„Legitimizmus” változatai közötti eltérés

A legitimisták az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] bukása után megoldást kerestek az ország államformájára és vezetésére. A legjelentősebb képviselőik között említhető gróf [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. gróf Andrássy Gyula]], akinek komoly szerepe volt [[1919]] őszén, gróf [[Csekonics Iván]] és később gróf [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] és gróf [[Apponyi Albert]] is. Az 1930-as években viszont [[Griger Miklós]] katolikus pap töltött fontos szerepet a legitimizmusban. Dunántúlon a legitimisták főhadiszállása az [[1920]]-as években a [[Zala vármegye]]i [[Zalaegerszeg]] lett, melyben [[Pehm József]], a helyi plébános és esperes legnagyobb vezetője és támogatója volt. A király kérdést az [[1920]]-as és [[1930]]-as évtizedekben még igen is aktuálisnak tekintették, és a [[Horthy Miklós]] kormányzó érát támogató [[Egységes Párt|NEP]] után mindig a legitimisták szerezték meg a legtöbb szavazatot. A legitimistáknak az egyik legfontosabb politikai pártja a [[Keresztény Gazdasági és Szociális Párt]] (''KGSZP''), amely [[1926]] és [[1937]] között működött. A legitimista körök politikai főelvei között nem csak a királyi kérdés, és pontosabban a Habsburgok visszatérése a trónra, hanem erős mezőgazdasági fejlesztés, valamint a vidéki embereknek és életének a szinvonala felemelése volt az alapvonása. A szegény emberek istápolása, azoknak az életének az anyagi és lelki gondjai orvosolása az egyik céljuk, erős szociálisan érzékeny politikát folytatva. A legitimista mélyen római katolikus meggyőződésű volt, de a jobboldali szélsőségeket erősen elutasította, pontosabban igen nagy ellenségének számított a [[nemzetiszocializmus]]nak. A legitimista nagy hazafinak számított, de mindig a racionális kereteken belül; a [[turanizmus]]t elitélte, mivel több ízben [[Szent István]]t kisértékü embernek tüntette fel és vele szemben kiemelte Koppány személyét. Ezzel a pogányságot felemelte a kereszténységgel szemben, olyan érv, amelyet nem támogatott a legitimizmus.<ref name="zalamegye1935">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/ZalamegyeiUjsag_1935_1/?query=%22Gy%C3%B6m%C3%B6rey%20Gy%C3%B6rgy%22%20%22farkas%20tibor%22&pg=177&layout=s|title=Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)1935-02-13 / 36. szám}}</ref>

A királyi kérdéssel kapcsán, magyar legitimizmusnak a lényege talán a legjobban érezhető a [[Cambridge]]-ben lediplomázott magyar jogász, [[Farkas Tibor (politikus)|boldogfai dr. Farkas Tibor]] ([[1883]]-[[1940]]), országgyűlési képviselő által kijelentett szavaiban, amikor kijelentette azt közölte, hogy ''„Én király nélküli királyságot elképzelni nem tudok, mint ahogy nem tudok elképzelni aranypengőt sem arany nélkül és nem tudok elképzelni nemzeti egységet a lelkek egysége nélkül”''.<ref>Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939, Millecentenáriumi Közalapítvány, 2011 (101. o.)</ref> [[1925]]-ben [[Zala vármegye]] törvényhatósági ülésén a legitimista boldogfai Farkas Tibor képviselő helytelenítette a kormányzó születés- és névnapjának megülését. Tibor kihangsúlyozta, hogy „...''minden pompával járó ünnepséget kerülni keli, mikor az ország csonka s királyság vagyunk király nélkül. Ha ünnepről lehetne szó, az csak gyászünnep lehetne''”.<ref name="papa1925">{{Cite web|url=http://library.hungaricana.hu/hu/view/PapaEsVideke_1925/?query=farkas%20zala&pg=157&layout=s|title=Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)1925-09-20 / 38. szám}}</ref>