - [[1944]]. [[május 16.]])
Teréz egy gyári alkalmazottól tanult mintázni és vésni. Ezután kezdett népművészeti emlékeket gyűjteni, melyből 10 000 darabból álló páratlan gyűjtemény jött össze. Teréz a díszítésben a népi, magyaros motívumokat képviselte. Férjét, alsómátyásfalvi '''Mattyasovszky Jakab'''ot ([[1846]]-[[1925]])<ref>{{cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-68JS-3S9?i=443&wc=M6WK-L2S%3A101521201%2C102515101%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|publisher= Familysearch.org|title= alsómátyásfalvi Mattyasovszky Jakab|accessdate= 2016-04-01}}</ref> egy bálon ismerte meg, aki geológusként az egész ország területén kutatásokat végzett, s ezzel nagy segítségére volt apósának, Zsolnay Vilmosnak a legtökéletesebb agyagfajták megtalálásában. Életét teljesen a családnak szentelte, ő volt a ház asszonya. Maga puritán polgári életvitelt folytatott, de gyerekei kitaníttatására, nevelésére nem sajnálta a pénzt. 70 éves korában kezdte el megírni a gyár történetét, melyet 90 éves koráig írt (csaknem 2500 oldalas anyaggá alakult). A könyvet, melyet lánya, Mattyasovszky Margit fejezett be, "édes gyermekeinek" címezte.
 
=== Zsolnay Júlia ===
([[1856]]. [[február 15.]] - [[1950]]. [[április 2.]])
Júlia igazi művész volt, nem mindig mozgott a realitások talaján. Hozzá kötődik a perzsa, az indiai és a lótuszmotívum is. Férje a [[lengyelek|lengyel]] származású kopaszynai '''Sikorski Tádé''' ([[1851]]-[[1940]]),<ref>{{cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6S7S-FGH?i=654&wc=M6W2-SWL%3A101522301%2C105070002%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|publisher= Familysearch.org|title= kopaszynai Sikorski Tádé|accessdate= 2016-04-01}}</ref> híres [[bécs]]i építész. [[1883]]-ban, mint művészeti vezető kapcsolódott be a gyár életébe. A vezetés mellett tervezőművészként is alkotott. Mint képzett építész nagy szerepe volt a gyár épületdíszítő burkolatainak fejlesztésében, ő tervezte a [[Zsolnay-mauzóleum]]ot is.
Júlia nem volt hagyománytisztelő és puritán. Neki sikerült először függetlenítenie magát a gyártól. Ugyan a családi házban éltek, de már nem a gyárnak dolgozott, hanem festőművész lett. Gyermekei születése után is a festésnek élt, még késő öregkorában is festett. 93 évesen halt meg, miután az államosítással mindenétől megfosztva Miklós fia lakásában élt. Képeit nem tudták megtartani, szétszóródtak a világban.
=== Zsolnay Miklós ===
[[Fájl:Statue of Miklós Zsolnay.JPG|thumb|right|160px|Zsolnay Miklós porcelánszobra a pécsi Zsolnay Múzeumban]]
([[1857]]. [[október 30.]] - [[1922]]. [[február 25.]])
Miklós a bécsi Technische Hochschule kereskedelmi tagozatára járt, ahonnan 16 évesen került vissza Pécsre. Ettől kezdve az ő élete is eggyé vált a gyárral. Először apja oldalán dolgozott, majd már fiatalon megállta a helyét a gyár kereskedelmi vezetőjeként. Emellett vidám úri életet folytatott. Egy színésznőt vett feleségül, mely a családot meglehetősen megbotránkoztatta.
Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia határain kívülre. [[1897]]-től kapott önálló cégvezetői jogkört. De ő már elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. A gyárbeli élete mellett sok közéleti szereplést is vállalt. Közel 100 közéleti cím tulajdonosa volt. [[1910]]-ben adoptálta nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él, innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket, melyet csak hivatalos pecsétjükön használnak. Betegségben halt meg, vérbajban, s az abból következő elmebajban. Az ő életével lezárult a gyár fénykora.
98 474

szerkesztés