„Paul Dukas” változatai közötti eltérés

''A bűvészinas''t követő évtizedben Dukas két összetett és technikailag igényes, nagylélegzetű művet alkotott szóló zongorára: a ''Zongoraszonátá''t, [[Camille Saint-Saëns|Saint-Saëns]]-nak ajánlva ([[1901]]), és a ''Variations, interlude et finale sur un thème de Rameau'' című darabot (Variációk, közjáték és finálé egy [[Jean-Philippe Rameau|Rameau]]-témára) ([[1902]]).<ref name=grove/> Dukas zongoraműveiben a kritikusok felfigyeltek [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] hatására, vagy még inkább „Beethovenre, ahogy őt César Franck értelmezte a francia elme számára”.<ref name=l92/> Mindkét művet ''Édouard Risler'', a korszak neves zongoraművésze mutatta be.<ref name=l90>Lockspeiser, p. 90</ref> Dukas komponált még két kisebb művet zongorára. A ''Szonáta'', amelyet ''Edward Lockspeiser'' kritikus úgy jellemzett, hogy „óriási és kissé rejtélyes”,<ref name=l92>Lockspeiser, p. 92</ref> nem vált repertoár-darabbá, de az utóbbi időkben olyan jeles művészek kacérkodtak vele, mint [[Marc-André Hamelin]] és [[Margaret Fingerhut]].<ref>Nicholas, Jeremy. [http://www.gramophone.net/Issue/Page/July%202006/74/813305 "Dukas",] ''Gramophone'', July 2006, p. 74, accessed 18 March 2011</ref><ref>Chandos CD 8765 (1988)</ref> Lockspeiser úgy fogalmaz a ''Rameau Variations''-ról, hogy „jobban kidolgozott és megnyugtatóbb … Dukas új és átható szellemmel tölti meg a konvencionális formát.”<ref name=l92/>