„Sopotnik Zoltán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a blinkjav (Új Forrás (folyóirat)|) |
||
18. sor:
== Költészete ==
1998-tól publikál, többek között ezekben a lapokban: [[Holmi (folyóirat)|Holmi]], [[Alföld (folyóirat, 1954–)|Alföld]], [[Népszabadság]], [[Magyar Hírlap]], [[Magyar Narancs]], Magyar Napló, Hitel, Symposion, [[Új Forrás (folyóirat)|Új Forrás]], [[Bárka (folyóirat)|Bárka]], BárkaOnline, [[Palócföld]], [[Műút (folyóirat)|Műút]], [[Prae (folyóirat)|Prae]], Prae.hu, [[Litera]], [[Déli Felhő]], [[Kalligram (folyóirat)|Kalligram]], [[Jelenkor (időszaki lap)|Jelenkor]], Kulter, Mandiner, [[Tiszatáj]]. [[Peer Krisztián]], költő így ír költészetéről:
{{idézet 2|Sopotnik Zoltán (alanyi) költészete a megfigyelő és a megfigyelt viszonyát problematizálja: hogyan láthatja kívülről magát az, aki befelé figyel? Milyen élményanyagtól fosztja meg magát, aki szakmája szerint dokumentál, hogyan változtatja meg a megfigyelés tárgyát a megfigyelés ténye? Ám nála ezek a kérdések elsősorban nem ismeretelméleti, hanem etikai (és persze esztétikai) jelentőséggel bírnak. A költészet Sopotniknál az őszinte beszéd terepe, már amennyiben lehetséges ilyen. Az őszinteség ebben az értelmezésben kompromisszummentes, provokatív, kőkemény és lényegre törő. (Az gyógyít, ami fáj. — És ami fáj, arról legalább tudjuk, hogy megvan.) Kerüli a jólformáltságot, mert az ellentmond valóságtapasztalatának, és nincs benne jól nevelt, eminens igyekezet, hogy ezt a tapasztalatot művészetté formálja (hazudja). („Nincs bennem semmi vonzalom a tökéletes iránt.”) Ha almára fáj a foga, nem írja a rímkényszer kedvéért azt, hogy: kedvenc növényem a retek, amit nagyon szeretek. Majd’ minden verse lázadás a közkeletű költészet-definíciókkal szemben. Alaptónusa a fájdalmas, sértődött gúny, amivel nem csak az (irodalmi) világ (valósnak vélt) visszásságait, de saját élethelyzetét, szerepét is kommentálja: „Most melyik legyek: ember vagy költő?” — teszi fel a költői(?) kérdést a kötet záróversében.}}<ref>{{Cite web |url=http://www.jozsefattilakor.hu/jakfuzetek/sor01/143.html# |title=Az őszinteség közepe c. kötet fülszövege |accessdate=2010-04-03 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080610094738/http://www.jozsefattilakor.hu/jakfuzetek/sor01/143.html# |archivedate=2008-06-10 }}</ref>
| |||