„Legitimizmus” változatai közötti eltérés

[[1920]]-ban a magyar belpolitikában voltak, akik [[IV. Károly magyar király|IV. Károlyt]] szerették volna az ország trónján látni. Ők voltak a legitimisták, másképpen karlisták. [[1921]]. február 23.-án Andrássy Gyula góf elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnökségét, hogy pártjával támogathassa IV. Károly visszatérését a magyar trónra. A karlisták [[1921]]-ben két – sikertelen – [[IV. Károly visszatérési kísérletei|királypuccsot]] szerveztek meg IV. Károly uralkodói hatalmának visszaállítására. [[1921]]. [[március 27.]] és [[április 5.]] között visszatért [[Magyarország]]ra, hogy ismét elfoglalja a trónt. Érkezéséről nem értesítette még magyarországi híveit sem. [[1926]]. [[március 26.]]-án Szombathelyen találkozott [[Vass József (politikus)|Vass Józseffel]], áldozópappal, kereszténypárti politikussal, valamint gróf [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnökkel. [[Március 27.]]-én [[Budapest]]en IV. Károly találkozott [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzóval, akitől követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok fenyegetésére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. Károly némi huzavona után április 5-én hagyta el az országot, mikor Horthy Lehár Antal ezredest utasította, hogy kísérje át a királyt a határon. Ezután Károly visszavonult [[Szombathely]]re, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és [[antant]] katonák kíséretében visszatért [[Svájc]]ba. Az eset után erősen megrendült a bizalma Horthyban, aki előzőleg több levelében is hűségnyilatkozatot tett neki. A lezajlott eseményeket a korabeli sajtó ''„húsvéti királypuccsnak”'' nevezte el.<ref>http://lexikon.katolikus.hu/K/K%C3%A1roly,%20IV..html</ref> Másodszor [[1921]]. [[október 20.|október 20-án]] tért vissza repülőgéppel [[október 23.|Október 23-án]] [[Budaörs]]nél [[Budaörsi csata|ütköztek meg]] a [[Lehár Antal]] vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló királyhű és a nyugállományból visszatért [[Nagy Pál (honvéd tábornok)|Nagy Pál]] honvéd altábornagy által irányított kormányhű csapatok, utóbbiak derekát a fővárosban gyorsan mozgósított [[egyetemi zászlóalj]]ak adták.

 

A legitimisták az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] bukása után megoldást kerestek az ország államformájára és vezetésére. A legjelentősebb képviselőik között említhető [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. gróf Andrássy Gyula]], akinek komoly szerepe volt [[1919]] őszén, gróf [[Csekonics Iván]] és később gróf [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] és gróf [[Apponyi Albert]] is. Az 1930-as években viszont [[Griger Miklós]] katolikus pap töltött fontos szerepet a legitimizmusban. Dunántúlon a legitimisták főhadiszállása az [[1920]]-as években a [[Zala vármegye]]i [[Zalaegerszeg]] lett, melyben [[Mindszenty József|Pehm József]] (Mindszenty József), a helyi plébános és esperes legnagyobb vezetője és támogatója volt. Pehm József plébános szorgalmazan gyűjtött pénzt és nagy vállalkozásba fogott: a zalaegerszegi [[Jézus szíve római katolikus templom (Zalaegerszeg)|Jézus szíve ferences plébániatemplom]] [[1925]] és [[1926]] épült neobarokk stílusban, és boldog [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király emlékére készült, melynek az első "''legitimista''" templomnak számít az országban.