Wikipédia

„Olasz Királyság” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 46.31.178.176 (vita) szerkesztéséről Akela szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
a kékít
2. sor:
{{Történelmi ország infobox
| megnevezése =Olasz Királyság
| saját név =Regno d'Italiad’Italia
| státusz =
| előd 1 =Szárd Királyság
50. sor:
===Kikiáltásának előzményei===
{{Bővebben|Szárd–francia–osztrák háború}}
A [[krími háború]] alkalmat kínált a [[Szárd Királyság]] számára, hogy kilépjen a nemzetközi porondra. [[Camillo Benso di Cavour|Cavour]] {{formatnum:szám|15000|katonát}} katonát küldött [[1855]]-ben a Krímbe. A párizsi békekonferencián így ott lehetett ő is. Szerette volna elérni, hogy megkapja a Parmai és a Modenai Hercegséget és hogy a franciák és az osztrákok vonják ki a csapataikat Itáliából. Végül csak a [[Pápai Állam]]ban és a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] koronája alá tartozó államokban (a [[Két Szicília Királysága|Nápoly–Szicíliai Királyság]]ban és a [[Parmai Hercegség]]ben) folytatott rossz kormányzás elítélését sikerült kimondatnia, Itáliában azonban megnőtt [[Szárd Királyság|Piemont]] tekintélye.
 
A háború [[1859]]. [[április 26.|április 26]]-án kezdődött. Az osztrákok hadvezére, [[Gyulai Ferenc (katonatiszt)|Gyulai Ferenc]] táborszernagy gyors támadással szerette volna szétverni az szárd haderőt, még a franciák megérkezése előtt. A piemontiak azonban kitértek az osztrákok elől dél felé. Közben a francia haderő is megérkezett, és megmozdultak a közép-itáliai államok is. [[1859]]. [[április 27.|április 27]]-én [[II. Lipót toszkánai nagyherceg|II. Lipót]] elmenekült [[Firenze|Firenzéből]], ahol ideiglenes kormány alakult, amely kimondta [[Toszkána]] Szárd–Piemonthoz csatolását.. [[Június 13.|Június 13]]-án felkeltek a [[modena]]iak, akik szintén csatlakoztak Piemonthoz. Ugyanezt tette [[június 29.|június 29]]-én [[Parma]] is.
 
A háború döntő csatáit [[Magentai csata|Magentánál]] ([[1859]]. [[június 4.]]) és [[Solferinói csata|Solferinónál]] ([[1859]]. [[június 24.]]) vívták meg. Magentánál a franciák megverték az osztrákokat, és bevonultak [[Milánó]]ba, a solferinói véres csatában is visszavonulásra késztették a 29 éves [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József császár]] vezette osztrákokat. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]] azonban megelégelte a háborút, és rádöbbent, hogy olyan [[Olasz Királyság|Olaszország]] van születőben, amely [[Franciaország]] vetélytársa lehet a [[Földközi-tenger]] térségében. Így [[1859]]. [[július 8.|július 8]]-án [[Villafrancai fegyverszünet|Villafrancában]] megállapodott Ferenc Józseffel a fegyverszünetről és az előzetes békefeltételekről. A békekötés [[november 10.|november 10]]-én történt meg [[Zürichi béke|Zürichben]], csaknem olyan feltételek mellett, mintha az osztrákok győztek volna. Ausztria megtarthatta [[Velence (megye)Veneto|VelencétVeneto tartományt]], de [[Lombardia|Lombardiát]] átadta Franciaországnak. A békekötés kimondta, hogy a közép-itáliai államok nem csatlakozhatnak a [[PiemontSzárd Királyság|Szárd–Piemonti Királysághoz]]hoz. A békét [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] is elfogadta, [[Camillo Benso di Cavour|Cavour]] tiltakozásul lemondott.
 
Azonban a közép-itáliai államok Piemonthoz való csatlakozását nem lehetett meg nem történtté tenni. [[1859]] [[november]]ében [[Modena]], [[Parma]] és [[Romagna]] egyesült, majd [[1860]]. [[március 18.|március 18]]-án Emilia is kimondta csatlakozását [[PiemontSzárd Királyság|Szárd–Piemonti Királysághoz]]hoz. [[1860]]. [[március 22.|március 22]]-én [[Toszkána|Toscana]] ugyanígy tett. A miniszterelnökként visszatért Cavournak sikerült elismertetnie III. Napóleonnal a közép-itáliai államok csatlakozását Piemonthoz. Ennek fejében át kellett adnia Franciaországnak [[Nizza|Nizzát]] és [[Savoyai Hercegség|Savoyát]].
 
[[1860]] tavaszán a mérsékelt liberálisok nem gondolták, hogy a [[Savoyai-ház]] királyságát egyesíteni lehetne Dél-Itáliával is. Tőlük függetlenül ezt tervezték a hazaszeretettől fűtött polgári demokratikus erők, az észak- és közép-olaszországi kis- és középpolgárság különféle rétegeiből kikerült fiatalok.
 
Ezeknek a hazafiaknak [[Giuseppe Garibaldi]] volt a vezérük. Garibaldi külsőleg inkább franciának nézett ki. Iskolázatlan tengerészként kezdte, majd belépett a republikánus [[Giuseppe Mazzini|Mazzini]] [[Ifjú Itália]] szervezetébe. Belépett a piemontiszárd–piemonti hadiflottához, ahol összeesküvés vádjával halálra ítélték. [[Dél-Amerika|Dél-Amerikába]] menekült, ahol részt vett a függetlenségi harcokban, így már [[1848]] előtt legenda lett belőle Itáliában, amit 1848-49-ben a [[Római Köztársaság (1848)|Római Köztársaság]] katonai erőit irányítva megerősített. A forradalom leverése után külföldre menekült. [[1859]]-ben felajánlotta kardját [[II. Viktor Emánuel olasz király|Viktor Emánuelnek]], de hűvösen fogadták.
 
[[1860]]. [[május 6.|május 6]]-án Garibaldi 1089 vörös inges emberével elindult [[Genova|Genovából]], hogy felszabadítsa dél-itáliai honfitársait. Május 11-én szálltak partra [[Marsala|Marsalában]], és megindultak [[Palermo]] felé. Garibaldi a következőket mondta: ''„Itt most vagy megteremtjük Olaszországot vagy meghalunk”.'' [[1860]]. [[június 6.|június 6]]-án elfoglalták Palermót, majd [[1860]]. [[június 21.|június 21]]-én Milazzónál legyőzték a Bourbon királyi sereget. 1860. [[augusztus 20.|augusztus 20]]-án Garibaldi átkelt [[Szicília|Szicíliából]] [[Calabria|Calabriába]], majd [[szeptember 7.|szeptember 7]]-én bevonult [[Nápoly]]ba. Ezután [[Róma]] elfoglalását tervezte.
66. sor:
[[Camillo Benso di Cavour|Cavour]] vegyes érzelmekkel fogadta a hódítások hírét. Nem akarta, hogy a republikánus érzelmű Garibaldi [[IX. Piusz pápa]] ellen induljon, ezáltal alkalmat adva Ausztriának, Franciaországnak, az európai konzervatív monarchiáknak, hogy fegyveres erejükkel az egyház védelmére keljenek.
 
[[1860]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én megindult a piemontiszárd–piemonti sereghadsereg, és benyomult az [[Pápaipápai Államállam|Egyházi Állam]]ba, részben azért, hogy megelőzze Garibaldit, és megmentse a pápát, részben azért, hogy területeket vegyen el a Pápaipápai Államtólállamtól. Viktor Emánuel el is ragadta [[Emilia|Emiliát]], [[Romagna|Romagnát]], [[Marche|Marchét]] és [[Umbria|Umbriát]], csak [[Lazio]] tartomány és [[Róma]] maradt a Pápaipápai Államállam fennhatósága alatt. [[Szeptember 18.|Szeptember 18]]-án a szárd–piemonti haderő szétverte a pápai fősereget, [[október 1.|október 1]]-jén pedig döntő csapást mért a [[Két Szicília Királysága|nápoly–szicíliai királyi]] seregre. A Garibaldi-kérdés megoldását a király vállalta magára. [[Október 26.|Október 26]]-án találkozott vele Teanónál. Viktor Emánuel megköszönte Garibaldi szolgálatait és elbocsátotta őt.
 
Az [[1860]]. [[október 21.|október 21]]-én megrendezett népszavazás eredménye alapján Dél-Itália is csatlakozott a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz. [[Savoyai Hercegség|Savoya]] tartományt viszont, a [[Savoyai-ház]] törzsbirtokát a katonai segítség fejében át kellett engedni [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]]nak. A [[Torino|Torinó]]ban összeült olasz parlament [[1861]]. [[április 27.|április 27]]-én [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuelt]] az egyesült [[Olasz Királyság|Olaszország]] királyává kiáltotta ki. A király [[Camillo Benso di Cavour|Cavour]]nak adott kormányalakítási megbízást, ő azonban nemsokára, [[június 6.|június 6]]-án meghalt.
 
=== Stabilizációs politika (1861–1870) ===
84. sor:
== Államszervezet és közigazgatás ==
=== Uralkodói ===
A királyságot formálisanuralkodóit a [[Savoyai-ház]] tagjai vezettékadták.
* '''[[II. Viktor Emánuel olasz király]]''' (1861–1878) – korábban ő volt [[Szárd Királyság|Szardínia]] királya és az egyesített Olaszország első királya.
* '''[[I. Umbertó olasz király]]''' (1878–1900) – az [[hármas szövetség (1882)|1882-es hármas szövetség]] révén közösséget vállalt [[Németország]]ggal és az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiával]]. 1900-ban egy anarchista megölte.
106. sor:
;1943–1946:
* Demokratikus Munkáspárt ''(Partito Democratico del Lavoro, DL)''
* Akciópárt ''(Partito d'Azioned’Azione, PdA)''
* Kereszténydemokrácia[[Olasz Kereszténydemokrata Párt (történelmi)|Kereszténydemokrata Párt]] ''(Democrazia Cristiana, DC)''
* Pártnélküli ([[Pietro Badoglio]] mint katona volt egyedül ilyentábornok)
 
==== Végrehajtó hatalom ====
153. sor:
* Bettino Ricasoli
* Urbano Rattazzi
* Federico Luigi, Conte Menabrea grófja
* Giovanni Lanza
* Marco Minghetti
161. sor:
* Benedetto Cairoli
* Agostino Depretis
* [[Francesco Crispi]]
* Antonio Starabba, MarcheseRudinì di Rudinìőrgrófja
* Giovanni Giolitti
* [[Francesco Crispi]]
* Antonio Starabba, MarcheseRudinì di Rudinìőrgrófja
* Luigi Pelloux
* Giuseppe Saracco
176. sor:
* Sidney Sonnino
* Luigi Luzzatti
* [[Giovanni Giolitti]]
* Antonio Salandra
* Paolo Boselli
* [[Vittorio Emanuele Orlando]]
* Francesco Saverio Nitti
* Giovanni Giolitti
* Ivanoe Bonomi
* Luigi Facta
* [[Benito Mussolini]]: 1922. október 31. – 1943. július 25.
* [[Pietro Badoglio]] (vezértábornagy)tábornagy
* Ivanoe Bonomi
* Ferruccio Parri
* [[Alcide De Gasperi]]
{{hasáb vége}}
 
202. sor:
{{főcikk|Nagy Olaszország}}
<!--https://en.wikipedia.org/wiki/Mare_Nostrum https://en.wikipedia.org/wiki/Italy%27s_Mare_Nostrum https://en.wikipedia.org/wiki/Italian_Empire (gyarmatosító) https://en.wikipedia.org/wiki/Imperial_Italy_%28fascist%29 (fasiszta)-->
{{főcikk|Első abesszin–olaszolasz–etióp háború|Második abesszin–olaszabesszíniai háború|görög–olasz háború}}
 
=== Védelmi rendszer ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Olasz_Királyság”