„Csecsenek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a ritusaik javítva rítusaik-ra |
||
5. sor:
A csecsenek az 1800-as évekig nem szerveződtek klasszikus értelemben vett néppé, hanem úgynevezett települési egységekre, vagyis aul-közösségekre oszlottak, ami egyfajta nemzetségi jellegű tagolódás. Patriarchális nemzetségeik, melyeket tejpeknek neveznek, szigorú leszármazási rend alapján működnek. A nemzetségi szervezet intézményei, mint a vérbosszú, a nemzetségi tanács, a nőrablás, a vendégbarátság és ehhez hasonlók mind a mai napig fennmaradtak. E nemzetségek 40-50 főnyi nagycsaládokból álltak, melyekben a család feje a nemzetségi tanács tagja, és a vallási teendők ellátója volt.
E csecsenek a [[16. század]]ban az Icskeri hegyekből a síkvidékre vándoroltak, ahol kétlegelős állattartással (kecskét, és juhot tartottak), valamint földműveléssel foglalkoztak. Bár földművelő technológiáik kezdetlegesnek számítottak, ennek ellenére a jó folyóvölgyi talaj miatt nagy termésátlagot tudtak elérni árpából, őszi búzából, és kölesből. Egyre inkább megnőtt a szarvasmarha- és bivalytartás fontossága is, majd (a kaukázusi háborúk idején) a lótenyésztés. A 18. században az iszlám vallás szunnita ágát vették fel, de ősi mitológiáik és
A [[19. század]]ban bekövetkezett orosz terjeszkedést csak nehezen tudták megakadályozni, de végül az Észak-Kaukázusban 1834-1859 között Samil imám teokratikus államot hozott létre. Bár állama tekintélyes volt, de 1837-ben, amikor [[I. Miklós orosz cár]] [[Kaukázus (régió)|Kaukázus]]i látogatásakor tárgyalásra hívta, Samil nem ment el. Nyolc évvel később, 1845-ben az oroszok rátámadtak Csecsenföldre, de a nagy veszteségek miatt végül megszállásra vonatkozó terveiket feladták. Bár az oroszok felhagytak terveikkel, Samil kényszerhelyzetbe került, és a harcok pénzelésére adót kezdett szedni, ami azt eredményezte, hogy a nép ellene fordult.
| |||