„Noszlopy Gáspár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
|polgári foglalkozása =
}}
Noszlopi '''Noszlopy Gáspár''' ([[Újvárfalva|Vrácsik]] (ma Újvárfalva), [[Somogy vármegye]], [[1820]]. [[augusztus 27.]] – [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[1853]]. [[március 3.]]) honvédőrnagy, kormánybiztos, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcot]] követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője és vértanúja.
[[Kép:Noszlopi rendelet 1849 08 12.jpg|bélyegkép|200px|Noszlopy Gáspár kormánybiztos 1849. augusztus 12-én, Veszprémben kelt nyílt rendelete]]
[[Kép:48-asok.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Csernus Menyhért]], [[Szacsvay Imre (politikus)|Szacsvay Imre]], [[Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville]], [[Peter Giron]], [[Streith Miklós]], [[Kolosy György]], Noszlopy Gáspár, [[Jubál Károly]], [[Sárközy Soma]] az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] és a [[Makk-féle összeesküvés]] kilenc vértanújának közös sírja a [[Fiumei Úti Sírkert|Kerepesi temető]]ben]]
== Élete ==
A dunántúli református nemesi származású noszlopi [[Noszlopy család]] sarja. Apja, Noszlopy Antal, földbirtokos, anyja, szeniczei Bárány Julianna asszony volt.<ref name="noszlopygáspárkeresztelője">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:VJ58-KN3|title=familysearch.org Noszlopy Gáspár keresztelői adatlap}}</ref> [[Pápa (település)|Pápán]] végzett jogi tanulmányok után [[1843]]-ban táblai jegyzőként állami szolgálatba lépett. [[1845]]-ben szerzett ügyvédi oklevelet. [[1846]]-tól [[Somogy vármegye]] Marcali kerületének szolgabírája volt. 1848 szeptemberétől a járás népfelkelőinek parancsnokává nevezték ki. Csapataival [[Josip Jelačić|Jellasics]] támadó seregének hátában tevékenykedett.▼
▲[[Pápa (település)|Pápán]] végzett jogi tanulmányok után [[1843]]-ban táblai jegyzőként állami szolgálatba lépett. [[1845]]-ben szerzett ügyvédi oklevelet. [[1846]]-tól [[Somogy vármegye]] Marcali kerületének szolgabírája volt. 1848 szeptemberétől a járás népfelkelőinek parancsnokává nevezték ki. Csapataival [[Josip Jelačić|Jellasics]] támadó seregének hátában tevékenykedett.
[[szeptember 26.|Szeptember 26-án]] [[Marcali]] határában hétszáz népfelkelő élén ártalmatlanná tett egy kétszáz horvát határőrből álló hadoszlopot. Miután a [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] során [[Laval Nugent]] [[Stájerország]]ból támadó csapatai elől [[Debrecen]]be menekült, bátyjával, [[Noszlopy Antal]]lal tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására. Miután [[Kossuth Lajos|Kossuth]] a tervet elfogadta, Noszlopy a [[tavaszi hadjárat]] megindulásakor visszatért a Dunántúlra, és [[május 1.|május 1-jén]] az általa szervezett népfelkelő csapat élén bevonult [[Kaposvár]]ra. A császári csapatok kiverése után honvéd őrnagyi rangban, Somogy és [[Tolna vármegye]] kormánybiztosaként megszervezte a Dél-Dunántúl védelmét. [[1849]] júliusában az egész Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki. Hiányosan felszerelt, mintegy háromezer fős csapatával gerillaharcot vívott az ismét támadó Nugent táborszernagy ellen, majd az orosz intervenció után harcolva [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]] felé vonult vissza. Egységéből megszervezték a 127. zászlóaljat, Noszlopy azonban nem maradt a várban, hanem a [[Bakony]] vidékén szervezett gerillaharcra alkalmas csapatot.
| |||