„Floridsdorfi Mozdonygyár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
wikisebben |
||
1. sor:
{{cég infobox
|képaláírás=Ami 1980-ban maradt belőle
A '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''at, németül ''Lokomotivfabrik Floridsdorf'', rövidítve '''Flor''', '''WLF''' ('''W'''iener '''L'''okomotivfabrik '''F'''loridsdorf), vagy '''LOFAG''' ('''Lo'''komotivfabrik '''F'''loridsdorf '''AG''') [[1869]]. szeptember 6-án az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] harmadik mozdonygyáraként (az ÁVT mozdonygyára és a [[Bécsújhelyi Mozdonygyár]] után) alapították. Fennállása alatt típusainak sokszínűsége és minősége miatt [[Európa]] vezető mozdonygyárai között tartották számon.▼
}}
▲A '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''
Az üzem telephelye [[Bécs]] melletti (azóta [[Bécs]] egyik kerületévé vált) [[Floridsdorf]]ban, az [[Österreichische Nordbahn]] és az [[Österreichische Nordwestbahn]] vonalai közötti területen volt. Az [[Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság|ÁVT]] korábbi műszaki igazgatója, [[Bernhard Demmer]] tervezte nagyméretű üzemet [[1870]]/[[1871]]-ben emelték és a termelési és igazgatási épületeken kívül hét lakóházat is építettek, összesen 117 lakással.▼
== Története ==
A vezetőség már a gyár építése során rendelések megszerzésén fáradozott, ennek köszönhetően az első mozdonyt, a [[kkStB 151|„HUMBOLDT”]]-ot már [[1871]]. június 10-én átadhatták az [[Österreichische Nordwestbahn]] részére.▼
▲Az üzem telephelye a [[Bécs]] melletti (azóta [[Bécs]] egyik kerületévé vált) [[Floridsdorf]]ban, az [[Österreichische Nordbahn]] és az [[Österreichische Nordwestbahn]] vonalai közötti területen volt. Az [[Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság|ÁVT]] korábbi műszaki igazgatója, [[Bernhard Demmer]] tervezte nagyméretű üzemet [[1870]]
▲A vezetőség már a gyár építése során rendelések megszerzésén fáradozott, ennek köszönhetően az első mozdonyt, a [[kkStB 151 sorozat|„HUMBOLDT”]]-ot már [[1871]]. június 10-én átadhatták az [[Österreichische Nordwestbahn]] részére.
[[1881]]-ben tervezték és építették az első fogaskerekű mozdonyokat, a megrendelő egy magyar vasmű vasútüzeme volt. Ez a mozdony 790 mm-es keskeny nyomtávval készült. A [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] egyetlen [[Abt-rendszerű fogaskerekű mozdony]]–licenc tulajdonosaként az [[Erzbergbahn]] és a [[Bosznia-Hercegovina]]i vasút 750 mm nyomtávú mozdonyait is a '''Floridsdorfi Mozdonygyár''' készítette.▼
▲[[1881]]-ben tervezték, és építették az első fogaskerekű mozdonyokat, a megrendelő egy magyar vasmű vasútüzeme volt. Ez a mozdony 790 mm-es keskeny nyomtávval készült. A [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] egyetlen [[Abt-rendszerű fogaskerekű mozdony]]
Miután a katonai „Eisenbahnbureau des Generalstabs” a vasútvonalak villamosításához hozzájárult, [[1911]]-től vonali [[villamosmozdony|villamos mozdonyokat]] is gyártottak.▼
▲Miután a katonai „Eisenbahnbureau des Generalstabs” a vasútvonalak villamosításához hozzájárult, [[1911]]-től vonali [[villamosmozdony
A kereslet az általános gazdasági helyzet következtében csökkent, így az [[1873]]-as [[bécsi tőzsdekrach]] után csak hét mozdonyt tudtak eladni. Ennek megfelelően változott az üzem létszáma is. Rosszabb években kevesebb mint 1000, jobb időkben mintegy 1500 főt foglalkoztattak. A [[második világháború]] során mintegy 8000 ember dolgozott az üzemben.▼
▲A kereslet az általános gazdasági helyzet következtében csökkent, így az [[1873]]-as [[bécsi tőzsdekrach]] után csak hét mozdonyt tudtak eladni. Ennek megfelelően változott az üzem létszáma is. Rosszabb években kevesebb mint 1000, jobb időkben mintegy 1500 főt foglalkoztattak. A [[második világháború]] során
Mivel az [[első világháború]] után számos megrendelőt elveszítettek, így az üzletpolitikájuk változtatására is kényszerültek: az [[Osztrák Szövetségi Vasutak]] számára mozdonyok nagyjavítását is elvállalták, míg [[1922]]-től [[úthenger]]ek, [[1926]]-tól pedig stabil kazánok gyártásába kezdtek, melyet különféle ipari berendezések készítésével egészítettek ki.▼
▲Mivel az [[első világháború]] után számos megrendelőt elveszítettek, így az üzletpolitikájuk változtatására is kényszerültek: az [[Osztrák Szövetségi Vasutak]] számára mozdonyok nagyjavítását is elvállalták, míg [[1922]]-től [[úthenger]]ek, [[1926]]-tól pedig stabil kazánok gyártásába kezdtek,
[[1924]]/[[1925]]-ben a [[Lengyel Államvasutak]] részére egykori orosz tehervonati mozdonyokat építettek át normál nyomtávolságra, főjavítással egybekötötten.▼
▲[[1924]]
A négy osztrák mozdonygyár (az ''ÁVT mozdonygyára'' [[Bécs]]ben, ''[[Krauss-Maffei|Krauss & Co]]'' [[Linz]]ben, ''[[Bécsújhelyi Mozdonygyár]]'' és a '''Floridsdorfi Mozdonygyár''') közül csak a floridsdorfi élte túl a két világháború közötti időszakot.
A
A [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|szovjet Vörös Hadsereg]] [[1946]]-ban a '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''at az USzIA (''Upravlenyije Szovjetszkim Imuscseszstvom v Ausztriji'' – az ''Ausztriai Szovjet Javak Igazgatósága'') irányítása alá rendelték. Egyidejűleg az üzemnek az [[1946]]. július 26-i [[államosítás]]i törvény értelmében az [[Ausztria|Osztrák Köztársaság]] tulajdonába kellett volna kerülnie. Ennek a törvénynek azonban a
Az ''USzIA''-időkben csak kevés mozdonyt
[[1955]]. augusztus 13-án a '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''at osztrák igazgatás alá helyezték, és ezzel ténylegesen is államosították az üzemet.
[[1958]]. február 14
Ugyan még egy utolsó nagy megrendelésként 50 db dízelmozdonyt szállíthatott a [[BDZ|Bolgár Államvasutak]] részére, de szép lassan kiürültek a megrendelési könyvek.
Ma az üzem már nem áll. Helyén különböző kisebb üzemek, egy barkácsáruház és a ''Shopping City Nord'' bútoráruháza áll. Az üzem utolsó emléke egy obeliszk mely üzemnek a [[nemzetiszocializmus]] áldozatául esett dolgozóira emlékeztet. Az [[1980-as évek]]ben az épületek lebontása előtt felmerült, hogy a még részben jó állapotú üzemcsarnokokban egy osztrák közlekedési múzeumot rendezzenek be.▼
▲
A
==Nevezetes munkatársak==
* [[Adolph Giesl-Gieslingen]]:
* [[Franz Jonas]]:
==Irodalom==
* Johann Stockklausner: ''Die Wiener Lokomotivfabrik Floridsdorf.'' Eisenbahn-Kurier Verlag GmbH Freiburg, {{ISBN|3-88255-561-0}}
*Ingrid Trummer, Alexander Stollhof (Hrsg.): ''
{{Portál|vasút}}
|