„III. Takelot” változatai közötti eltérés

A karnaki [[Honszu]]-templom tetején szereplő graffito említi Takelot hetedik uralkodási évét. Korábban ezt tartották legmagasabb uralkodási évének, 2005 februárjában azonban a [[Columbia Egyetem]] [[Dakhla-oázis]]beli ásatása során, az oázis nyugati részén lévő [[Thot]]-templomban előkerült egy sztélé, melynek [[Hieratikus írás|hieratikus]] felirata egy bizonyos uralkodó 13. uralkodási évét említi.<ref>Olaf Kaper and Robert Demarée, "A Donation Stela in the Name of Takeloth III from Amheida, Dakhleh Oasis," Jaarbericht Ex Oriente Lux(JEOL) 39 [2006], pp. 19-37</ref> A dokumentum elemzése során bebizonyosodott, hogy III. Takelotról van szó.<ref>Kaper & Demarée, pp. 29, 31-33</ref> A sztélé Thot templomának dokumentumai közé tartozik, szélessége 42-48 cm, magassága 47-51 cm, vastagsága 10-16 cm. Ötsoros szövege, melyet 2006-ban publikált dr. Olaf Kaper és Robert Demarée,<ref>Kaper & Demarée, p. 22</ref> egy földadományozást örökít meg: a helyi kormányzó, Neszdzsehuti líbiai törzsfő adományozta a földet tizenegy pap számára. Ugyanez a kormányzó egy másik, kisebb adománysztélét is állíttatott, ez a dakhlai [[Széth]]-templomból ismert,<ref>Kaper & Demarée, JEOL 39</ref><ref>Kaper & Demaree, pp. 31-32</ref><ref>K.A. Kitchen, The Third Intermediate Period in Egypt (c. 1100--650 BC), 3rd ed., Warminster: 1996. p. 371</ref> és [[Piye]], a núbiai származású fáraó 24. évében készült.<ref>Jac Janssen, The Smaller Dakhla Stele [[Journal of Egyptian Archaeology|JEA]] 54 (1968) pp. 166-71</ref> Ez jelentheti azt, hogy III. Takelot és Piye időben nem álltak messze egymástól.

Egy feltételezés szerint egy, a Vádi Gaszuszban talált graffito – amely [[I. Amenirdisz]]t, [[Sabaka]] kortársát együtt említi egy Sepenupet nevű isteni feleség 19. évével – szinkronizmust jelent egy núbiai és egy felső-egyiptomi líbiai uralkodó között, és Sabaka 12. évét III. Takelot uralkodásának idejére teszi a rövid életű Rudamoné helyett. Ez a graffito még azelőtt készült, hogy [[Piye]] 20. évében meghódította volna Egyiptomot – erre az időre III. Takelot és Rudamon is meghaltak már. A graffitóval kapcsolatos újabb bizonyíték alapján azonban, amit Claus Jurman publikált 2006-ban, a felirat teljes egészében a núbiai korra (XXV. dinasztia) datálható – Sabaka 12. és [[Taharka]] 25. évére –, nem pedig a líbiai korra (XXIII. dinasztia); paleográfiai és más, Jurman által Karnakban gyűjtött bizonyítékok alapján nem azt jelzi, hogy a núbiai I. Amenirdisz és a líbiai I. Sepenupet egy időben éltek, hanem I. Amenirdiszről és a núbiai II. Sepenupetről van szó rajta.<ref>Claus Jurman, Die Namen des Rudjamun in der Kapelle des Osiris-Hekadjet. Bemerkungen der 3. Zwischenzeit un dem Wadi Gasus-Graffito, GM 210 (2006), pp. 69-91</ref> II. Sepenupet Piye lánya, Taharka testvére volt. Jurman megjegyzi, hogy a karnaki Ozirisz-Hekadzset kápolna legbelső szentélyében semmi nem hozza összefüggésbe I. Sepenupetet I. Amenirdisszel.<ref name="Jurman, GM 210, pp. 68-91">Jurman, GM 210, pp. 68-91</ref> A Vádi Gaszuszban lévő graffito két különböző kézírással készült, a 12. és a 19. évet jelölő formula is másképpen íródott, ami arra utal, nem egy időben készültek.<ref name="Jurman, GM 210, pp. 68-91"/> Ez azt jelenti, hogy a 19. év nem III. Takelot uralkodási éve, hanem valószínűleg Taharkáé.

Másrészt az a Hór nevű vezír, akit a Berlin 3048 papirusz említ, ugyanaz a személy lehet, akit számos, a núbiai és a szaiszi korra datált genealógiai dokumentum Nebneteru vezír apjaként említ.<ref>Herman De Meulenaere, ''Le Vizir Nebneterou,'' BIFAO 86(1986), pp. 143-149</ref> Ez is sokkal valószínűbbé teszi, hogy a papirusz III. Takelot korában keletkezett, mivel Hórt így közvetlenül a núbiai dinasztia kora elé helyezhetjük, ami megmagyarázza, fiát miért említik núbiai és szaiszi kori dokumentumok. II. Takelot ezzel szemben jóval azelőtt halt meg, hogy a núbiai [[Piye]] meghódította Egyiptomot.

Takelot felesége Irtiubaszt volt, akit fiuk, Oszorkon koporsóján király lányának neveznek.<ref>Aidan Dodson & Dyan Hilton, The Complete Royal Families of Ancient Egypt, Thames & Hudson, 2004. p. 227</ref> Egy másik Irtiubaszt hercegnő Takelot lánya lehetett.<ref>Helmut Brandl, with a contribution by Joachim Friedrich Quack, A Bichrome Faience Statuette of Bastet from the Reign of Takeloth III, ''Tuna el Gebel'' IV (= ''Festschrift'' für Dieter Kessler), Munich 2013, 67-89. https://www.academia.edu/9342683/A_Bichrome_Faience_Statuette_of_Bastet_from_the_Reign_of_Takeloth_III</ref> Takelotnak három fia is ismert: Oszorkon főpap, Ihteszamon herceg (aki unokája, Anhefenmut sztéléjéről ismert, mely ma a croydoni Központi Könyvtárban található) és Dzsedptahefanh, [[Ámon második prófétája]], akit egy szobor (Tübingen, 1734) és dédunokája, Nahtbaszteru sztéléje (CG 41006) említ;<ref>Aston & Taylor, pp. 132-136</ref> végül mégis öccse, [[Rudamon]] követte a trónon, ami arra utal, Takelot idős emberként hunyt el és minden fiát túlélte.<ref>Payraudeau, GM 198, pp. 87-88</ref>

{{reflistforrások}}

* D.A. Aston & J.H. Taylor, "The Family of Takelot III and the "Theban" Twenty-Third Dynasty," in M.A. Leahy, 'Libya and Egypt c. 1300–750 BC.' London: School of Oriental and African Studies, Centre of Near and Middle Eastern Studies, and The Society for Libyan Studies (1990)

* K.A. Kitchen, The Third Intermediate Period in Egypt (c. 1100—650 BC), 3rd ed., Warminster: 1996.

As an aside, the author believed that [[Nile Quay Text]] No.45—which, according to Gerardus Broekman in JEA 88(2002), records either Year 17, 18 or 25 of an anonymous Theban king who ruled after Shoshenq III—may perhaps be ascribed to Takelot III based on the evidence of Papyrus Berlin 3048.<ref>Broekman, pp. 170-178</ref> Since Year 13 of Takelot III is now attested, it was possible that the Year 14 date in this document also belongs to his reign, rather than that of Takelot II. However, Payraudeau has since changed his views here and instead assigns this papyrus to Takelot II based on the mention of a certain Harsiese—designated the fourth prophet of Amun—in this document, who is known to have served in office during king Takelot II's reign.<ref>Frédéric Payraudeau, ''Takeloth III: Considerations on Old and New Documents'' in 'The Libyan Period in Egypt.' Historical and Cultural Studies into the 21st-24th Dynasties: Proceedings of a Conference at Leiden University 25–27 October 2007, G. Broekman, RJ Demaree & O.E. Kaper (eds), Peeters Leuven 2009, p.294</ref> This means that Takelot III's highest date is his 13th year. The fact that the chief of the Shamin-Libyans, a Nes-Djehuti, is attested in the same office in both Year 13 of Takelot III and Year 24 of Piye also shows that the interval between these two kings' dates was close in time; also, it is unlikely that Takelot III ruled Egypt for 19 years since his brother Rudamun succeeded him at Thebes and Rudamun, in turn, was succeeded in this city by king [[Ini (pharaoh)|Ini]] who ruled here for at least 5 years before Thebes fell permanently under Kushite control during Piye's reign.<ref>Payraudeau, The Libyan Period in Egypt, p.296</ref>