„Ichthiológia” változatai közötti eltérés

* [[Franz Steindachner]] tanulmányai alapján már fiatal korában is hihetetlen érzéket mutatmutatott a természettudományok iránt. Régi barátja, [[Eduard Suess]] javaslatára inkább lesz zoológus, mintsem villamosmérnök egy Bécs környéki porcelángyárban. Ebben az időben J.Johann J.Jakob Heckel a bécsi Természettudományi Múzeum ichthiológusa, és így esélye sincs bekerülni a múzeum gyakornokai közé. Ezért Steindachner 1857 és 1859 között [[Rudolf Kner]] zoológussal és Karl von Scherzer bankárral karöltve megszervezi a Novara -expedíciót. [[Fájl:Steindachner Franz 1834-1919.png|balra|bélyegkép|150px|Franz Steindachner]] A Novara egy osztrák fregatt neve volt, amelyen elutazva feltérképeznek olyan távoli földrészek tengerpartjait, mint Ceylon, Jáva, Kína, Ausztrália és Új-Zéland. Ezen az úton 1000 új halfajt írnak le, melyek többsége tengeri hal. Mikor visszatérnekvisszatértek, Johann Jakob Heckel már nem élélt, és így Steindachner lesz bécsi Zoológiai Múzeum igazgatója. A megszerzett igazgatói szék azonban ingatagnak bizonyul, és ellensúlyozásként Steindachner feltárja Szenegál, Spanyolország, Portugália és a Kanári-szigetek élővilágát, majd közzétesz 55 új ichthiológiai bekezdést az általa felfedezett halfajokról. Az eddigi érdemei alapján, mintegy elismerésként ekkor kéri fel az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] utolsó nagy halrendszerezőjét, Franz Steindachnert Louis Agassiz 1868-ban, hogy az Egyesült Államok Cambridge Egyetemén rendszerezze a dél-amerikai Thayer-expedíció által felfedezett halfajokat. 1871 és 1872 között Agassiz kezdeményezésére sor kerül a második dél-amerikai expedícióra, amely a dél-amerikai földrészt körbeutazva, Bostonból kiindulva San Franciscóig feltárja a tengerpartok mentén lévő halfaunát. Ez az utazás Hassler expedíció néven vonul be a történelembe – ez a név egyúttal egy amerikai háromárbócos fregatt nevét takarja. Az út során a tudomány számára 7498 addig ismeretlen új halfajt konzerválnak, például ''Ablennes hians'', ''Abudefduf saxatilis'', ''Astyanax fasciatus'', ''Bairdiella armata''. Steindachner 1886-ban visszatér Európába és megkapja a kitüntető Prof. címet. 1891 és 1898 között a Vörös-tenger és a mediterrán vidék halait térképezitérképezte fel – ez a Pola expedíció néven válik ismertté. Csak egy pár faj, melyeket Steindachner felfedez és rendszerbe foglal: ''Oncopterus darwinii'' (rombuszhal), ''Pleuronectes pallasii''. Steindachner 69 éves korában 1903-ban még egyszer eljut Dél-Amerikába, de ez az utazás már inkább egy kirándulás volt. Tiszteletére nagyon sok halfajt, halnemeket, halcsaládokat neveznek el, például ''Steindachneridion'' (Eigenmann, 1919), ''Apistogramma steindachneri'' (Regan, 1908). Steindachner nevéhez „100 000” hal leírása és rendszerbe foglalása fűződik a világ számos pontjáról, azonban ő még nem tudhatta, mit is takar a genotipikus klaszter kifejezés. [[Fájl:Gunther Albert 1830-1914.png|bélyegkép|150px|Albert C. Günther]]

* Lev Szemjonovics Berg 1876-ban született [[Bender|Benderiben]] (románul Tighina) az akkor Oroszországhoz tartozó Moldovában. [[Fájl:Nothobranchius rachovii male.jpg|bélyegkép|200px|''Cyprinodontiformes – Nothobranchius rachovii'']] A földrajzi diplomáját 1898-ban szerzi meg a moszkvai egyetemen, majd tanár lesz Szentpéterváron. Berg élethivatásának tekinti a közép-ázsiai területek feltárását, főleg a szovjet 'Balkhash' és az 'Issyk Kul' tartományban lévő halfauna érdekli. Közzé is teszi e műveket 1916-ban <SPAN style="TEXT-DECORATION: underline">Ichthyologia Russia </SPAN> címen, amelyben több mint 60 új bekezdést kezd a halrendszertanban és felállítja a fogaspontyalakúak ''Cyprinodontiformes'' rendjét is. Berg nevéhez fűződik az addig használt és Linnaeus nevével fémjelzett halrendszertan teljes átreformálása is. Ebben az új rendszertanban a halakat 120 rendbe, 12 osztályba, 2 főosztályba és 2 altörzsbe sorolja, -ez akkor kb. 20. 000 halfaj teljes rendszertani besorolását érintette. Ez a halosztályozási rendszer a mai modern halrendszertan alapja. Berg 1922 és 1928 között még két könyvet is megjelentet a Szovjetunióban; <SPAN style="TEXT-DECORATION: underline">''Éghajlat és élet'' </SPAN> (1922, magyarul 1953), valamint <SPAN style="TEXT-DECORATION: underline">A klimatológia alapjai</SPAN> címmel. Az akkori szovjet biológiai doktrína alapját képező [[Vaszilij Dokucsajev]]-féle zónák elméletét fejlesztette tovább. Az Ichthyologia Russia folytatásaként 1949-ben megjelenik a könyv negyedik kiadása, amelyben le van írva szinte az összes édesvizű hal, ami csak létezik oroszföldön és szomszédos országokban. Berg írja le először ebben a könyvben a szimbiózis kapcsolatot két hal, az ingola és egy szibériai lazacfaj között. Azonban Berg nem az ichthiológiai munkáiról lesz világhírű, hanem az általa felállított makroevolúciós ''(Nomogenesis)'' elméletével, amellyel Darwin munkáit bővíti ki. Ha Lev Berg nem szolgálja ki az akkori szovjet rendszert, korának legnagyobb természettudósa lehetett volna, toronymagasan. Ő megelégedett négy Sztálin-díjjal. A diktátor bukását követően könyveit betiltjákbetiltották, és csak 2001-ben az orosz jegybank bocsát ki emlékére egy ezüst pénzérmét (A Kiemelkedő Emberei Pridnestrovienek).