„Lúdanyó meséi (mesegyűjtemény)” változatai közötti eltérés

Perrault [[1694]]-ben három történetet írt le verses formában: a Grizeldis, A nevetséges kívánságok és a Szamárbőr, amelyeket egy kötetben ki is adtak és egy évvel később újra kiadták előszóval ellátva. [[1697]]-ben Jean Barbin Histoires ou contes du temps passé, avec dez Moralitez (A múlt történetei tanulságokkal) címmel kiadott egy újabb kötetet, mely 8 történettel bővült. Ugyanezen évben két utánnyomás után a könyv csak Les Contes de ma Mère l'Oye (Lúdanyó meséi) címmel lett ismert. A könyv illusztrációján egy fonó asszony volt látható, aki éppen mesét mond a körülötte lévő gyerekeknek, akik a ruhájukból ítélve magasabb társadalmi osztályba tartoztak. A falon pedig egy táblán a cím látható. Az [[1697]]-es kiadás az alábbi történeteket tartalmazta: [[Csipkerózsika]], [[Piroska]], [[Kékszakáll]], [[A csizmás kandúr|Macskamester vagy a csizmás kandúr]], [[Hamupipőke (mese)|Hamupipőke avagy az üveg cipellők]], [[Csimbók Csana]], [[Hüvelyk Matyi]], Griseldis, A nevetséges kívánságok, [[Szamárbőr (mese)|Szamárbőr]] és A tündér. Nyolc prózai formában íródott mese és három verses történet. Mindegyik elbeszélés végén egy kis verses tanulság található. Néhány mesét korábban tettek közzé a Mercure galant nevű magazinban, a [[Csipkerózsika|Csipkerózsikát]] pedig [[1696]]-ban. A gyűjtemény meséi mai napik töretlen népszerűségnek örvendenek rengeteg feldolgozás készült belőlük, többek között [[Walt Disney]] is sokszor adaptálta a történeteket. A gyűjtemény nagy sikereket ért el [[Charles Perrault|Perrault]] élete során még nyolcszor kiadták. A következő évszázadban a népmesék már nem örvendtek akkora népszerűségnek, de ebben a században a könyvet négyszer adták ki.