„Reményik Sándor” változatai közötti eltérés

A költő – Reményik Károly építészmérnök és Brecz Mária, Kolozsvárt megtelepedett, [[dobsina]]i születésű szülők fia – 1890. augusztus 30-án született Kolozsvárott. Evangélikus elemi után középiskolai tanulmányait a kolozsvári református főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait ugyancsak [[Erdély]] fővárosában, a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetem]] jogi fakultásán kezdte meg. Négy éven át volt hallgatója, azonban utolsó szigorlatát már nem tette le. A református kollégiumban, de főképp az egyetemen szövődtek kedves barátságai, többek között Olasz Lajossal és a későbbi híres íróval, [[Makkai Sándor]] református püspökkel. Velük később a kisebbségi életben újra találkozott, komoly nemzetépítő munkában. Költeményt először az ''Új Idők'' c. újság közölt tőle 1916-ban. 1918-tól állandó munkatársa az ''Erdélyi Szemlé''nek, és 1921-ben az ő szerkesztésében indul meg az ''[[Erdélyi Szemle|Erdélyi Szemlé]]''ből átalakult ''[[Pásztortűz]]'', amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. Körülötte és a ''Pásztortűz'' körül alakult ki az erdélyi irodalom. Életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága. Az iskolában tanult történelmi és irodalomtörténeti anyaghoz járult a családi környezet, amelyben jellemet formálóan élt a negyvennyolcas szabadságharc eleven emléke. Édesanyja nemcsak szerette az irodalmat, hanem finom értője is volt.▼