|
== Ókor ==
* Az első halábrázolások, melyeket ékírásos agyag emléktáblákba véstek, az ősi [[Mezopotámia]] (jelenleg Irak) területéről kerültek elő. Az Urukuruki IV. dinasztia korából (i. e. 3100 és 5050) származnak e halakat ábrázoló agyagtáblák. A feltárásokat követően 324 halfajt sikerült azonosítani, váltakozó eredményekkel (Scheil 1918, Diemel 1926, Landsberger 1962, Salonen 1970, Sahrhage és Lundbeck 1992). A sumér és a babilóniai halnevek nem tesznek különbséget az édesvízi és a tengeri halfajok között. Ezért csak feltételezhető, hogy a mindennapi életben a halábrázolásokat mint élelem és mint vallási jelet használták (van Buren 1948, Salonen 1970, de Moor 1998). A régészeti feltárásokat követően az agyagtáblákon az alábbi halfajok leírásai találhatóak Abu Salabikh iraki ichthiológus szerint (a ma használatos halnevekkel): ''Barbus esocinus'', ''B. grypus'', ''B. kersin'', ''B. luteus'', ''B. sharpeyi'', ''B. xanthopterus'', ''Silurus triostegus'', ''Mystus pelusius'', ''Mastacembelus mastacembelus'' és ''Tenualosa ilisha''.
[[Fájl:Qinshihuang.jpg|bélyegkép|150px|''QinCsin ShiSi HuangdiHuang-ti'']]
* A halak valószínűsített rendszerezési bölcsője a régi [[Kína]]. Az i. e. 2500 körül a Shi dinasztia daloskönyvében már szó esik egy halról, amelyet ma aranyhalként ismerünk, ''Carassius auratus auratus''([[Ezüstkárász]]). A költő, a királyi palota építéséről így írt:
:''"Ott az Ősök ligetében, fényes szarvasok körében, öreg király mulat szépen. Ott a királyi madarak mind ragyogó hó-tollúak, fickándoznak aranyhalak."'' (fordította: [[Weöres Sándor]] – A lélek idézése 1958.)
:E régi vers is arra utal, hogy a haltartás már az ősi Kínában is kedvtelések közé tartozott, amely a távol-keleti pompa egyik megtestesítője volt. A későbbi korokban, főleg a [[Kína császárainak listája|Han-dinasztia]] idején a [[Nanking]] tartományban szigorúan tiltották, – [[halálbüntetés]] terhe mellett a ''piros halak''' étkezési célokra való felhasználását. A Soung-dinasztia uralkodásának idejét (i. e. 960 – i. sz. 1279) tekintjük az aranyhal 'háziasítás'-nemesítés kezdő korszakának.
* Az állatok első tudományos rendszerezője [[Arisztotelész]] volt. Ő az állatok csoportosítására is kísérletet tesz, és mintegy félezer állatot ismertet. Két nagy csoportra; vörös [[vér]]űekrevérűekre és nem vörös vérűekre osztja őket. A nem vörös vérűek közül, testszerveződésük bonyolultsága alapján; [[szivacsok]]at, csalánozókat, [[puhatestűek]]et, [[rovarok]]at, [[rákok]]at és polipokat különböztet meg. A vörös vérűeket a [[halak]], [[madarak]] és az [[emlősök]] alkotják. Leszboszi és asszoszi tartózkodása idején a két sziget halászaitól hallott adatokkal egészíti ki halgyűjteményét, majd kritikusan rendezi és osztályozza azokat; összesen 116 halfajt ír le. Arisztotelész már különbséget tesz a hal és egy tengeri emlős ([[delfin]]) között. Az édesvízi halak közül ugyancsak különbséget tesz a ragadozó ''perkh'' – [[csapósügér]], és a nem ragadozó ''kichle'' – [[szivárványos ökle]] között.
* Kr. u. 77-ben, egy magát jelentős természettudósnak valló római, [[Caius Plinius CaeciliusSecundus|idősebb Plinius]] lefordítja Arisztotelész munkáit, kibővítve azt saját elképzeléseivel és kiadja <SPAN style="TEXT-DECORATION: underline">Naturalis Historie </SPAN> című művét. Ez a rendszerezés azonban mégsem közelíti Arisztotelész rendszertanát. Olyan nevek szerepelnek benne, mint: kétéltű hal, [[Fűrészrájafélék|fűrészhal]] és hableányhal.
== 16. század ==
|
