„Eduárd walesi herceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
1347-ben visszatért Angliába, majd egy év múlva apja a [[Térdszalagrend]] lovagjává ütötte. Jelmondata saját kézírásával maradt fennː ''Homout; Ich Dene'' (''Bátorság; szolgálok''). Később ''Ich Dien''ként, ''Ich Diene''-ként tűnik fel. A jelmondat és a három strucctollas címert a crécyi csatában elesett [[János cseh király]] emléke előtti tisztelgésként választotta; azóta ez a walesi hercegek címere. 1355-ben önálló parancsnokként tért vissza Franciaországba. A következő év szeptember 19-én Poitiers-nél legyőzte a franciákat, és [[II. János francia király]]t is fogságba ejtette, majd Angliába vitte. Az uralkodót hárommillió aranykorona váltságdíj és az Aquitaine-t Angliának átadó szerződés ellenében engedte szabadon.
 
1363-ban – Aquitaine fejedelmeként – visszatért Franciaországba. Fényűző udvarát [[Bordeaux]]-ban állította fel. Nagy hatalma és lehetőségei voltak, de nem élt velük. A területen maradt francia nemesekkel kifejezetten ellenséges, a püspökökkel barátságtalan volt. 1367-ben segített [[I. Péter kasztíliai király]]nak visszaszereznie trónját, többek között a [[nájerai csata]] megnyeresével 1367. április 3-án. A hadjáratra azonban ráment az egészsége és pénzének jelentős része, ezért súlyos adókat vetett ki. 1368-ban az elégedetlen francia nemesek [[V. Károly francia király]]hoz fellebbeztek. A király Párizsba hívta, hogy személyesen adjon választ 1369 májusában. A herceg 60 ezer katonával érkezett.
 
EDuárd azonban nemcsak a nemeseket, hanem a polgárokat és a parasztokat is elidegenítette, és 1393-ban több mint 900 város, vár, megerősített település lázadt fel ellene. Mivel nem tudta fizetni zsoldosait, nem is bízhatott meg bennük, így nem volt ereje a felkelés elnyomására. Limoges októberi feldúlása pedig személyét is hiteltelenítette. 1371 januárjában betegen és megtörtén tért vissza Angliába, és hivatalosan is lemondott fejedelemségéről apja javára 1372 októberében. Aquitániai hercegi címét nem kapta meg senki.
 
 
 
=== Karrierje ===
[[1355]]-ben apja [[Aquitania|Aquitánia]] helytartójává nevezte ki. Ugyanebben az évben részese volt a [[poitiers-i csata (1356)|poitiers-i győzelemnek]] ([[1356]]. [[szeptember 19.]]), melynek során maga [[II. János francia király]] is angol fogságba került. A brétignyi béke után, mint Aquitánia helytartója és fejedelme, fényes udvart tartott [[Bordeaux]]-ban, onnan kormányozta az [[angolok]] franciaországi birtokait és beavatkozott a spanyolországi viszályokba is.
 
[[1361]]. [[október 10.|október 10]]-én Edward feleségül vette az unokatestvérét, ''Joan''t, [[Kent]] grófnőjét. A házasságukból két gyermek született, mindkettő Franciaországban. Házasságán kívül három gyermeke született. Eduárd herceg gyermekei:
44 ⟶ 41 sor:
* Angoulême-i Eduárd (1365 - †1372)
* [[II. Richárd angol király|Richárd]] (később: II. Richárd angol király, 1367 – †1400 körül)
 
[[1367]]-ben az alattvalói által elűzött [[I. Péter kasztíliai király]]t visszahelyezte trónjára, de a hadjárat költségeinek fedezése céljából a [[Franciák|francia]] alattvalóira súlyos adót vetett ki, amiért [[V. Károly francia király]]nál bevádolták. Károly a pairek törvényszéke elé, [[Párizs]]ba idézte Edwardot, majd az emiatt kitört háborúban Eduárd [[1370]]-ben visszafoglalta az elpártolt [[Limoges]]-t, ahol 3000 embert mészároltatott le.
 
=== Halála ===
A Fekete Herceg [[1371]] [[január]]jában tért vissza [[Anglia|Angliába]], és néhány évvel később hosszan tartó, súlyos betegség ([[rák (betegség)|rák]] vagy a [[Sclerosis multiplex|szklerózis multiplex]]) következtében elhunyt. A [[Canterburyi katedrális]] [[Kripta|kriptájában]] nyugszik.
 
== Jegyzetek ==