„Félgyarmat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
9. sor:
Általában olyan államok kerültek ebbe a helyzetbe, amelyeknek nagy hagyományokkal rendelkező belső államhatalmi struktúrájuk volt, de nem tudtak sikeresen ellenállni a gyarmatosító hatalmak politikai, gazdasági és katonai nyomásának, ezért [[egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződéseket]] kényszerítettek rájuk. Gyakran az imperialista államok versengése is hozzájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához, mivel egymást akadályozták egy-egy értékes terület teljes alávetésében.
A félgyarmati helyzetben lévő államok legjellegzetesebb példái [[Kína]] az [[ópiumháború]]k és 1949 között, [[Irán|Perzsia]] és [[Thaiföld|Sziám]]. Hasonló helyzetbe került „Európa beteg embere”, a felbomló [[Oszmán Birodalom]] a török köztársaság kikiáltásáig, [[Szaúd-Arábia]] a két világháború között, valamint a [[Latin-Amerika|latin-amerikai]] államok nagy része.
A félgyarmati helyzet és a [[neokolonializmus]] között a hasonlóság mellett lényeges különbségek is vannak: a félgyarmati rendszer az erős, terjeszkedő imperializmus korában alakult ki, a neokolonializmus pedig a gyarmati rendszer bomlásának a terméke volt.
| |||