„Atlanti csata (második világháború)” változatai közötti eltérés

=== Vissza az óceánra ===

Nyár végére az amerikai légierő megtisztította a part menti vizeket a németektől.{{refhely|Edwards|120. oldal|azonos=120.}} 1942 szeptemberében a szövetségesek felállították az első, négy rombolóból, négy fregattból és két szlúpból álló Támogató Csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy a konvojoktól függetlenül vadásszon tengeralattjárókra.{{refhely|Edwards|180–181. oldal|azonos=180–181.}}

 

A konvojok védelmét azonban az szolgálta a leginkább, ha elhagyták a megszokott útvonalat, és így elkerülték a tengeralattjáró-őrláncokat. 1942 júliusa és 1943 májusa között például 174 veszélyeztetett konvojból 105-öt sikerült békés vizekre irányítani, 53 esetében minimalizálták a veszteséget, és csak 16 karaván futott bele a németekbe.{{refhely|Keegan|188. oldal|azonos=188.}} A hajókaravánok hatvan százalékának sikerült veszteség nélkül elérnie kijelölt célállomását.{{refhely|Murray}} Ebben nagy szerepet játszott, hogy a szövetségesek bevezették a magas frekvenciás iránymérést (HF/DF, tengerészeti [[szleng]]ben a ''Huff Duff'') is, amely lehetővé tette, hogy a konvojt követő tengeralattjáró helyzetét, annak üzenetei alapján, a kísérő hadihajók megállapítsák.{{refhely|Keegan|189. oldal|azonos=189.}} Emellett megkezdték a kísérőhordozók hadrendbe állítását, amelynek révén a harci gépek sokkal közelebbről indulhattak a tengeralattjárók ellen.{{refhely|Keegan|182. oldal|azonos=182.}}