„Hallstatti kultúra” változatai közötti eltérés

Az urnamezős kultúrából kifejlődött hallstatti kultúra jellemzőiben két területre különíthető el. A nyugati Hallstatt-kör a mai Közép-Franciaországtól Északnyugat-[[Ausztria|Ausztriáig]], illetve [[Csehország]]ig terjedt. Ezen a területen élőket tartják a késői vaskor [[Kelták|kelta]] népessége őseinek, akiknek az anyagi kultúrájára a görög és etruszk kapcsolat nagy hatást gyakorolt. A keleti Hallstatt-kör [[Szlovákia]], Kelet-Ausztria, [[Szlovénia]] és a Dunántúl területén volt fellelhető. A vasolvasztás és –feldolgozás új technológiának számított Közép-Európában, de még használatban maradtak a bronzból készült fegyverek és ékszerek is. A főbb magyarországi lelőhelyek: [[Százhalombatta]], [[Süttő]], [[Várhely (Sopron)|Várhely/Burgstall (Sopron)]], [[Ság (hegy)|Sághegy]], [[Vaskeresztes]], és a [[Pécs]] melletti Jakabhegyen[[Jakab-hegy]]en.

A halottakat nagy kamrasírokba temették, melyeket 3-4 méter magas halmok alatt kőből vagy fából építettek. A gazdag sírmellékletek – fegyvereket, lovakat, sőt néhol díszes kocsik bronz alkatrészeit is találtak a sírokban – arról tanúskodnak, hogy a hallstatti-kultúra embere hitt a túlvilági életben. A [[Villingen-Schwenningen]] melletti [[Magdalenenberg]] [[Közép-Európa]] legnagyobb halomsírja, melyben a fejedelem sírkamrája mellett 133 másik sír is található volt. EzekbenEzekbe valószínűleg a fejedelmi család más tagjai és kíséretük került. A teljes temetkezés mellett a hamvasztás is létezett. A kultúra köznépe urnatemetőkbe került, szegényes sírmelléklettel. A württembergi [[Hirschlanden (Ditzingen)|Hirschlanden]]nél találtak egy monumentális plasztikát, egyikét a kultúra ritka síremlékeinek, ami a kelták kötődését bizonyítja a mediterrán világhoz.

Az új technológia – a vaskohászat – hatalmas fellendülést hozott a termelésben és a kereskedelemben, ami a társadalom rohamos differenciálódását okozta. AAz uralkodó réteg a hosszú vaskarddal, lóról vagy harci szekérről küzdő katonai arisztokrácia uralkodottvolt. A fejedelmek életszínvonalát a görög és etruszk bronzedények, ékszerek, az attikai kerámia és boros amforák használata jellemezte. Lakóhelyük megerősített fejedelmi központokban valamilyen földrajzi magaslaton épült, melynek lábánál élt a köznép.