Wikipédia

„I. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KMBot (vitalap | szerkesztései)
botok
71 397 szerkesztés
a javítás (WP:BÜ) AWB
Nem a fiatal kora fajult azzá :)))
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
30. sor:
'''I. Eduárd''' (melléknevein ''Nyakigláb Eduárd''<ref name="múlt-kor">{{cite web |url=https://mult-kor.hu/cikk.php?id=10788 |title=I. (Nyakigláb) Edward (Plantagenet-ház) |work=mult-kor.hu |publisher=Múlt-Kor |archiveurl= |archivedate=}}</ref> vagy a ''Skótok pörölye''; [[1239]]. [[június 17.]]/[[június 18.|18.]] – [[1307]]. [[július 7.]]) [[Angol Királyság|Anglia]] királya 1272-től haláláig.
 
Eduárd [[III. Henrik angol király]] egyetlen (bizonyítottan létezett) fiaként született. Trónörökösként már fiatal korában bevonták a politikai küzdelmekbe, amelymelyek idővel a bárók lázadásává és [[Második báróháború|polgárháborúvá]] fajultfajultak. A herceg 1259-ben ideiglenesen a főurak reformmozgalma mellé állt, de miután kibékült bizonytalan politikájú apjával, a királyi párt egyik fő támaszává lépett elő. Egy elvesztett csata után túszként tartották fogva, ám szökése után az 1265-ös [[Eveshami csata|eveshami csatában]] legyőzte, és megölte a lázadók vezérét, [[Simon de Montfort, Leicester 6. grófja|Simon de Montfort]]-t. A polgárháború végeztével Eduárd csatlakozott a Szentföldre induló [[Keresztes háborúk#VIII. keresztes hadjárat (1269–1272)|nyolcadik keresztes hadjárat]]hoz. A keresztes háború sikertelennek bizonyult, és Eduárd a hazaúton értesült arról, hogy apja meghalt, ő pedig Anglia királya lett. Lassan, másfél évig utazgatva ért haza, és 1274. augusztus 19-én koronázták meg a [[westminsteri apátság]]ban.
 
1276–77-ben elfojtott egy kisebb [[wales]]i lázadást (a walesi hercegségeket angol vazallusoknak tekintette), majd amikor 1282-ben ismét fellázadtak, teljesen meghódította, és angol igazgatás alá helyezte a térséget. Erről az eseményről szól [[Arany János (költő)|Arany János]] ''[[A walesi bárdok]]'' című költeménye. Hódítása megszilárdítására várakat építtetett, és angol lakosságú városokat alapított. Uralkodása idején örökösödési válság tört ki [[Skócia|Skóciában]], amikor a kiskorú [[I. Margit skót királynő|Margit]] királynő meghalt. Eduárd a helyzetet kihasználva kiterjesztette hatalmát a szomszédos országra. Döntőbíróként lépett fel a számos trónkövetelő igényének elbírálására, de miután a skótok megválasztották [[János skót király|John Balliolt]], továbbra is Skócia hűbéruraként viselkedett. Ugyanekkor háborúba keveredett [[IV. Fülöp francia király|IV. Fülöp]] francia királlyal, aki el kívánta kobozni [[Aquitania]] hercegségét (amely addig perszonáluniót alkotott Angliával). A háborúk költségeinek fedezésére Eduárd több alkalommal különadót vetett ki, valamint kiűzte a [[zsidók]]at országából, hogy elkobzott vagyonukkal, illetve a száműzésük jelentette politikai tőkét felhasználva újabb adókat szedve feltöltse kincstárát. A főurak egy része tiltakozott a magas adóterhek miatt, és a belpolitikai helyzet közel állt az újabb polgárháborúhoz, amikor a skótok [[William Wallace]] által vezetett újabb lázadása egy táborban egyesítette a királyt és báróit. A kezdeti angol sikerek után a skótok győzelmeket arattak; a rossz egészségű Eduárd erre maga indult északnak, de útközben megbetegedett és meghalt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Eduárd_angol_király”