„Lackfi István” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
→‎Élete: korrektúra
86. sor:
[[kép:Lackfi István nádor sírköve.JPG|bélyegkép|180px|jobbra| Lackfi István ( -1397) erdélyi vajda, nádor sírköve]]
 
Apja Lackfi (I.) István erdélyi vajda a [[nápolyi hadjárat]] vezére volt, de apjának négy testvére is részt vett a hadjáratban, így András, Lajos, Miklós és Pál – is részt vett a hadjáratban. A korbeli dokumentumok szerint a Lackfi István és öccsei ízig-vérig katonák voltak,és tehetséges hadvezérek egyszóval igazi lovagok voltak.<ref group=mj>Ekkor keletkezett róla Apuliában a közmondás: Győzelmes, bölcs ember vagy, valóságos Lackfi István!</ref> Egyetlen testvére, aki nem katona lett, Dénes testvére szerzetesszerzetesnek voltállt és később kalocsai érsek lett.
 
Lackfi (II.) István a történelmi magyar forrásokban [[1367]] és [[1397]] között szerepel. Három fiútestvére volt: Dénes, Miklós, Imre.
Székely1367–71 ispánközött voltszékely 1367-71ispán közöttvolt. A következő két évben a horvát-dalmát bánbáni funkciójátposztot viseltetöltötte be. A padovai háborúban, 1372 nyarán Nagy Lajos király felkérésére, a padovai hercegség megsegítésére sereget vezetett ItáliábanItáliába, akika Velencével álltakhadban harcbanálló Padovai Hercegség megsegítésére.<ref group=mj>Az 1350-es években amikor Nagy Lajos elfoglalta Padovát, a város vezetője Francesco Carrara herceg elfogadta Lajos szövetségét, de ezzel végérvényesen elromlottmegromlott Padova és Velence kapcsolata.</ref> Trevisio ostrománál a török segítséggel harcoló velenceiek súlyos vereséget mértek a magyar-padovai szövetségesekre. Lackfi fogságba esett, de sikerült élve kiszabadulnikiszabadulnia. Az 1372 és 1376 közötti időszakban erdélyi vajda volt. 1376-771376–77-ben a Szentföldre[[Szentföld]]re zarándokolt. Az utazás költségeinek nagyságáramértékét jellemző voltjelzi, hogy a székesfehérvári keresztes lovagoknál elzálogosította két Tolna megyei faluját.<ref group=mj>A forrásként szolgáló oklevelet (1377. február 22.) [[Fügedi Erik]] kutatta fel., lásd forrásként jelölt Holl Béla tanulmányát.</ref> Közel kétéves távolléte kedvező feltételt teremtett nagy ellenfeleinek, a Garaiaknak és híveiknek, akik mindent elkövettek a hatalomból való kiszorításra.
 
1383-ra sikerült ismétvisszaszereznie visszakerülnibefolyásos a hatalombapozícióját azzal, hogy horvát-dalmát bán lett, de a következő év áprilisában eltávolították a hatalomból. Ekkor indították a Horvátiak és [[Szécsi Miklós]] országbíró egy ellenzéki mozgalmat indítottak, amelynek célja [[Garai Miklós (nádor, ?–1386)|Garai Miklós nádor]] hatalmának megdöntése volt. Az 1385-ös év újra színlelt kibékülést hozott a két nagy főúri párt közötti harcbanközött, és Lackfi István újra betölthette az erdélyi vajda hatalmi funkciójáttisztjét. TámogattaHorváti Jánoshoz és híveihez hasonlóan támogatta [[II. Károly magyar király|II. (Kis) Károly]] trónra jutását, amelynek a Horváti János és hívei voltak a fő támogatók. Lackfi a végső felkelésben személyesen nem vett részt.
 
Horvátiak 1386 júliusában elfogták [[Mária magyar királynő]]t és [[Kotromanić Erzsébet magyar királyné|Erzsébet anyakirályné]]t, a kíséretében lévő Garai Miklós nádort megölték,. azAz események után Lackfi István [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] mellé állt, kiszabadította a királynőt és nagyon valószínű, hogy ezért a támogatásért kapta meg a nádori címet. 1387-ben lovászmester is volt, ésezen ehhez a tisztségeiheztisztségéhez adományul még megkaptakapta ÓvártÓvárat (Moson vármegye) és Komáromot.
 
1391-ben már titkos kapcsolatot tartott fenn a trónkövetelő [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlóval]]. Ez Zsigmond tudomására juthatott, mert a király 1392-ben leváltotta a nádori tisztségről, majd újraamikor felmerült a gyanú, hogy a Horvátiak-kalHorvátiakkal tartja a kapcsolatot, ezértLuxemburgi Zsigmond a bizalmasnak számító lovászmesteri tisztségből is leváltotta.
Zsigmond a sikertelen és vesztes [[Nikápolyi csata|nikápolyi csatából]] (1396) nem tudott gyorsan visszatérni az országba, a királynak ezt a távollétét használták ki Lackfi és párthívei, mert: fellázadtak ellene és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Ez a pártütés végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjainak a sorsát is. 1397 februárjában [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós]] és a végső leszámolást kitervelő [[Kanizsai János]] tárgyalásra hívta Lackfit a szlavonai [[Kőrös (Horvátország)|Kőrös]]re,. akiLackfi a királyi menlevélben bízva fegyvertelenül jelent meg unokaöccsével, aholde ellenfelei, Garai és [[Cillei Hermann]] megölték. A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított [[ítéletlevél|ítéletlevelével]] igazolta.
Hatalmas vagyonát a király elkobozta és hívei között szétosztotta. Jelentős részt kapott a gyilkosság kitervelője, Kanizsai János érsek.
 
[[Keszthely]]en, a ferences templomban temették el és a; sírköve fennmaradt.
 
==Emléke==