„Csernobil (minisorozat)” változatai közötti eltérés

1988. április 26-ának éjjelén Valerij Legaszov rögzít pár kazettát, melyben Anatolij Gyatlovot vádoljafelelősként jelöli meg a csernobili katasztrófa megtörténtéért, és elégedetlenkedik, amiért megúszta minimális10 év börtönbüntetéssel, ugyanakkor elmondja azt is, hogy a valódi fő felelősök sokkal magasabb posztokon keresendők. Miután elteszi a kazettákat, felakasztja magát.

Éppen két évvel és egy perccel korábban, 1986. április 26-án hajnali 1 óra 26 perckor Pripjaty városában Vaszilij Ignatyenko tűzoltó és felesége, Ljudmila szemtanúi lesznek lakásuk ablakából a csernobili atomerőmű robbanásának és kigyulladásának. Vaszilijt behívják, hogy segédkezzen a tűzoltásnál, eközben az erőműben Gyatlov, Akimov, Toptunov és társaik próbálják elhárítani. Perevozcsenko találkozik Juvcsenkóval, majd egy sérült munkatársukkal, aki elmondja, hogy a reaktormag nyitva van. Lemennek a lángoló maghoz, ezalatt a tűzoltók megkezdik az oltást. Az egyik tűzoltó felemel egy grafitdarabot, későbbés súlyos sérüléseket szenved a sugárzó anyagtól.

Eközben Viktor Brjukhanov és Nyikolaj Fomin megkapják a jelentést az erőműből és összehívják a pártPripjaty végrehajtóVárosi bizottságátTanács Végrehajtó Bizottságát, akik igyekeznek eltussolni a dolgokat. A már sugárbeteg Szitnyikov hiába próbálja meggyőzni őket, hogy a sugárzás mértéke hatalmas és a reaktormag szabadon áll, nem hisznek neki, hanem felküldik a reaktor tetejére a biztos halálba, hogy nézze meg a saját szemével.

Legaszov telefonhívást kap Borisz Scserbinától, a KözpontiMinisztertanács Bizottság egyik tagjátólelnökhelyettesétől, aki közli vele, hogy Mihail Gorbacsov már felállított egy különbizottságot az ügy kivizsgálására, és őt kijelölték ennek szakértőjévé, mintmivel jól ismeri az RBMK-reaktorok szakértőjét, beválasztották, hogy segítsenműködését.

Hét órával a baleset után Uljana Homjuk és munkatársa gyanúserősen eredetű veszélyesmegnövekedett sugárzást mérnek Minszkben, amit atomerőművi eredetűként azonosítanak. GyorsanElőször rájönneka legközelebbi ignalinai erőművet hívják fel, hogymajd az vagyonnan azkapott ignalinai,adatok vagyalapján a csernobilimásik reaktorbólirányban származiklévő csernobilit, és mivel az utóbbit lehetetlennem telefonontudják elérni, gyanútarra fognakgyanakodnak, hogy ott történt súlyos baleset. MivelHomjuk amég minszkiMinszkben felkeres egy vezető pártfunkcionáriust, pártbizottságaki nem hajlandó foglalkozni az üggyel, ezért Homjuka kutató Pripjatyba utazik. Közben Ljudmila bejut a helyi kórházba, ahol megtudja, hogy férjét súlyos sugárbetegséggelállapota miatt átszállítják Moszkvába a többi tűzoltóval együtt.

Moszkvában Legaszov felvázolja a bizottság ülésén, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint amilyennek a jelentések mutatják, ezért hát Scserbinával együtt a helyszínre küldik. Az úton Legaszov és Scserbina vitatkozni kezdenek, végül Scserbina elfogadja Legaszov álláspontját, miután szemléltetteaz aerőmű tetején szerteszét heverő grafitdarabokkal és az ionizáló légkörrelbizonyította, hogy a reaktormag valóban szabadon áll. Amikor Scserbina szembesíti ezzel BrjukanovotBrjuhanovot és Fomint, akikezek Gyatlovra hárítjákpróbálják hárítani a felelősséget. Pikalov tábornok egy sugárzásmérőt hozat, amellyel igazolja, hogy valóban nagy a baj és az elismertnél többezerszer magasabb a sugárdózissugárzás mértéke. Legaszov javaslatára a katonaság helikopterrel homokot és bórt hozathoz a tűznyitott reaktor befedéséhez, amit helikopterekkel szórnak eloltásáhozle, viszont ez veszélyesnek bizonyul. Scserbina telefonhívást kap, és szembesül vele, hogy a külvilág mindenről tud. és azonnal elrendeliElrendelik a város evakuálását.

MiutánHomjuk Pripjatybamegérkezik érkezikPripjatyba, Homjukahol aggodalmátmegérteti fejeziScserbinával kiés Legaszovval, hogy a többiekmag felé,leolvadása hogymiatt egy hatalmas gőzrobbanás az addiginál is súlyosabb tragédiát okozhat, amennyibenmivel aza izzóreaktor fűtőanyagalatt elérinagy amennyiségű reaktorhűtő- és tűzoltóvíz alattigyűlt hűtővíztartályokatössze. Ennek megakadályozásáhozmegakadályozására három önként jelentkező munkást küldenek búvárruhaban az erőműblokk alagsorába, hogy eresszéka rossz helyen összegyűlt víz leeresztéséhez lemegnyissák a vizetcsapokat.

Bár sikerül leengedni a hűtővizet, Pikalov figyelmeztet mindenkit, hogy a reaktormag leolvadása megkezdődött, ésez ezpedig a felszín alatti vizek elmérgeződésévelelszennyeződésével járhat, ami a Dnyeperbe kerülve sok millió ember ivóvizét veszélyezteti. Scserbina és Legaszov sikeresen meggyőzik Gorbacsovot, hogy be kell építeni egy hőcserélőt a reaktor alá, amelyhez a Szovjetunió összes folyékony nitrogénjére szükség van. Ahhoz, hogy ezt a megfelelő helyre juttassák, Tulából[[Tulai terület|Tula térségéből]] hoznak tapasztalt szénbányászokat. Miközben a bányászok megkezdikrendkívül az embertelennehéz körülmények közt megkezdik a munkát, Scserbina elárulja Legaszovnak, hogy a KGB megfigyelifolyamatos megfigyelés alatt tartja őket.

Legaszov elküldi Homjukot Moszkvába, hogy kérdezze ki a túlélőket a baleset körülményeiről, mielőtt meghalnának. Gyatlov nem hajlandó együttműködni, de Toptunovtól és Akimovtól megtudja, hogy az eset azután történt, hogy megnyomták az AZ–5-ös vészleállító gombot, amiez azonban tudomása szerint lehetetlenségnem okozhatta a robbanást. Eközben ugyanebbe a kórházba érkezik Ljudmila is, aki lefizeti a nővért, hogy bemehessen a férjéhez, továbbá eltitkolja terhességét. Ljudmila megszegi a nővér utasításait, tovább marad bent a megengedett 30 percnél és a tiltás ellenére érintkezik férjével. Homjuk észreveszi a nőt és, kirángatja a korteremből éskórteremből, számonkéri a nővért aés történtekazzal fenyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza a kapcsántörténteket. A beszélgetést a KGB ügynökei szakítják félbe, akik Homjuk fenyegetőzése miatt letartoztatjákletartóztatják a kutatónőt. Legaszov közbenjárására Homjukot elengedik, amennyiben felelősséget vállal érte. Az epizód végén a halott tűzoltókat – köztük Vaszilijt is – ólomkoporsókban, betonba ágyazva eltemetik.

Megkezdődik az evakuációs zóna kiürítése. Egy idős asszonyt, aki még az első világháborútólvilágháború kezdveelőtt született, és sosem hagyta el az otthonát, egy katona a tehene lelövésével kényszeríti, hogy velük jöjjön. Eközben a likvidátorok megkezdik a munkát, elindul a szennyeződéslezárt eltávolításazónán ésbelül arraa készülnek,szennyeződés hogyeltávolítása. azA erőműnélreaktor aépületét szovjetekegy kísérletihatalmas holdjárójátbetonszarkofággal vetiktervezik be.körülvenni, Aaz hárombólépítkezs kételőtt szintetazonban –el kell távolítani a Kátyáttetőn ésszétszorva aheverő Nyinátradioaktív –törmeléket. eltakarítanakEhhez a törmeléktől[[lunahod]]ot, hogya legyenszovjet helyholdjárót avetik betonszarkofágnakbe, amivel a harmadikfeladat szintennagy (Mása)része elvégezhető, azonban a legszennyezettebb területen még a külön e célra beszerzett nyugatnémet rendőrrobot is szinte azonnal tönkremegy. TarakanovVégül más lehetőség híján élőerővel, élőkatonákkal embereketkénytelenek kénytelena beküldenifeladatot dolgoznielvégeztetni. Ezalatt PavelPavelt, egy civilbőlfrissen besorozott fiúfiút egy afgán háborúbeli veteránnalveterán, Bacsóval,Bacsó aztmellé aosztják feladatot kapják, hogy öljék megbe a zónában rekedt háziállatokatvalamennyi állat elpusztítására. Pavel számára igeneleinte nehezenigen megymegterhelő a feladat, különösen amikor kölyökkutyákkal kell végeznie.

Homjuk szigorúan titkos iratok között kutat, hogy megtalálja a reaktorbaleset okát. Ismét meglátogatja Gyatlovot a kórházban, és a segítségét kéri, de a férfi továbbra is elzárkózik mindentőlettől. Scserbina, Homjuk és Legaszov titokban találkozik, hogy a KGB ne tudja őket lehallgatni. MindhármojukatMindhármukat szakértői tanúvallomásra kérik fel a bíróságon, amikorahol GyatlovotGyatlov, BrjukanovotBrjuhanov és FomintFomin előállítjáklesznek a vádlottak. Scserbina elmondja, hogy Legaszovot Bécsbe küldik, hogy tájékoztassa a [[Nemzetközi Atomenergia-ügynökség]]et Ügynökséghez vallani(NAÜ). Homjuk Legaszovot a leningrádi atomerőmű 1975-ös üzemzavaráról faggatja, amikor egy fűtőanyagcső megrepedése miatt az AZ–5-ös gombbal leállították a reaktort, azonban a teljesítménye a leállást megelőzően hirtelen megemelkedett. Legaszov választ ad a kérdésre: a szabályozórudak vége nem bórból, hanem grafitból van, és ez, illetve Gyatlov sorozatos felelőtlen döntései következtében robbant fel a csernobili 4-es reaktor. A konstrukciós hibáról már korábban figyelmeztették a Kremlt, azonban a megoldás helyett eltussolták az esetet. Mindeközben Ljudmila Ignatyenko megszülte kislányát, aki nem sokkal később meghalt a sugárzás szövődményei miatt. Homjuk arra kéri Legaszovot, hogy mondja el az ÜgynökségnekNAÜ-nek az igazat, bármi is lesz a következménye – ezzel szemben Scserbina óvatos, mert tart a kormányzat bosszújától.