„Gyulai Pál (történetíró)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a kékít
36. sor:
Abafáji '''Gyulai Pál''' (1550 k. – [[Abafája]], [[1592]]. [[december 10.]]) erdélyi magyar orvos, humanista történetíró, fejedelmi titkár, alkancellár a krakkói erdélyi kancellárián.
 
Bár közrendű sorban született, [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] és [[Báthory Zsigmond]] szolgálatában sikerült fontos hivatali pályát befutnia, és vagyont szereznie, két házasságával pedig tovább növelte vagyonát, és társadalmi megbecsültségét. Élete egy udvari összeesküvés következtében ért tragikus véget, s csak az 1607-es kolozsvári országgyűlés rehabilitálta. Híressé vált levelében, amelyet 1660-ig minden váradi kapitány beiktatásakor felolvastak, az erdélyi[[Erdélyi fejedelemségFejedelemség]] 16. századi politikájának alapkérdéseit és saját életfilozófiáját fogalmazta meg.
 
== Életpályája ==
Gyulai családi hátteréről keveset tudni. Az 1577-ben kelt nemesítő levele szerint „plebejusi, nem nemesi állapotban” született. Apja Gyulai Szabó Miklós, anyja Walkay Márta volt. János nevű öccse [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] lengyelországi hadjárataiban tisztként vett részt, név szerint nem ismert lánytestvére pedig [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] kancellár dédanyja volt.{{refhely|Horn 2009| 249.}}
 
Gyulai Pál [[Kolozsvár]]on kezdte tanulmányait, majd [[Bekes Gáspár]] támogatásával [[Padova|Páduában]] végezte az egyetemet (1571).{{refhely||Szinnyei, a ''Magyar életrajzi lexikon'' és a {{MNL}} szerint Bolognában is tanult; de ennek semmilyen írásos nyoma nem maradt l. |Szabó 1974| 12.}} Az Itáliában töltött öt év alatt megtanult [[olasz nyelv|olaszul]], tovább tanulmányozta a már otthon elsajátított [[latin nyelv|latin]] és [[görög nyelv]]et, [[filozófia|filozófiával]] foglalkozott, emellett az orvosi tudományokból is oklevelet szerzett. Itt ismerkedett össze a kor humanistái közül [[Berzeviczy Márton]]nal, [[Kovacsóczy Farkas]]sal, [[Verancsics Faustus]]sal, [[Zsámboky János]]sal és [[Hugo Blotz]]-cal, illetve itt került kapcsolatba az erdélyi főurak közül ifjabb Báthory Istvánnal, Bornemisza Boldizsárral és [[Kendy Farkas]]sal. Kapcsolatai később segítségére voltak hivatali karrierjének építésében.
 
1572 végén – 1573 elején visszatért Erdélybe, és a Bécs által támogatott trónkövetelő [[Bekes GáspárhozGáspár]]hoz csatlakozott. 1573 októberében [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] megostromolta Bekes [[fogaras]]i várát. Bekes kiszökött a várból, kincseinek őrizetével Gyulait bízva meg, és meghagyta neki, hogy értékes jószágait adja át Báthorynak, nehogy a fosztogatók kezére jussanak. Gyulait gyanúba fogták, hogy a rábízott javak nagyobb részét elrejtette, ezért és a titkos tervek miatt, amelyeket állítólag Báthory ellen szőtt, bebörtönözték.
 
Utóbb Báthory szabadon bocsátotta Gyulai Pált „finom szelleme, éles s bármely munka elvégzésére képes esze” miatt.{{refhely||Bethlen Farkas: Historia de rebus Transylvanicis. II. Nagyszeben 1782-1793. 278-279. Idézi: |Szabó 1974| 17.}} Gyulai [[Bécs]]be utazott, ahol mintegy másfél évig [[Bekes GáspártGáspár]]t szolgálta titkárként. 1575 májusában Bekes sereget gyűjtött és Erdélybe vonult, de Báthory legyőzte; a bukott trónkövetelő bujdosásra kényszerült, majd 1577-ben meghódolt Báthorynak és a továbbiakban hűséges segítője lett. Feltételezhetően Gyulai elkísérte patrónusát és ő intézte Bekes levelezését.
 
[[Fájl:BookPalGyulay1580.jpg|bélyegkép|Az 1580-ban megjelent könyv a második orosz hadjáratról]]