* [[1666]]-ban megjelenikjelent meg még egy halakról szóló könyv Európában ''Vogel, Fisch und Tierbuch'' címen. E művet Leonhard Baldner írta, aki egy [[Strasbourg|strassburgi]] halászmester volt. Ő volt az első, aki üvegedényekben kezdte tanulmányozni az általa kifogott halakat, majd megfigyeléseit le is írja. Az [[ingolák]] fejlődésmenetét már Baldner is ismerte, mert halas könyvében ezt írta:
''"Augusztus havától a szent karácsony haváig alig találhatunk szemes ingolákat, de vakcsík bőven van egész éven át. A szemesek és a vakok egyébként egyfélék, minthogy a fiatalok kezdetben mind vakok, s azonnal bebújnak a fenékbe, mihelyt az ikrából megszületnek. A vakokban mindaddig nem fejlődik ikra, amíg szemük nem lesz."''
* A tengeri utazásokkal már lehetővé vált a távoli földrészek felkutatása. A legelső „műkedvelő ichthiológus” aki [[Dél-Amerika]] földjére léplépett, Georg Marcgrave a [[Szászország|Szász Fejedelemség]] udvari természettudósa és csillagásza. [[1637]]-ben őt jelöltéknevezték ki megbízott csillagásznak, – az akkor [[Hollandia|holland]] gyarmatként számon tartott [[Brazília|Brazíliában]], és elvállalta az első állattani és növénytani gyűjtő expedíció vezetését is. A felfedezéseit [[1686]]-ban megjelent ''Historia Piscium'' című könyvében tette közzé, amelyben 178 új halfaj leírása található. Ez az első olyan könyv, melyben kategorizálva vannak a halfajok, így megszületikmegszületett a halak átmeneti rendszertana.
