„Rerum novarum” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozás |
|||
5. sor:
Az [[Ipari forradalom|első]] és a [[második ipari forradalom]] következtében kialakult modern nagyüzemi gyáripar egy új társadalmi osztályt alakított ki: az ipari [[proletariátus]]t, azaz a munkásosztályt. Mivel a munkások számbeli növekedését nem kísérte az anyagi és szellemi színvonaluk emelkedése, sőt kizsákmányolásuk és a vele járó társadalmi igazságtalanságok fokozódtak, egyre mélyebb szakadék alakult ki köztük és a [[Burzsoázia|tőkés]] munkaadók között. A szociális kérdés a kor legégetőbb kérdésévé vált.
A társadalmi igazságosság biztosításáért küzdő [[keresztényszocializmus|keresztényszocialista]] mozgalom a [[19. század]] második felében bontakozott ki. A mozgalom – [[Karl Marx]], valamint olyan katolikus gondolkodók, mint pl. [[
Ketteler munkássága és más kezdeményezések következtében [[Európa]] legtöbb iparilag fejlett országában kísérletek történtek a szociális kérdés keresztény elképzelés szerinti megoldására. [[Habsburg Birodalom|Ausztriában]] [[Karl Vogelsgang]] báró vezetésével foglalkoztak a katolikus társadalomtudósok a munkáskérdéssel. Javaslatuk többek között a nagyipari üzemek [[szövetkezet]]ekké való alakítása, ahol munkaadók és munkavállalók együttesen irányítják a gazdasági tevékenységet. <br />[[Franciaország]]ban [[René de la Tour du Pin]] és [[Albert de Mun]] tett nagyon sokat a munkásság érdekében. De Mun [[1873]]-ban létrehozta az
A francia, német és olasz katolikus tudósok és politikusok nézeteik összehangolása, és a közös problémamegoldás kidolgozása végett [[1884]]-ben a [[svájc]]i [[Fribourg]] városában megalakították a „[[Szociális és Közgazdasági Tanulmányok Katolikus Uniója|Fribourgi Uniót]]”, vagy más néven a Nemzetközi Katolikus Egyesületet, amelynek élére a város püspöke, [[Gaspard Mermillod]] állt. Az Unió [[1888]]-ban egy emlékiratot terjesztett [[XIII. Leó pápa|XIII. Leó]] elé, amelyben kérték a pápa útmutatását, mert véleményük szerint a társadalmi problémákat csak katolikus szellemben lehet kielégítően megoldani. XIII. Leó ígéretet tett nekik, hogy a következő enciklikájának befejezése után megkezdi a szociális kérdéssel foglalkozó dokumentum kidolgozását. Az enciklika elkészítéséhez a pápa igénybe vette a kor több kiváló társadalomtudósának közreműködését is, legfőképpen a ''La Civiltà Cattolica'' [[Jézus Társasága|jezsuita]] szerkesztője, [[Matteo Libertatore]] és [[Tommaso Zigliara]] [[Domonkos-rend|dominikánus]] [[bíboros]] járult hozzá a körlevél megírásához.
|