Wikipédia

„Kistarcsai Központi Internálótábor” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
30. sor:
A [[Nagy gazdasági világválság|gazdasági válság]] idején a Gyár tönkrement, 1928. április 30-án bezárt, munkásait kénytelen volt elbocsátani.<ref name=":34">{{Cite web |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/kerepes/kerepestarcsa_tortenete/index.htm |title=Két világháború között (1920-1944) |accessdate=2018-07-19 |work=Kerepestarcsa története |author=Horváth Lajos |year=1988 |format=HTM |publisher=Kerepestarcsa Nagyközségi Tanács |quote=A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. 1928. ápr. 30-án beszüntette működését, fennállásának 22. évében. Részvényeinek többségét a Ganz Danubiusz Rt. vásárolta meg, hogy felszámolja a Gépgyárat.}}</ref> Részvényeinek nagy részét a [[Ganz vállalatok|Ganz és Társa-Danubius Rt.]] vásárolta meg, a gépparkot teljes egészében elárverezték. A gyárhoz tartozó munkástelepet további hasznosításra 1930-as években a [[Belügyminisztérium]] vette át. Az 1938-1939. évi állami zárszámadásban külön említik: a BM költségvetésében „kistarcsai kisegítő toloncház” néven a rendőrség 200 000 pengőt költött büntetés-végrehajtási funkcióra való átalakításra.<ref name=":13">{{Cite web |url= https://library.hungaricana.hu/hu/view/AllamiZarszamadas_1938-1939/?query=kistarcsa&pg=401&layout=s |title= Zárszámadás, 1938-1939 |accessdate= 2018-07-05 |format= PDF|work= library.hungaricana.hu |pages= 402}}</ref> 1940-ben mint „Kistarcsai kisegítő toloncház” a „Budapestvidéki felügyeleti körzetbe” tartozott<ref>{{Cite web |url= https://library.hungaricana.hu/en/view/OGYK_RT_1940/?pg=830&layout=s |title= A m. kir. belügyminiszter 1940. évi 97.630. számú rendelete, a m. kir. rendőrség vidéki szerveinek felügyeleti körzeteiről |accessdate= 2018-08-10 |year=1940 |format= PDF |work= Magyarországi Rendeletek Tára |pages= 689-691}}</ref> Ekkor kezdték tervszerűen felgyorsítani az internálótábor fejlesztését. Körülbelül {{szám|18000}} négyzetméternyi területet szeparáltak el a község közepéből, utcákat zártak le betonkerítéssel, magasított szögesdróttal, őrtornyokkal.<ref name="ilkei" /><ref>{{Cite web|url=http://viztorony.hu/h/pest/kistarcsa/04.html|title=Kistarcsa|accessdate=2018-07-16|work=viztorony.hu}}</ref> [[Keresztes-Fischer Ferenc]] fejlesztéseinek fő célja elsősorban a szélsőséges pártok térnyerésének mérséklése volt.<ref>{{Cite web |url=http://www.archivnet.hu/kuriozumok/internalasok_internalotaborok.html |title=Internálások, internálótáborok |accessdate=2017-02-13 |last=Kovács |first=Tamás |year=2013 |work=www.archivnet.hu |publisher=Magyar Nemzeti Levéltár}}</ref> 1941-ben az intézet neve: Magyar Királyi Rendőrség Kistarcsai Kiegészítő Toloncháza.<ref>A Kistarcsai Kiegészítő Toloncház küldeményének kézbesítési vevényén olvasható bélyegzőlenyomat</ref><ref>Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 17. szám)</ref> Az átalakítás anyagi kerete eredetileg egy budapesti rendőrfogház építését fedezte volna, de megfelelőbbnek találták, ha az eljárás alá vont személyeket a fővároson kívül helyezik őrzés alá.<ref name=":13" /> Feladatuk a rendszer által deviánsnak titulált, a közélet számára nem kívánatos személyek (kommunisták, csavargók, munkakerülők, prostituáltak) őrzése, továbbá az enyhébb bűntetteket elkövetők büntetés-végrehajtása volt.<ref>{{Cite web|url=http://terebess.hu/kistarcsa/|title=Kistarcsa és környéke|accessdate=2017-02-14|work=terebess.hu}}</ref>
 
Az [[internálás]] jogi szabályozása az alábbi jogszabályok alapján nyert keretet:<ref name=":7">{{Cite web|url=http://mek.oszk.hu/13600/13654/13654.pdf|title=A „német ügy” 1945-1953 - A Volksbundtól Tiszalökig|accessdate=2018-07-16|author=Bank Barbara, Őze Sándor}}</ref><ref>{{Cite web |url= https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Pmmf_06/?pg=92&layout=s |title= Újabb adatok a kulákok üldözéséhez Cegléden és környékén |accessdate= 2018-08-15 |author= Nagy Varga Vera |year= 2001 |work= Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. |pages= 89-106 }}</ref><ref name=":7">{{Cite web|url=http://mek.oszk.hu/13600/13654/13654.pdf|title=A „német ügy” 1945-1953 - A Volksbundtól Tiszalökig|accessdate=2018-07-16|author=Bank Barbara, Őze Sándor}}</ref>
 
[https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=93900002.TV&searchUrl=%2Fezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D42 A honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk] 150. § szerint:
50. sor:
A rendszer által vállalhatatlan szélsőséges (kommunista és hungarista) mozgalmak számos tagja került internálás alá. 1939. február 23-án a belügyminiszter a [[Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom|Nemzeti Szocialista Magyar Pártot]] feloszlatta, vezetőségének közel száz tagját pedig a következő napokban letartóztatták és internálták.<ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/BizalmasErtesitesek_1939_02/?pg=274&layout=s |title=Bizalmas Értesítések |accessdate=2018-08-15 |date=1939-02-28 |work=library.hungaricana.hu}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/n-ny-F0C34/nyilaskeresztes-part-hungarista-mozgalom-F0C7F/ |title=Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom {{!}} Magyarország a második világháborúban • Lexikon A-ZS {{!}} Kézikönyvtár |accessdate=2018-08-15 |work=www.arcanum.hu}}</ref> [[Rajk László (politikus)|Rajk László]] későbbi belügyminisztert 1941. október 14-én tartóztatták le az illegális kommunista pártban végzett tevékenysége miatt, és szállították Kistarcsára.<ref>{{Cite web|url=http://tortenelemcikkek.hu/node/208|title=A Rajk-ügy története|accessdate=2017-02-13|work=tortenelemcikkek.hu}}</ref> Itt együtt raboskodott [[Apró Antal]]lal, aki több, mint egy évi internálást követően megszökött a toloncházból.<ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/KulfBelfHirek_1948_10_szakszervezeti_kongr__001-123/?pg=101&layout=s |title=Apró Antal életrajza |accessdate=2018-08-16 |date=1948-10-20 |work=Külföldi-Belföldi Hírek}}</ref>
 
[https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1943/?pg=2182&layout=s A belügyminiszter 1943. október 29-én kelt 1943. évi 690. számú rendelete] alapján Kistarcsa területén a rendőrhatósági jogkört (melyet 1925-ben a [[Csendőrség|csendőrségnekcsendőrség]]nek utaltak ki) a [[Mátyásföld|mátyásföldimátyásföld]]i rendőrkapitányság látja el november 15-től.<ref>{{Cite book|title=Két világháború között (1920 – 1944)|url=https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/kerepes/kerepestarcsa_tortenete/pages/011_ket_vilaghaboru_kozott.htm|author=Horváth Lajos|editor=Lázits Gyula|format=HTM|accessdate=2019-02-03|publisher=Kerepestarcsa Nagyközségi Tanács|year=1988|location=Kerepestarcsa}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1943/?pg=2182&layout=s |title=A m. kir. belügyminiszter 1943. évi 690. számú rendelete |accessdate=2019-02-03 |year=1943 |format=PDF |work=Magyarországi Rendeletek Tára |pages=2183}}</ref> A mátyásföldi kapitányság személyi állományának tagjai voltak ekkor Vasdényei István és Jámborffy Béla rendőr főfelügyelők is, akik később a toloncház vezetését (előbbi táborparancsnokként, utóbbi helyettesként) látták el.<ref>{{Cite book|title=Magyarország tiszti cím- és névtára|year=1944|page=156 – 157}}</ref> A Toloncházban működött a 145. számú rendőrőrszoba, a Deák Ferenc utca 1. szám alatt, Toloncház II. jelöléssel (a Toloncház I. a budapesti Mosonyi utcai Toloncház volt).<ref>{{Cite book|title=Rendőrségi zsebkönyv 24.|page=25, 41|year=1944}}</ref>
 
== A vészkorszak idején (1944) ==
[[Fájl:WW2-Holocaust-Europe.png|bélyegkép|273x273px|Koncentrációs táborok [[Európa|Európában]] a [[Második világháború|második világháború]] idején a főbb deportálási útvonalakkal (közöttük Kistarcsa is)]]
 
=== Március–május ===
Az erősödő külpolitikai hatás, majd [[Margarethe hadművelet|Magyarország 1944. március 18-19-én bekövetkező német megszállása]] után a tábor öt pavilonjából négy állt a rendőrség rendelkezésére, az egyikben kaptak helyet az ún. „régi őrizetesek”, a folyamatosan itt működő kiegészítő toloncház (főképpen politikai, szocialista ideológiájú) foglyai.<ref name=":3" /><ref name=":25" /> Egy pavilont pedig a németek használtak a [[Wehrmacht]] és az [[Schutzstaffel|SS]] különböző kihágások miatt megbüntetett katonáinak őrzésére.<ref name=":3" /><ref name=":2" /><ref name=":25">{{Cite book|title=A magyar királyi csendőrség oknyomozó története|author=Dr. Rektor Béla|url=http://www.rendormuzeum.hu/dokumentumok/Rektor_Bela_Csendorseg.pdf|format=PDF|year=1980|publisher=Árpád Könyvkiadó Vállalat|isbn=0 934214 01 8|page=261}}</ref><ref name=":2" /> Az őrizetesek mellett helyet kaptak az összegyűjtött és deportálásra váró zsidók (az objektum neve németül: [[Reichssicherheitshauptamt|RSHA]] Transport Lager Kistarcsa), akiket a magyar hatóságok már március 19-én elkezdtek összegyűjteni Budapest területén.<ref name=":26">{{Cite book |title= Vádirat a nácizmus ellen |series= 1. kötet, 1944. március 19. – 1944. május 15., A német megszállástól a deportálás megkezdéséig |url= http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat_1jav.pdf |format=PDF |editor= Benoschofsky Ilona, Karsai Elek |origyear= 1958 |year= 2017 |publisher= Balassi Kiadó |page=16–18, 72, 184, 208 |accessdate= 2019-02-02 |location= Budapest |subtitle= Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez}}</ref><ref name=":15">{{Cite web |url= http://www.tenhumbergreinhard.de/1933-1945-lager-1/1933-1945-lager-k/kistarcsa-mala-tarca.html |title= Kistarcsa (Mala Tarca) |accessdate= 2019-01-10 |work= www.tenhumbergreinhard.de |language= német}}</ref> A következő napokban pedig a megszálló német hadtestetekkel érkező SS alakulatok hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után.<ref name=":3" /> A zsidó foglyok maximális létszáma a megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem|Országos Rabbiképző Intézetben]] berendezett kisegítő toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek), majd innen szállították át őket Kistarcsára.<ref name=":2" /><ref>Benoschofsky Ilona szerint: „Közvetlenül a megszállás után a németek elkezdték a budapesti zsidóság részleges összefogását. (...) Ezek a letartóztatások kész listák alapján történtek... két SS-katona egy magyar rendőr kíséretben kereste fel a letartóztatandóakat a lakáson, és elvitték őket. (...) Ezeket ez úgynevezett túszokat mind a Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet helyiségeibe vitték, amelyeket a németek lefoglaltak kisegítő toloncház céljaira. (...) A túszokat innen néhány nap múlva a kistarcsai internáló táborba vitték (...). A túszok maximális létszáma Kistarcsán 485 fő volt.” (Mementó - Magyarország 1944, 66. o.)</ref> Az úgynevezett „B” pavilonban, a központi épületben tartottak fogva 280, prominensnek titulált zsidót (gyáriparosokat, politikusokat), illetve Bálint Ákos György (ekkor még ügyvédjelölt) összesen 75 zsidó ügyvéd nevét sorolta fel visszaemlékezésében.<ref name=":3" /><ref name=":4" /><ref name=":37" /><ref>Dr. Bálint Ákos György nyomán ismert a zsidó ügyvédek névsora – a könyvben összesen 75 nevet sorolt fel (lásd: [https://www.antikvarium.hu/konyv/dr-balint-akos-gyorgy-sziget-a-mergezett-tengerben-573464 Sziget a mérgezett tengerben], 25–27. o.)</ref> A legnagyobb csoportot (800-1000 fő körül) azok a zsidók alkották, akiket a [[Gestapo]] tartóztatott le, és átmeneti börtönfogság után egy Lemke nevű SS altiszt vitetett át Kistarcsára.<ref name=":3" />
 
A német megszállást követően az első deportálóvonat (Hermann Krumey [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Obersturmführer]] irányításával) Kistarcsáról indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal (javarészt 16-60 év közötti férfia­kat és 18-50 év közötti nő­ket pakoltak fel 45G mintájú marhavagonokba).<ref name=":3">{{Cite web |url=http://mek.oszk.hu/11500/11506/pdf/11506_2.pdf |title=A kistarcsai tragédia |accessdate=2018-07-09 |author=Randolph L. Braham |year=1997 |format=PDF |work=A népirtás politikája - A Holocaust Magyarországon |publisher=Belvárosi Könyvkiadó |pages=849-851}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://ww2.infovilag.hu/2018/04/27/az-ujsagiro-archivumabol-aprilis-28-an-kezdodtek-a-deportalasok |title=Elégedetlen „a halál állomásfőnöke” |accessdate=2018-07-09 |date=1989-04-28 |publisher=Magyar Hírlap |quote=Az 1944. április 28-i első halálszerelvényre a Pest mel­letti kistarcsai táborba inter­nált 16–60 év közötti férfia­kat és a 18–50 év közötti nő­ket rakták föl. Elhoztam a bé­csi archívumból annak a doku­mentumnak a fénymásolatát, amely bizonyítja: ezt az első, több mint 1800 fős emberszál­lítmányt Krumey SS-Obersturmführer parancsnoksága alatt zsúfolták be a 45G min­tájú marhavagonokba, hogy – miként cinikusan kijelentette – „egy kis levegőhöz jussunk Kistarcsán".}}</ref> A szerelvény május 2-án érkezett [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz-Birkenauba]].<ref name=":12">{{Cite web |url=http://www.epa.hu/00000/00018/00078/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2004_03_0817-0858.pdf |title=A munkaszolgálat Magyarországon 1939-1945 |accessdate=2018-07-22 |author=Szita Szabolcs |year=2004 |work=Hadtörténeti Közlemények}}</ref> Ezután átmenetileg 350-400 főre csökkent a foglyok száma.<ref name=":3" /> 1944. június 20-ig nagyjából 2000 fő indult el Kistarcsáról a német koncentrációs táborok felé.<ref name=":27" /><ref>„A hozzánk érkezett közlések szerint ez évi június hó 20-ig bezárólag 427 400 zsidót, tehát a hazai zsidóságnak mintegy felét érte utol a deportálás szörnyű sorsa. Ez a szám az alábbiak szerint oszlik meg: (...) Kistarcsa 2 000” [fő] (Vádirat a nácizmus ellen, 3. kötet, 54. o.)</ref><ref>Az első deportálás és az összesített adat közötti 200 fő különbség Brámer Frigyes visszaemlékezései szerint azzal magyarázható, hogy az április végi és július közepi események között volt 1-2 (a korábbiakhoz képest) kisebb létszámú elszállítás a táborból.</ref> Az 1944 áprilisi és májusi Magyarországi Zsidók Lapja közzétette, hogy a Pártfogó Irodán keresztül, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) keretében lehetőség van csomagküldésre a táborban fogva tartott zsidók számára. A csomagokban korlátozottan lehetett élelmiszert, ruhaneműt és tisztálkodási szereket küldeni, de például levelet, okmányokat, szeszes italt, cipőt nem tartalmazhattak a csomagok.<ref name=":26" />
66. sor:
=== Július ===
[[Fájl:Zsidók Kistarcsán 1944-ben.jpg|bélyegkép|305px|Zsidó férfiak a táborban 1944 májusában]]
1944. július 12-én [[Adolf Eichmann]] [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Obersturmbannführer]] ötven vagonból álló vasúti szerelvényt rendelt Kistarcsára július 14-re.<ref name=":25" /><ref name=":2" /><ref>Bródy Sándor visszaemlékezése: „1944. július 12-én (Eichmann) egy vasúti szerelvényt kért a kistarcsai pályaudvarra július 14-én reggelre. Amidőn az állomásfőnöktől Vasdényei ezt megtudta, július 12-én a késő esti órákban figyelmeztetett engem, hogy Eichmann megint készül valamire, hiszen 1500 ember számára 50 vagont rendelt Kistarcsára.” (Mementó - Magyarország 1944, 69. o.)</ref> Tervei szerint Kistarcsáról 1000 (a „D” és „E” pavilonokból, a „B” pavilonbeliekkel kivételeztek), a Rökk Szilárd utcai ideiglenes toloncházból pedig 500 zsidót a X. kerületi [[Budapesti Fegyház és Börtön|Budapesti Gyűjtőfogházba]], majd az [[Auschwitzi koncentrációs tábor]]ba szállíttatott.<ref name=":4">{{Cite book|title=Évkönyv 1973/74|editor=Scheiber Sándor|accessdate=2018-07-09|origyear=1974|location=Budapest|publisher=Magyar Izraeliták Országos Képviselete|chapter=Zsidó túszok - Kistarcsa 1944 „B” Pavilon|pages=340 – 351|author=Brámer Frigyes}}</ref> Mindezt annak ellenére tette, hogy [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] a nemzetközi nyomás és a megváltozott katonai helyzet hatására végül [[Koszorús Ferenc|július 6-án leállította a deportálásokat]].<ref name=":3" /> A tábor parancsnoka, Vasdényei István rendőr főfelügyelő a kistarcsai állomásfőnöktől értesült a különvonatról. Rövidesen értesítette Bródy Sándort, a Zsidó Tanács megbízottját, ő pedig [[Stern Samu]]t, a Tanács elnökét. Rajtuk keresztül Horthy Miklós is tudomást szerzett a készülő deportálásról, és utasította dr. Lulay Leó tartalékos [[Csendőrség|csendőr]] századost ([[Ferenczy László (csendőrtiszt)|Ferenczy László]] helyettesét), aki az elindított szerelvényt [[Hatvan|Hatvannál]]nál utolérte, és visszafordíttatta Kistarcsára.<ref name=":3" /><ref name=":25" /><ref name=":2">{{Cite book|title=Mementó|subtitle=Magyarország 1944|last=Dr. Benoschofsky|first=Ilona|publisher=Kossuth Könyvkiadó|year=1975|chapter=Emberrablás Kistarcsán|isbn=963 09 0390 3|pages=62-75}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://www.csendor.com/konyvtar/biografia/egyenek/2%20Csendortisztek%20biografiai%20adatai.pdf |title=Csendőrtisztek életrajzi adat-töredékei |accessdate=2019-02-03 |author=Perjesi György |format=PDF |pages=5}}</ref><ref>{{Cite book|title=A Magyar Királyi Csendőrség zsebkönyve|editor=Benedek Mihály|url=http://epa.oszk.hu/02900/02994/00053/pdf/EPA02994_mkir_csendroseg_zsebkonyve_1944_001-117.pdf|year=1944|publisher=Csendőrségi Lapok|page=40}}</ref>
 
Stern visszaemlékezése szerint a kistarcsai tábor kiürítésének fő oka az volt, hogy Eichmann elfogadhatatlannak tartotta Horthy lépését, ugyanakkor nem akart nyíltan szembemenni a magyar vezetéssel.<ref name=":2" /> A Zsidó Tanács vezetőit július 19-én reggel 8 órára hosszas tárgyalásra hívatta a [[Svábhegy]]en található SS főhadiszállásra Otto Hunsche [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Hauptsturmführerhez]].<ref name=":3" /><ref>Dr. Otto Hunsche Hauptsturmführer [százados] a visszaemlékezés szerint Eichmann helyettese volt, valójában Hunsche a csoport jogi szakértője (a helyettes vezető Hermann Krumey SS-Obersturmbannführer [alezredes] volt, de őt már áthelyezték ekkora Ausztriába.</ref><ref name=":32" />. Ezalatt Kistarcsán Ubrizsy Pál rendőr segédfogalmazó (a Rökk Szilárd utcai ideiglenes toloncház parancsnoka) [[Baky László]] államtitkártól a tábor kiürítésére kapott felhatalmazására hivatkozva követelte a zsidók kiadását.<ref name=":3" /><ref>{{Cite web |url=http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=4_3_3&type=content |title=A holokauszt Magyarországon |accessdate=2017-02-13 |work=Budapesti Holokauszt Múzeum és Oktatási Központ}}</ref> Amikor Vasdényei ezt a kormányzó általános tilalmára hivatkozva megtagadta, Franz Novak [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Hauptsturmführer]] (Eichmann egyik főkoordinátora) a Sonderkommando három szakaszával bedöntette a tábor kapuját, a tábor udvarán gyorsan összeterelték, majd teherautókra pakolva elhurcoltak 1220 főt a korábban összeállított transzportból (280 főt július 17-én átszállítottak [[Sárvár|Sárvárra]]ra).<ref name=":3" /><ref name=":6">{{Cite web |url= https://www.jewishvirtuallibrary.org/kistarcsa |title= Kistarcsa |accessdate= 2018-07-15 |work= www.jewishvirtuallibrary.org |language= angol}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://hdke.hu/files/csatolmanyok/Laszaku.pdf|title=A deportálások leállítása és nemzetközi visszhangja|accessdate=2018-07-09|author=Laszák Ildikó|format=PDF|publisher=Holokauszt Emlékközpont}}</ref> Elővigyázatosságból minden fogvatartottról leszedették a [[Sárgasárga csillag|sárga csillagot]]ot, hogy még inkább feltűnésmentes legyen a deportálás folyamata. [[Rákoscsaba megállóhely|Rákoscsabán]] vasúti kocsikra pakolták a transzportot, és elindultak velük Auschwitz irányába.<ref name=":3" /> A Zsidó Tanács tagjait Hunsche este nyolc óra környékén engedte el, amikor telefonon értesítették, hogy a deportáló szerelvény már átlépte az országhatárt.<ref name=":3" /><ref name=":2" /><ref name=":4" /><ref name=":32">{{Cite web |url= http://irodalmiszemle.sk/2012/08/filep-tamas-gusztav-szabalyosan-rkiloptakl-bennuenket-magyarorszagrol/ |title= „...szabályosan »kiloptak« bennünket Magyarországról” |accessdate= 2017-02-13 |author= Filep Tamás Gusztáv |authorlink= Filep Tamás Gusztáv |publisher= [[Irodalmi Szemle]] (2012/8) |date= 2012-08-14}}</ref> Vasdényei, bár nem tudta megakadályozni a deportálást, igyekezett humánus körülményeket kialakítani a táborban (szabad csomagforgalom, gyermekek szabadon bocsátása), amiért a [[Jad Vasem|Jad Vasem Intézet]] 1969. november 11-én a [[Világ Igaza]] címet adományozta számára.<ref>{{Cite web |url=http://hdke.hu/emlekezes/embermentok/embermentok-nevsora |title=Embermentők adatbázisa - Vasdényei István |accessdate=2019-01-21 |work=hdke.hu |publisher=Holokauszt Emlékközpont}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://embermentok.eletmenete.hu/vasd%C3%A9nyei-istv%C3%A1n-0 |title=Vasdényei István |accessdate=2017-02-13 |work=Élet Menete Alapítvány}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://db.yadvashem.org/righteous/family.html?language=en&itemId=4018031 |title=Vasdényei István (The Righteous Among The Nations) |accessdate=2019-03-02 |work=Jad Vashem}}</ref><ref name=":33" /> Habár későbbi deportálásról nincsenek információk, az ismert, április végén és július közepén végrehajtott tömeges elhurcolás után sem ismerte el a magyar kormány Kistarcsát zsidó gyűjtőtáborként.<ref name=":27">{{Cite book|title=Vádirat a nácizmus ellen|series=3. kötet, 1944. június 26. – 1944. október 15., A budapesti zsidóság deportálásának felfüggesztése|url=http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat_3jav.pdf|format=PDF|subtitle=Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez|year=2017|origyear=1958|publisher=Balassi Kiadó|editor=Karsai Elek|location=Budapest|page=54, 215–216, 303–304, 394}}</ref>
 
{{Idézet|A magyar kormánynak elvileg nincsen észrevétele az ellen, hogy a Vöröskereszt megbízottja látogatást tegyen a sárvári vagy kistarcsai táborokban, bár ez a két tábor nem úgynevezett zsidó gyűjtőtábor, mert ilyen jelenleg az országban nincsen, és más jellegű internáltak is el vannak ott helyezve. A magyar kormánynak ugyancsak nincsen észrevétele az ellen, ha a magyar Vöröskereszt élelmezési és ruházati cikkeket tartalmazó csomagokat küldet e táborokban levő zsidóknak.|Csopey Béla követségi tanácsos 1944. július 23-án kelt feljegyzése Schirmer Vöröskereszt megbízottal folytatott tárgyalásáról|szerk.: Karsai Elek: Vádirat a nácizmus ellen, 3. kötet}}
86. sor:
 
=== Internálások a háború után ===
Az ország szovjet megszállását követően megindult a korábbi karhatalmi és politikai erők felszámolása, illetve újraalakult a korábbi [[Magyar Kommunista Párt|kommunista párt]]. Ennek helyi szervezete igyekezett a környéken bujkáló nyilasokat megtalálni és begyűjteni a táborba. Őket segítette a mindössze botokkal felfegyverzett önkéntes rendőri alakulat, élükön Hoffman Jánossal, aki Kerepes és Kistarcsa közbiztonságáért egyaránt felett. Az [[Ideiglenes Nemzeti Kormány|Ideiglenes Nemzeti Kormánynak]]nak [https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1945/?pg=54&layout=s a népbíráskodásról szóló 1945. évi 81. M. E. számú rendeletének] 3. §-a értelmében „A népbíróság által kiszabható büntetések: internálás”.<ref name=":7" /> Ezt később az 1945. évi 1.440. számú miniszterelnöki rendelettel módosították, az internálás ekkor már nem szerepelt a kiszabható büntetések között.<ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1945/?pg=158&layout=s |title=Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 1.440. M. E. számú rendelete |accessdate=2018-12-22 |year=1945 |work=Magyarországi Rendeletek Tára}}</ref> 1945. március 21-én indult újra a tábor működése, melyet [[Péter Gábor]] (ekkor még a budapesti rendőrség PRO vezetőjeként) is meglátogatott.<ref name=":5" /> 1945. április 12-ig (az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályának korabeli jelentései szerint) 1869 főt internáltak Budapesten, az ország 15 internálótáborában pedig összesen 23 ezer embert (Kistarcsán nagyjából 300–400 fő raboskodott). Legnagyobb részük nyilas, háborús bűnös (úgynevezett „volksbundisták”, akiknek kötelező volt a zöld karszalag viselése), a Horthy- és a Szálasi-korszak politikailag aktív résztvevői, csendőrök, katonatisztek.<ref name="ilkei:7" /><ref name=":7ilkei" /> 1946 augusztusában megszüntették a 600 fős befogadóképességű Tutaj utcai internálótábort, az értelmiségi internáltakat Kistarcsára szállították.<ref name="ilkei" />
 
=== Rendőrképzés Kistarcsán ===
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. évi 6.690. számú miniszterelnöki rendelete szerint vármegyei főkapitányság keretében tanosztályok és tanfolyamok alakíthatóak.<ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_36/?pg=607&layout=s |title=Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyve (1947. július 24.) |accessdate=2018-08-16 |year=2000 |work=Hungaricana |publisher=Magyar Országos Levéltár}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1945/?pg=766&layout=s |title=Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 6.690. M. E. számú rendelete |accessdate=2018-08-16 |date=1945-08-18 |work=Magyarországi Rendeletek Tára}}</ref> [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] megalkotta a rendőri tanosztályok felállításáról szóló 192.025/1947 IV/1. számú belügyminiszteri rendeletet, amely [[Szebenyi Endre]] jegyzésében kihirdetésre került 1947. március 3-án. A rendelet nyomán létrejött az I-VII. Tanosztályparancsnokságok, illetve Budapesten az Őrsparancsnokképző Tanosztály, mint új, tiszthelyetteseket képző intézmények. Ennek keretében megnyílt a „Magyar Államrendőrség Budapesti rendőrségének I. számú Kistarcsai Tanosztályparancsnoksága”. A tanosztályokon a képzés három fokozatban történt: próbarendőri (I. fokú), tiszthelyettesi (II. fokú), őrsparancsnoki (III. fokú).<ref name="kenedli" /><ref name=":29">{{Cite journal|date=1947-04-01|title=A belügyminiszter 192.025/1947 IV/1. e. B. M. számú rendelete rendőri tanosztályok felállításának tárgyában|journal=Rendőrségi Közlöny|publisher=[[Belügyminisztérium]]|volume=3|issue=7|pages=127 – 128}}</ref><ref name="kenedli" /><ref>{{Cite web |url= https://www.darabanth.com/hu/online-auction/280/categories~Postcards/Hungary~200011/1947-Kistarcsa-Magyar-Allamrendorseg-Budapesti-rendorsegenek-1-szamu-kistarcsai-tanosztal~II1446619/ |title= Magyar Államrendőrség Budapesti rendőrségének 1. számú kistarcsai tanosztályparancsnokság tanfolyam hallgatói, tablókép |accessdate= 2018-08-15 |year=1947 |work= Darabanth Kft.}}</ref> A Kistarcsai és az Őrsparancsnokképző Tanosztály a budapesti, a többi tanosztály a vidéki főkapitánysághoz tartozott.<ref name=":29" /> AzA 198.621/1947 IV/1. számú belügyminiszteri rendelettel létrejött a „Rendőrgazdászati Tiszthelyettesi Tanalosztályparancsnokság”, amelynek keretében Kistarcsán hat hónapos tanfolyam keretében képeztek gazdászati tiszthelyetteseket legalább próbarendőri tanfolyammal rendelkezők számára.<ref>{{Cite journal|date=1947-12-15|title=A belügyminiszter 198.621/1947. B. M. IV. 1. e.
számú rendelete a rendőrség gazdászati tiszthelyettesi tanfolyam felállítása tárgyában|journal=Rendőrségi Közlöny|publisher=[[Belügyminisztérium]]|volume=3|issue=26|pages=684}}</ref> A Tanosztály állomáshelyét 1947 augusztusában Rajk László Rendőr Laktanyára neveztek át, az ünnepélyes avatásról a [https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6492 filmhíradó] is beszámolt:
 
{{Idézet|Kistarcsa a Horthy-időkben gyászos hangzású név volt. Ide záratta be a rendszer azokat a hazafiakat, akik a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért harcoltak. Itt szenvedtek: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Rajk László, Kiss János. A felszabadulás óta Kistarcsán a demokratikus rendőrség iskolája működik. A köztársasági elnök kívánságára ezt az iskolát Rajk Lászlóról nevezték el. (...) Először történt a felszabadulás óta, hogy élő emberről neveznek el közintézményt.|A MAFIRT 83. krónikája (1947 augusztusa)}}
 
A filmhíradóban elhangzottakkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy egyedül Rajk László esetében találhatóak dokumentumok a kistarcsai internálásával kapcsolatban. Az 1947. augusztus 9-én tíz órakor megtartott avató ünnepségen [[Dinnyés Lajos]] belügyminiszter mondott beszédet.<ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/KulfBelfHirek_1947_08_1__001-123/?pg=486&layout=s |title=A miniszterelnök beszéde |accessdate=2018-08-16 |date=1947-08-09 |work=Külföldi-Belföldi Hírek }}</ref><ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/MOT_1947_08/?pg=124&layout=s |title=Dinnyés Lajos miniszterelnök felavatja szombaton a "Rajk László" kistarcsai rendőrlaktanyát |accessdate=2018-08-16 |date=1947-08-06 |work=Magyar Országos Tudósító}}</ref>
 
{{Idézet|Ebben a laktanyában ezentúl a nép fiaiból alakult demokratikus rendőrség fogja kiképezni tagjait, akikre az a hivatás vár, hogy demokráciánknak egyik alappillére legyen.|Dinnyés Lajos belügyminiszter Kistarcsán elmondott beszéde}}
119. sor:
1950. május 5-én Péter Gábor utasítására az [[Államvédelmi Hatóság]] átvette az irányítást a tábor felett.<ref name="rubicon" /> Ennek története kifejezetten érdekes, mivel a tábor átadás-átvétele a karhatalmi szervek (a rendőrség és az ÁVH) között fegyveres úton történt. Május 5-én hajnalban ÁVH-s különítmény jelent meg a Deák Ferenc utcai főkapu előtt. Először a kapu melletti őrhelyen álló rendőröket fegyverezték le, majd a kapu kinyitása után a belépő, gépfegyverrel biztosított ÁVH-s egységek a fegyvertelen rendőröket kettes sorba állítva a fogdába irányították.<ref name=":8">{{Cite book|title=A recski kényszermunkatábor|author=Sztáray Zoltán|url=http://mek.oszk.hu/14500/14509/14509.pdf|format=PDF|chapter=Az ÁVH rohamegységei elfoglalják a kistarcsai internáló tábort|page=4-6|publisher=Recski Szövetség|location=San Bernardino|authorlink=Sztáray Zoltán|year=1981}}</ref> Az átvett táborban a meglévő szögesdrótos betonfalakon belül újabb épületeket emeltek. A rendszer irányvonala a politikailag veszélyes elemek (értelmiségiek, ismert politikusok, papok, írók, művészek) felé fordult.<ref name="ilkei">{{cite book |first=Csaba |last=Ilkei |title=Internálótáborok – Kistarcsától Recskig}}</ref> Az addig elviselhetőnek nevezhető tartási körülmények szinte teljesen megváltoztak. Az új parancsnokság hermetikusan lezárta a tábort, fokozatosan beszüntették a fogvatartottak és hozzátartozóik közötti levél- és csomagforgalmat (szeptemberben még korlátozott számban írhattak levelet az internáltak), illetve a rendszeres havi „beszélőt” (a rabok így nevezték a látogatást).<ref name="rubicon" /> Az ablakokat bemeszelték, a mozgási lehetőségeket pedig jelentősen korlátozták a tábor területén. Kistarcsán az egy női és négy férfi ezred létszáma 3000 fő körül mozgott.<ref name="ilkei" /> Közülük a visszaemlékezések szerint 400 nő volt.<ref>Az „Ítéletlenül” című filmben Vámos Magda említi (10:23 körül)</ref> Egy rabra kevesebb mint fél négyzetméter élettér jutott. Romlott az élelmezés minősége is, emiatt csökkentették a fejadagokat. Mindennapossá vált a fizikai bántalmazás, az internáltakkal való bánásmód – mind a fizikai, mind a pszichikai téren – egyre brutálisabb és kíméletlenebb lett. Éjszakánként folytatták le a kihallgatásokat a parancsnoki épület pincéjében, így az aláírt vallomásokat rövid időn belül tovább lehetett küldeni az [[Terror Háza Múzeum|Andrássy út 60.]] alatti székházba. A rabok nagy részét ezután indították útnak a [[recski kényszermunkatábor]] felé.<ref name="ilkei" />
 
A tábort (és egyben az alosztályt is) a fegyveres átvételtől egészen 1951 novemberig Potecz Sándor áv. százados vezette.<ref name=":1" /><ref name=":17">{{Cite web |url=https://www.neb.hu/asset/phpVyQARc.pdf |title=Potecz Sándor személyi anyaga |accessdate=2018-07-04 |work=neb.hu |archiveurl=https://web.archive.org/web/20180704005904/https://www.neb.hu/asset/phpVyQARc.pdf |archivedate=2019-03-17}}</ref> Szolgálati ideje alatt került sor a parancsnoki épület belső kialakításának, a víztoronybeli kórházrészlegnek, új vizesblokkok, illetve a belső falrendszer kialakítására. A BM és az ÁVH között vita alakult ki ugyanakkor, hogy a régi és az új kivitelezési munkálatokat melyik hivatal köteles fizetni (mivel a tábor korábban a BM szervezeti egysége volt). A vitát egy megállapodással oldották meg, melyet május 11-én kötött a két karhatalmi szerv, június 13-án pedig megbeszélés zajlott a táborvezetés és az építészek között a változtatások kapcsán. Az építkezés munkálatok befejezésére 1950. szeptember 16-án került sor.<ref name=":0" /> A táborvezetés adminisztratív teendőit egy 1951. november 2-án kiadott parancs alapján az ÁVH VI. (Jogi és Börtönügyi, később Vizsgálati) Főosztály VI/2. (Börtönügyi) Osztályának VI. alosztálya látta el. A tábor személyzete a IV/1. Osztály (Belső Karhatalmi Dandárparancsnokság) 6. zászlóaljának állományába tartozott (a budapesti, váci és recski őrszemélyzettel együtt).<ref name=":1">{{Cite web|url=http://epa.oszk.hu/01200/01268/00010/cserenyi-zsitnyanyi_ildiko.htm|title=Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai (1950-1953)|accessdate=2018-07-03|work=epa.oszk.hu}}</ref>
 
1951 novemberében Urbán Rezső áv. főhadnagy lett a tábor vezetője, egészen 1953. november 17-ig, amikor áthelyezték Kistarcsáról Komlóra (ekkor már századosi rangban), mint a Kőbánya Munkahely parancsnokság parancsnok-igazgatója.<ref name=":1" /> Urbán, és az operatív csoport vezetője, Antal Ferenc áv. hadnagy 1952 júliusa és decembere közötti működésének idejéről több jelentés fennmaradt. Ezek alapján az említett időszakban 1370 és 1424 fő között mozgott, az őrszemélyzet létszáma 54-62 fő volt (1952 decemberében 55, 1953 elején pedig 63 volt az őrök száma).<ref name=":19" /><ref name=":18" /> Számtalan esetet írtak le a különböző fegyelmező eszközökről és módszerekről, melyek leginkább az internáltak elrettentésére szolgált. 13-14 öngyilkossági kísérlet és és hat hónap lefolyása alatt 15 haláleset állt az 1952-es év statisztikájában. Az elhunytak közül 10 esetében [[Gümőkór|tuberkulózist]] állapított meg Szabó Ernő áv. őrnagy, a tábor orvosa. 1952. január 1. és december 24. között összesen 25 internált hunyt el a táborban. Jelentősnek nevezhető az az összehasonlítás, amely szerint a teljes táborra kivetítve a tbc megjelenése 0,7%-os szintet ért el hat hónap alatt, mikor országos szinten ez a szám a teljes év tekintetében 0,66% volt.<ref name=":18">{{Cite journal|last=Müller|first=Rolf|title=Erőszakszámadás - Fenyítés és halál az ÁVH-jelentésekben, 1952|journal=Betekintő|publisher=[[Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára|ÁBTL]]|volume=2017|issue=4|url=http://epa.oszk.hu/01200/01268/00044/pdf/EPA01268_betekinto_2017_4_2.pdf|format=PDF|accessdate=2019-01-21}}</ref> Az éhezés és a fűtetlen szobák fokozták a problémát, Dénes Béla internált orvos szerint „Kistarcsa a szó szoros értelmében Magyarország első számú tbc-fertőzési fészkévé vált”.<ref name=":18" /><ref name=":30">{{Cite book|title=Ávós világ Magyarországon. Egy cionista orvos emlékiratai|author=Dénes Béla|year=1995|publisher=Kossuth Könyvkiadó|page=142 – 161|isbn=9630935155|origyear=1991|chapter=Kistarcsa, 1952 nyarától}}</ref> Szerinte a tábori állomány 30-35%-a volt érintett a fertőzésben az 1953-as kiürítésének idején.<ref name=":18" /> A tábor funkciója 1952-ben megosztott volt: egyrészt a letartóztatott személyek ide kerültek az internálási véghatározat kihirdetése után, másrészt itt osztották szét az internáltakat a más táborokba való továbbszállításhoz.<ref name=":19" />
206. sor:
Az országos rendőrfőkapitány 10/1957. számú utasítása alapján 1957-ben létrehozta a BM Országos Rendőr-főkapitányság Alapfokú Rendőriskolát, amelynek a neve 1962-ben BM Alapfokú Rendőriskolára változott. Szervezetileg a BM Tanulmányi és Módszertani Osztály (később IV. Főcsoportfőnökség - IV/I. Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség) része volt.<ref name="kenedli" /><ref name=":142"/><ref>{{Cite web |url=http://www.abparancsok.hu/sites/default/files/parancsok/10_1950_1971.pdf |title=A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának ügyrendje |accessdate=2018-08-16 |year=1971 |format=PDF |publisher=Belügyminisztérium |pages=7}}</ref><ref name=":24">{{Cite web |url=https://www.neb.hu/asset/phpfTFvN7.pdf |title=IV. Főcsoportfőnökség felépítése 1974-ben |accessdate=2018-08-16 |format=PDF |publisher=Nemzeti Emlékezet Bizottsága}}</ref> Az iskolában folyt a rendőrség (és 1961-től a büntetés-végrehajtás, mint a BM része) tisztesi és tiszthelyettesi állományának alapfokú szakmai képzése, hat hónapos bentlakásos tanfolyam keretében.<ref name="kenedli">{{cite journal|last=Kenedli|first=Tamás|year=2008|title=A Budapesti Rendészeti Szakközépiskola és a rendőr tiszthelyettes-képzés története (I. rész)|url=http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2008/2008_3/2008_3_nr_kenedli_tamas_60_72.pdf|format=PDF|journal=Hadtudományi Szemle|volume=1|issue=3|pages=60-72|publisher=[[Nemzeti Közszolgálati Egyetem#Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK)|NKE HHK]]|accessdate=2017-02-16}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://epa.oszk.hu/02700/02705/00085/pdf/EPA02705_bortonugyi_szemle_2011_1_053-057.pdf |title=Visszatekintés a személyi állomány felkészítésének múltjára |accessdate=2018-08-16 |author=Lőrincz József |year=2011 |format=PDF |work=Börtönügyi Szemle |pages=54}}</ref> Az intézményben négy tanszék működött: Politikai Ismereti, Közrendvédelmi, Rendészeti és Bűnügyi Tanszék.<ref name=":24" />
 
[[Benkei András]] belügyminiszter az 1975. június 30-án megtartott miniszterhelyettesi értekezleten intézkedési tervet hagyott jóvá, melyben rögzítette, hogy 1976. augusztus 15-ig el kell készülni minden épületfelújítási és átalakítási munkálattal, és a BM Tartalékos Tisztképző Iskolából, valamint a [[Körmend|Körmendi]]i Határ­őr Kiképző bázisról Kistarcsára átkerülő 400 fő hallgató képzését legkésőbb 1976. szeptember 1-én meg kell kezdeni. Ezzel együtt a szükséges gazdasági és infrastrukturális háttér is részletezésre került (a régi bútorzat javítása és új bútorok beszerzése mellett egymillió forint költségelőirányzat került átcsoportosításra a felújítások kivitelezésére). 1976-ban az Alapfokú Rendőriskola (melyet innentől BM Rendőrképző Iskolának neveztek) objektumot cserélt a BM Tartalékos Tisztképző Iskolával, így az alapfokú rendőrképzés Budapesten, a Szamuely Laktanyában (ma a [[Készenléti Rendőrség]] laktanyája) folytatódott.<ref name="kenedli" /><ref>{{cite web|url=http://www.abparancsok.hu/sites/default/files/parancsok/13-28-79_1975.pdf|title=Intézkedési terv (1975. június 30.)|accessdate=2016-02-16|format=PDF|publisher=Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára}}</ref>
 
Oktatók, illetve egykori hallgatók voltak (az aktuális rang feltüntetésével):
216. sor:
== A rendszerváltás után ==
[[Fájl:Internment Camp of Kistarcsa - the Yellow Ward.jpg|bélyegkép|375x375px|Az V. ezred épülete ma]]
A rendőriskola megszüntetésének terve 1989-ben merült fel, a terület hasznosításának ügyében jelentős vita alakult ki. 1989 májusában, a [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltást]] megelőzően Vassné Nyéki Ilona országgyűlési képviselő, Kistarcsa tanácselnöke azt az álláspontot tartotta elképzelhetőnek, hogy egyházi iskolát hozzanak létre a tábor területén – szimbolikusan utalva a táborban fogolyként tartott, különböző felekezetű egyházi személyekre. Ezt az opciót a [[Németh-kormány]] nem támogatta, helyette menekülttábor (pontosabban közösségi szállás) működtetését szorgalmazták, melyet 1990 októberében hoztak létre (ezzel egyúttal a tartalékos tisztképző iskolát megszüntetve).<ref name=":35">{{Cite journal|date=1995-09-07|title=Kapuzárás Kistarcsán|journal=Új Magyarország|publisher=Nemzeti Sajtó Kft.|volume=5|issue=210|pages=16|quote=(...) végleg megszűnik a Belügyminisztérium kistarcsai közösségi szállása, amely 1990. október 18-a óta húszezer-kétszáz ideiglenes lakót fogadott. A korábbi tartalékos tiszthelyettesképző iskolából átalakított objektum kezdetben átmenetí szálláshelyként, később, az idegenrendészeti törvény életbelépése után közösségi szállásként fogadta lakóit.}}</ref><ref>{{Cite journal|author=Bellér Ágnes|date=1998-02-17|title=A kistarcsai láger halála|journal=Reform|publisher=Reform-Újság Kft.|volume=11|issue=7|pages=28–29|quote=A rendőri vezetés, felismerve az idegenrendészeti szempontból tarthatatlan állapotot, 1990 októberében létrehozta Kistarcsán a befogadótábort.}}</ref> A létesítmény, mint az ORFK Kistarcsai Közösségi Szállása, 1995-ig működött.<ref name="ilkei" /> Hosszas tárgyalások után a kormány elképzelése valósult meg, az épületekben pedig a harmadik világ egyes országaiból menekült embereket helyeztek el. A létesítményt végül [[1995|1995.]]. [[Július 15.|július 15-én]] bezárták.<ref name=":15" /><ref name=":142">{{Cite web |url=http://www.kistarcsaiemlekmuzeum.hu/a-tabor |title=A tábor története |accessdate=2017-02-14 |publisher=Kistarcsai Internáltak Emlékére Alapítvány}}</ref>
 
Később a hasznosítható területet két egységre osztották: a fogda épületét (amely ma egészségházként üzemel) és a VI. ezred–víztorony–I. ezred épületegyüttest 1998-ban, a többi férfi ezred épületeit 2011. március 16-án kapta meg Kistarcsa Város Önkormányzata a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől azzal a kikötéssel, hogy három éven belül egy rendőrőrsöt kell ott kialakítani.<ref>{{Cite web|url=http://slideplayer.hu/slide/2046292/|title=A volt internáló tábor hasznosítási irányai Solymosi Sándor Kistarcsa Város polgármestere május ppt letölteni|accessdate=2017-02-13|work=slideplayer.hu}}</ref> 2015. december 1-jén adták át a Kistarcsai Rendőrőrs új épületét. Az objektum mintegy 170,5 millió forintból épült meg, melyet nagyrészt a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság biztosított.<ref>{{Cite web|url=http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/szervezeti-hirek/uj-epuletbe-koltoztek-a-kistarcsai|title=Új épületbe költöztek a kistarcsai rendőrök {{!}} A Magyar Rendőrség hivatalos honlapja|accessdate=2017-02-13|work=www.police.hu}}</ref>
245. sor:
* 1945 előtt:
** Jámborffy (Zachar) Béla rendőr főfelügyelő, osztályparancsnok (1944 körül)<ref name=":28" />
 
*1945 után:
** Antal Ferenc áv. hadnagy<ref name=":18" /> – az operatív csoport vezetőjeként irányította a táboron belüli besúgóhálózat kiépítését<ref name=":19" />
285 ⟶ 284 sor:
* 14: az Alapfokú Rendőriskola idejében épített kultúrházi és tiszti ebédlői funkciókat ellátó épület<ref>{{Cite web |url=http://www.cosmomedia.hu/a-kistarcsai-internalotabor-tortenete/ |title=A kistarcsai internálótábor története |accessdate=2018-07-15 |work=www.cosmomedia.hu}}</ref>
** Ma Csigaházként ismert rendezvényterem<ref name=":142" />
 
*15: épen maradt sarokfal (ma Október 23. tér)
*16: központi udvar
472 ⟶ 470 sor:
* Túri Sándor
|}
'''Dr. Bálint Ákos György''' ügyvéd (1923–2017) könyvet írt ''„Sziget a mérgezett tengerben”'' címmel (2013), amelyben 1944-es kistarcsai tartózkodásának történetét írja le visszaemlékezései nyomán. Ebben a könyvben többek között az ekkor Kistarcsán őrzött zsidó ügyvédeket is felsorolja.<ref>{{Cite web |url=http://ugyvedforum.hu/cikkek/2017/11/elhunyt-dr-balint-akos |title=​Elhunyt dr. Bálint Ákos |accessdate=2018-12-28 |date=2017-11-01 |work=ugyvedforum.hu}}</ref><ref name=":37">{{CitLib |aut=Antikvarium hu Kft |tit=Dr. Bálint Ákos György: Sziget a mérgezett tengerben (Budapesti Ügyvédi Kamara, 2013) |url=https://www.antikvarium.hu/konyv/dr-balint-akos-gyorgy-sziget-a-mergezett-tengerben-573464 |accd=2018-12-28}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://ugyvedforum.hu/cikkek/2017/11/elhunyt-dr-balint-akos |title=​Elhunyt dr. Bálint Ákos |accessdate=2018-12-28 |date=2017-11-01 |work=ugyvedforum.hu}}</ref>
 
== Jegyzetek ==
487 ⟶ 485 sor:
*{{Cite book|title=Ávós világ Magyarországon|author=Dénes Béla|subtitle=Egy cionista orvos emlékiratai|publisher=Kossuth Könyvkiadó|origyear=1991|isbn=963 09 3515 5|location=Budapest}}
*{{Cite book|title=Ifjúkorom a kistarcsai munkatáborban|author=Detrich László|publisher=Publikon Kiadó|year=2014|isbn=978 615 5457 08 1|location=Pécs}}
 
* {{Cite book|title=Kerepestarcsa története|author=Horváth Lajos|url=https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/kerepes/kerepestarcsa_tortenete/index.htm|format=HTM|accessdate=2019-02-01|publisher=Kerepestarcsa Nagyközségi Tanács|year=1988|isbn=963 03 2804 6|location=Kerepestarcsa}}
* {{cite web |url=http://www.kistarcsaiemlekmuzeum.hu/tabor.php |title=Kistarcsai Internáltak Emlékéért Alapítvány |accessdate=2017-02-17 |format=PHP}}
 
*{{cite web |url=http://lexikon.katolikus.hu/K/Kistarcsai%20K%C3%B6zponti%20Intern%C3%A1l%C3%B3t%C3%A1bor.html |title=Kistarcsai Központi Internálótábor |accessdate=2017-02-17}}
*{{Cite book|title=Recsken ​diplomata voltam – „Török követ”|author=Madaras Ferenc|url=http://mek.oszk.hu/14100/14176/14176.pdf|isbn=963 99 0698 0|subtitle=Öt évi internálásom története 1948-1953-ig|format=PDF|year=2004|accessdate=2019-02-01|publisher=Püski Kiadó}}
500 ⟶ 496 sor:
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|történelem||politika||Jog|i }}
 
[[Kategória:Kistarcsa]]
[[Kategória:Magyarországi büntetés-végrehajtási intézetek]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kistarcsai_Központi_Internálótábor”