„József Attila lakótelep (Budapest)” változatai közötti eltérés

a
[[Fájl:József Attila lkt.jpg|bélyegkép|A telep építése [[Kispest]] felől nézve]]
[[Fájl:Az épülő József Attila lakótelep.jpg|bélyegkép|Az Ezüst Sirály építése]]
A terület az [[1840-es évek]]ben a Lóversenydűlő nevet kapta, mivel gróf [[Széchenyi István]] kezdeményezésére itt tartották a lófuttatásokat. A [[19. század]] végén katonai lőtér volt itt. Az [[első világháború]] során, [[1915]]-ben kórházbarakkokat építettek, amelyeket a háború után szükséglakásokká alakítottak. Ez volt a [[Mária Valéria-telep]]. A soklakásos barakkokhoz házanként egy WC és egy zuhanyzó tartozott. [[1940]] és [[1942]] között félkomfortos lakásokat tartalmazó földszintes téglaházakat is építettek, azonban a minimálisan elfogadható körülményeket biztosító barakkok mellett egy viskókból és fabódékból álló nyomortelep is kialakult, ahová azok kerültek, akik a Mária Valéria alacsony béreitlakbéreit sem tudták kifizetni.
 
A mai lakótelep több ütemben, [[1957]]–[[1967]] és [[1979]]–[[1981]] között ezeknek a nyomortelepeknek a felszámolása után, illetve azok helyén épült fel. A legutolsó periódusban bontották le az Üllői út mentén álló földszintes épületsorokat, köztük a Pöttyös utca sarkán álló kis kápolnát, az addig egységes építészeti stílust megtörve tízemeletes épületeket húztak fel a helyükre. Abban az időszakban épült a Pöttyös utcában és a mozi mellett látható néhány tízemeletes épület is. A lakásokat rászorultsági alapon utalták ki, az igénylés alapja a korábbi szűkös, túlzsúfolt, vagy leromlott állapotú lakás, a több gyermek volt. Az 1990-es évek folyamán a lakásokat töredékes áron megvásárolhatóvá tették, a bérházak társasházzá alakultak.