„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

A '''The Beach Boys''' egy [[1961]]-ben alakult [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[rock]] együttes, a [[rockzene]] egyik legnagyobb hatású együttese. A csapat eleinte a szörf, a lányok és az autók zenei szószólójaként tett szert népszerűségre, ám a fő dalszerző Brian Wilson mind növekvő ambícióinak hatására idővel, jóval innovatívabbá vált zenéjük, és az utánuk következő majdnem összes zenekarra hatással voltak.<ref name="allmusic">{{cite web |url=http://www.allmusic.com/artist/p3640 |title="The Beach Boys – allmusic" |date=2008-07-12 |accessdate=2011-01-20 |author=John Bush |authorlink= | publisher= |work= |format= }}</ref>

 

 

A The Beach Boys eredeti felállása: [[Brian Wilson]] ([[éneklés|ének]], vokál, [[basszusgitár]], [[szintetizátor|billentyűs hangszerek]]), [[Mike Love]] (ének, vokál, szaxofon), [[Carl Wilson]] (ének, vokál, [[Elektromos gitár|szólógitár]]), [[Alan Jardine]] (ének, vokál, [[Elektromos gitár|ritmusgitár]]), [[Dennis Wilson]] ([[Dob (hangszer)|dob]], vokál). Ezen kívül hivatalos tagjai voltak még az együttesnek: [[Bruce Johnston]] (ének, vokál, basszusgitár, billentyűs hangszerek), [[Davis Marks]] (vokál, ritmusgitár), [[Ricky Fataar]] (ének, vokál, dob, ritmusgitár), [[Blondie Chaplin]] (ének, vokál, ritmusgitár, basszusgitár), [[Glen Campbell]] (vokál, basszusgitár).

Brian Wilson zeneszerzőként és hangszerelőként az 1966-os ''[[Pet Sounds]]'' LP-vel ért kreativitása csúcsára. A lemez "[[God Only Knows]]" című dala volt az első Amerikában kislemezen kiadott popszám, amelynek címében szerepelt az "isten" szó – feltehetőleg éppen emiatt sok rádióadó nem játszotta a dalt, amely így nem is jutott feljebb a 39. helynél az országos kislemezlistán. A ''Pet Sounds'' "[[Caroline, No]]" című dala Brian Wilson neve alatt jelent meg kislemezen, elsőként szerepeltetve Wilsont szólóelőadóként.<ref>{{cite web |url=http://www.sergent.com.au/beachboys/1966.html |title=Beach Boys diszkográfia 1966 |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>

 

 

{{hangminta2

 

{{Szövegdoboz| keretszín = #A3B0BF|margin = 7px|float=left|háttérszín = #FFFFFF|szélesség =280px|"Brian Wilson hisz az angyalokban. Én is, és neked is elég csak meghallgatnod a "God Only Knows" vonós szekcióját ami egyértelmű bizonyítéka az angyalok létezésének." – Bono<ref>{{cite web |url= http://www.quotelucy.com/quotes/bono-quotes-6.html|title=Bono Quotes |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>}}

 

Az album aprólékosan kidolgozott harmóniái és ötletes hangszerelési megoldásai új irányt szabtak a popzenében. A ’’Pet Sounds’’ az évtized egyik legjelentősebb albuma, melyet sajátos melankóliája és fiatalság iránti keserű nosztalgiája tesz igazán páratlanná. Brian Wilson egy 1996-os interjúban elmondta: ''"Mikor a "Pet Sounds"-ot készítettem, volt egy álmom egy glóriáról, ami a fejem fölött volt, de az emberek nem láthatták. Isten ott volt velem. Láttam, és éreztem ezt az érzést a fejemben, az agyamban."''{{h|Carlin|2006|p=81}} Brian hősének Phil Spector-nak a "Wall of Sound" hangzását akarta tökélyre fejleszteni. Chuck Berry és a The Four Freshmen együttes mellett, ő volt rá a legnagyobb hatással. A "Be My Baby"-t a leghibátlanabb popdalnak tart, emellett Spector itt alkalmazta először a "Wall of Sound" technikát. Brian ezt mondta Phil-ről:''"Gyerünk már, hallgasd a "Da Do Ron Ron Now-ot, hallgasd a "Be My Baby-t, tudom hogy imádni fogod Phil Spectort''".{{h|Carlin|2006|p=213}} Egy másik interjúban elmondta hogy: ''"Nos, mindig is próbáltam versenyezni vele, vagy akár felülmúlni őt, amit szomorúan mondhatok nem sikerült. De még mindig próbálkozom."''<ref>{{cite interview |last=Wilson |first=Brian |subjectlink=Brian Wilson |interviewer=David Malitz |title=Short Answers with Brian Wilson |url= http://voices.washingtonpost.com/postrock/2008/11/short_answers_with_brian_wilso.html|callsign =[[The Washington Post]] |date=2008-11-17 |accessdate=2011-01-22}}</ref> A dalok instrumentális részét egyfajta nagyzenekari előadásként, élőben vette fel közvetlenül egy négysávos magnóra. Larry Levine hangmérnök elmondása szerint Brian általában a felvételek keverését is élőben, rögzítésükkel egy időben végezte. Spectorhoz hasonlóan Brian is „hangszerként” használta a lemezstúdiót, új hangzásokat létrehozva különböző hangszerek és énekhangok kombinálásával, és a visszhang használatával. Gyakran vett fel megduplázott basszus-, gitár- és orgonasávokat, ezekhez aztán más szokatlan hangszereket adott, amelyek együtt új, meghökkentő hangzást eredményeztek. Ezt a munkamódszerét fogja később a „[[Good Vibrations]]” című dallal megváltoztatni, ahol is kisebb szekciókból fogja felépíteni a számot.

Miközben a végső simításokat végezte a ''Pet Sounds''-on, és elkezdett dolgozni a "Good Vibrations"-ön, Brian megismerkedett Van Dyke Parks-szal. 1966 végén Wilson és Parks közösen kezdtek dalokat írni, melyek idővel egy formabontó szvit formáját öltötték, s melyeket Wilson a Beach Boys következő, időközben ''Dumb Angel''-ről ''[[SMiLE]]''-ra átkeresztelt nagylemezére szánt. A "Good Vibrations"-éhez hasonló, moduláris módszerrel rögzített lemez felvételei 1966 augusztusában kezdődtek, és a következő év tavaszáig tartottak. Noha az album felépítése és a dalok pontos sorrendje évtizedeken át végtelen elmélkedések tárgya volt, annyi nyilvánvaló volt, hogy Wilson és Parks egy tematikailag és zeneileg összefüggő folyamatos dalciklusként képzelték el a ''SMiLE''-t, melyen a dalokat a zenei témák rövid vokális és instrumentális variációi kötötték volna össze.

 

 

1967 elején minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedett Brian Wilsonra: romló mentális állapota, zenekarának heves ellenállása, a ''Pet Sounds'' viszonylagos sikertelensége, és a Capitol Records-szal folytatott jogdíjak miatti pereskedés mind késleltették a ''SMiLE'' elkészültét. A helyzetet nehezítette Wilson nyugtató-, marihuána- és amfetaminfüggősége is, mely tovább súlyosbította pszichikai problémáit. Néhány héttel a Beatles ''Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band''-jének megjelenése előtt Brian félbehagyta a ''SMiLE'' munkálatait. A következő három évtizedben a lemezt körülvevő legenda egyre duzzadt, mígnem a ''SMiLE'' lett a poptörténelem leghíresebb kiadatlan albuma.<ref>{{cite web |url=http://www.rockument.com/Rockument/smilesessions.html |title=Surf’s Up! The Beach Boys Smile Sessions |date= |accessdate=2011-01-22 |author= Tony Bove |publisher= The Rockument Channel}}</ref> A lemez néhány dalát 1967 nyarán újra felvették Brian új házi stúdiójában, drasztikusan lecsupaszított hangszereléssel. A befejezett "[[Heroes and Villains]]" és a "Good Vibrations" mellett ezek a számok alkották a szeptemberben kiadott ''[[Smiley Smile]]'' nagylemez anyagát, amelyet a kritika és a közönség is bukásként könyvelt el.<ref name = "John Bush">{{cite web |url=http://www.albumlinernotes.com/The_Beach_Boys.html |title=The Beach Boys Biography |accessdate=2011-01-22 |author= John Bush}}</ref>

Brian állapotának romlásával párhuzamosan egyre kevesebb dalt írt, és fokozatosan visszavonult a zenekartól. Az együttes többi tagja így kénytelen volt saját dalokat írni. Carl Wilson apránként átvette a Beach Boys vezetését, kiváló producerré képezve magát. Hogy letudják a Capitol-lal szembeni szerződéses kötelezettségüket, 1969-ben kiadták a ''[[20/20 (The Beach Boys album)|20/20]]'' LP-t, mely korábban felvett, de ki nem adott dalok (köztük két ''SMiLE''-ra írt szám), feldolgozások, és néhány új Dennis Wilson-szerzemény gyűjteménye volt. Ez utóbbiak egyikét, a "Never Learn Not To Love"-ot Dennis [[Charles Manson]]-nal közösen írta (noha ezt a lemezborítón nem tüntették fel), s eredeti címe "Cease To Exist" volt.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=3962 |title= Never Learn Not To Love (songfacts.com)|accessdate=2011-01-22}}</ref> A lemezen szerepel a Ronettes "I Can Hear Music"-jának feldolgozása is, ami kislemezre kimásolva a zenekar utolsó top 40-es slágere lett a következő hét évben.

 

 

[[Ricky Fataar]] dobos és [[Blondie Chaplin]] gitáros 1972-es csatlakozása a zenekarhoz jelentős változást hozott a Beach Boys hangzásában. A ''[[Carl And The Passions: So Tough]]'' nagylemezen hallható számok jelentős részét Fataar és Chaplin még előző zenekaruknak, a Flame-nek írták; ezek a hard rockos, country-s beütésű számok alig-alig emlékeztetnek a Beach Boysra. Az albumot a rajongók nagy része az együttes egyik legkuszább munkájának tartja. Az 1973-as ''[[Holland (album)|Holland]]'' már jobban sikerült. A kislemezre másolt "[[Sail On, Sailor]]", melyen ismét együtt dolgozott Brian Wilson és Van Dyke Parks, a Beach Boys egyik emblematikus klasszikusává vált. Bár egyik kislemeze sem jutott be az első 40 közé, a ''Holland'' a rövidhullámú rockrádiók kedvence volt 1973-ban, köszönhetően többek között Love és Jardine háromtételes "California Saga" szvitjének.

A The Beach Boys minden idők egyik legelismertebb együttese, mind a kritikai, mind a közönségsikert nézve. A [[Billboard]] magazin szerint a kislemez és nagylemez eladásokat tekintve a Beach Boys a legtöbb lemezt eladott amerikai rock együttes.<ref name = "Top 10 American Bands"/> Becslések szerint több mint 100 millió lemezt adtak el a világon.<ref name = "musicatlas"/><ref name="LITE96"/>

 

 

[[Fájl:LandmarkPhoto2.jpg|thumb|right|250px|Historic Landmark]]

 

Harminchat Top 40-es kislemezt jegyezhetnek, valamint ötvenhat "Billboard Hot 100"-ast, ezen belül 4 No.-est. A Beatlemania, csúcspontján rögzített, és kiadott [[Beach Boys Concert]] albumuk, amit [[Sacramento|Sacramentóban]] vettek fel 1964. december 5-én jutott fel a Billboard 200-as lista 1. helyére,<ref>{{cite web |url= http://www.billboard.com/new-releases?tag=nav#/charts/billboard-200?chartDate=1964-12-05 |title=Billboard 200 Chart Archives 1965-12-05 |accessdate=2011-01-22}}</ref> majd négy egymást követő hetet töltött a lista élén.

</ref> [[Minden idők 500 legjobb dala (Rolling Stone magazin)|Minden idők 500 legjobb dalának]] listájára hét Beach Boys dal került be: "God Only Knows" (#25),"California Girls" (#71),"Don't Worry Baby" (#176),"Caroline, No" (#211),"In My Room" (#209),"Sloop John B" (#271), valamint a "Good Vibrations" ami a 6. helyen végzett.<ref>{{cite web |url=http://www.metrolyrics.com/rs |title= 500 Greatest Songs of All Time (metrolyrics.com) |accessdate=2011-01-22}}</ref>

 

 

A The Beach Boys volt az első Amerikai zenekar, aki a vasfüggönyön túl koncertezett, 1968-ban Csehszlovákiában.<ref>{{cite web |url=https://www.youtube.com/watch?v=8s5WCDcmGq4&feature=related |title= The Beach Boys - Do It Again (The Ed Sullivan Show) |date=1968-10-28 |accessdate=2011-01-22| publisher= youtube.com}}</ref>