„Varannó” változatai közötti eltérés

'''Varannó''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Vranov nad Topľou'', [[német nyelv|németül]] ''Frö(h)nel/Vronau an der Töpl'') [[város]] [[Szlovákia|Szlovákiában]], az [[Eperjesi kerület]] [[Varannói járás]]ának székhelye. [[Csemernye]] és Varannómező tartozik hozzá.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a [[kőkorszak]]ban is éltek emberek. A városhoz tartozó [[Lomnica-völgy]]ben a [[7. század|7.]] és [[10. század]] között terjedelmes szláv település volt. Kenyérsütő és égető kemencék, vermek maradványai és számos cseréptöredék került elő erről a területről.

A Lomnica-völgyet már [[1229]]-ben említik, így a város részei közül erről található a legrégibb írásos forrás. [[V. István magyar király|V. István]] király [[1270]]-ben kelt adománylevele Rajnald királyi lovászmesternek több felvidéki birtokot adományoz, melyek között a [[csicsva]]i uradalomhoz tartozó Hosszúmező is szerepel, amely ma szintén Varannó részét képezi. Csemernye első említése [[1282]]-ben történt. Varannót, mint önálló települést csak az [[1332]] és [[1337]] között kelt pápai tizedjegyzék említi először, ekkor már állt [[I. István magyar király|Szent István király]] tiszteletére szentelt régi temploma is, melynek István nevű papját is említik. A város területe eredetileg királyi birtok volt. [[1270]]-ben királyi adományként Rajnald mester a Rozgonyiak őse kapott itt birtokot, melyet aztán a család kihalásáig, 350 évig évig meg is tartottak (Rozgonyi István 1523-ban halt meg). Varannó kiváltságait [[1350]] körül [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] királytól kapta, ez alapján szabad vásártartási joggal és pallosjoggal is rendelkezett. Városként (civitas) [[1363]]-ban szerepel először oklevélben.

A városkának a [[14. század]]ban temploma és [[ferences rend|ferences]] kolostora volt, melyek a [[16. század]]ban elpusztultak. Alapjaik a város központjában levő parkban találhatók. A [[15. század]]ban vásártartási joggal rendelkező város és vámszedőhely, kereskedelmi központ fejlett kézművességgel. Vámszedési jogát [[1458]]-ban [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]]tól kapta. [[1472]]-ben [[Rozgonyi Rajnald]] itteni udvarházát királyi engedéllyel várszerűen erősítette meg. [[1619]]-ben említik az erődített udvarházat, amely azonban az [[1491]]–[[1492]] közötti lengyel-magyar harcokban elpusztult. Helyére a [[18. század]] második felében [[barokk stílus|barokk]] kastélyt építettek. [[1523]]-ban kihalt a [[Rozgonyi család]], így [[1524]]-től új birtokosai lettek a városnak a [[Báthori-család|Báthoryak]] személyében. Ecsedi [[Báthori István (országbíró, 1555–1605)|ecsedi Báthori István]] királybíró (országbíró) és főispán [[1570]]-ben megalapította az evangélikus gimnáziumot, [[Báthori Eufrozina]] pedig [[1580]]-ban felépíttette az evangélikus templomot. Így a településnek a 16. század végén egy – a régi templom helyett épített – [[római katolikus|katolikus]] szlovák és egy evangélikus magyar temploma volt.

[[1605]]-ben [[Báthori István (országbíró, 1555–1605)|Báthori István]] utód nélkül halt meg, a város új birtokosai a [[Nádasdy]], a [[Drugeth]] és a [[Nyáry család]]ok lettek. Később az [[Eszterházi]], [[Zichy]], Barkóczi és [[Forgách család]]ok szereztek itt birtokot. [[1672]]-ben [[Thököly Imre|Thököly]] serege a katolikus szlovák templomot lerombolta (alapjai még a 20. század elején is látszottak), mire a kegyúr a magyar templomot adta a [[szlovákok]]nak. 1672-ben a rekatolizáció hatására [[Drugeth György]] özvegye, [[Esterházy Mária]] pálos szerzeteseket hívott a településre. Az ide települő [[pálosok]] a [[ferencesek|ferences]] templom helyén felépítették a [[pálos rend|pálos]] templomot, melyet [[1676]]-ban a [[kurucok]] kifosztottak, majd [[1682]]-ben Thököly elűzte a pálosokat, akik [[1686]]-ban [[Barkóczy Ferenc]] hívására tértek vissza.

[[1718]]-ban a várossal együtt a templomot is tűzvész pusztította, [[1735]] és [[1745]] között renoválták. A 18. században főként GaliciábólGalíciából nagyszámú zsidó lakosság települt ide. [[1778]] decemberében és [[1779]] áprilisában földrengés okozott károkat a városban. [[1831]]-ben lakói részt vettek a [[kolera]]járványt követő parasztfelkelésben. A [[19. század]] végétől sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Zemplén vármegye]] [[Varannói járás]]ának székhelye volt.

A 18. század végén [[Vályi András]] szerintígy ír róla: „''"VARANNÓ. Vrano. Tót Mezőváros Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, zsidók igen sokan vannak benne, fekszik kies helyen, Topoly vizének bal partyán, Csemernyének is szomszédságában, Gálszétshez 2 mértföldnyire. Hajdan sokkal népesebb, és gazdagabb is vala, mert a’ régi Királyoktól külömbféle jeles szabadságokkal szerentséltetett, mellyek szerént a’ Lengyelekkel nevezetes kereskedések vólt. Megerőssítették vólt szabadságaikat a’ több Királyok után MÁTYÁS 1461, és RUDOLF 1607, ’s hogy a’ külső országi portékáknak letévő helye vala, megtetszik a’ hazai Törvényekből is. Lásd 1569. Art. 18. Hajdani bírtokosai Bátoriak vóltak, kik alatt kemény ostromot szenyvedtek; azután Homonnaiak bírták. Ezek is ki halván, a’ sok hazai viszontagságok miatt lassan lassan eltsekélyesedett a’ Város. Homonnaiak után Gr. Barkóczi, Gr. Forgách, Gr. Zichy, B. Szentiványi, ’s Reviczky Uraságoknak bírtokokba jutott, kiknek kastéllyaik is ékesítették e’ Várost. A’ R. Sz. Pál Szerzeteseinek is vala itten Rezidentziájok, kik Eszterházi Mária, Homonnai Györgynek Hitvese által szerentséltettek itten. Az előtt a’ Minoritáknak is vala itten Klastromjok. Határja 3 nyomásbéli, terem búzát, és gabonát, szántóföldgyei hegyeken, ’s vőlgyeken vannak, erdeje nints, a’ hegyekből lefolyó záporok egy átalagnyi kövekkel is béhordgyák a’ Város’ útszáit; a’ Városnak óldalát egy nagy tó mossa, melly halakkal, és szárnyas állatokkal bővelkedik. E’ tó Varannó, és Tsemernye között foly Toplya vizébe."''”<ref>{{Vályi}}</ref>

[[Fényes Elek]] szerint[[1851]]-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „''"Varanó, tót mezőváros, Zemplén vmegyében, a Tapoly völgyén, ut. p. Eperjeshez 4 1/4 mfd. Egy része a városnak hegy tövében, egy része hegyen fekszik; fő utczája nem rég rendbe hozatott, de mellékutczái rendetlenek, s esős időben járhatlanok. Határa 3099 hold, mellyből beltelek 207, szántóföld 1546, rét 929, erdő 71, haszonvehetlen 346 hold. Ebből ismét 4 3/8 telek és 36 zsellér urbériség volna ugyan, de a rendbeszedés még meg nem történvén, 34 gazdának van külső tartozmánya, s ezek egyaránt 15 hold földet és 6 embervágó rétet birnak; azonban a többi lakosok kezein is vannak földek, de ezek irtásoknak tekintetnek; földesuri majorság nagyon kevés. Szántóföldjei dombon és hegyeken, rétjei rónaságon feküsznek, s a Csicsva árok által gyakran beborittatnak. Földe a déli oldalban megtermi a tiszta buzát és a gabona minden nemeit, a magasabb hegyeken azonban főleg zabot terem. Lakja a várost 2291 romai, 830 gör. katholikus, 447 evang., 8 ref., 683 zsidó. Mesteremberei számosak, mert 10 kontáron kivül 145-en vannak, kik közt 73 czizmadia. Kereskedő van 8. Vize a Tapoly és Csicsóka, ezenkivül 3 patak, mellyek a várost iszapolják. Diszére szolgál a gr. Forgách család kastélya, melly egy régi várkastély romjaira épült, mint ezt számos düledékek és pinczeüregek tanusitják. Van egy nagyszerü romai kath. temploma, melly hajdan paulinusoké volt, s hozzá monostor is vala ragasztva, de ez négyszögre levén épitve, a nyugoti szeglet vagy soha ki nem épült, vagy lerontatott. E klastrom nem rég adatott át az eperjesi g. kath. püspökségnek, s igen czélszerü lenne iskolának. Található még itt egy synagóga, gyógyszertár. Országosvásárt 5 tart, s minden hétfőn népes hetivásárokat. Hegyeiben 2 nevezetes kőnem találtatik; egyik fejér, könnyen törő, s felette könnyü; másik sárga szinü, sok nedvességgel biró, s mivel az épületek jobbára ebből épültek, ritka szoba száraz. A szomszéd hegyen látható a régi elpusztult csicsvai vár. Ebben a várban tartották az ismeretes csicsvai könyvet, melly képtelen hazugságokkal tele levén irva; ha valaki nem igazat mondott, közpéldabeszédben ezzel feleltek: „Na ezt is be lehetne irni a csicsvai könyvbe.” Birják a várost gr. Forgách, gr. Barkóczy, Vladár, Eperjesy, stb."''”<ref>{{Fényes}}</ref>

1880-ban 1713-an lakosábóllakták: 920 szlovák, 406 magyar, 319 német, 6 egyéb anyanyelvű, éstovábbá 62 csecsemő volt. Ebbőlmég; ebből 967 római katolikus, 462 görögkatolikus, 85 zsidó, 18 evangélikus és 3 református vallású volt. Lomnicát 237-en lakták, ebből 222 szlovák, 3-3 magyar és ruszin anyanyelvű, valamint 9 csecsemő volt; ebből 139 római katolikus, 90 görögkatolikus, 6 zsidó és 1-1 evangélikus illetve református vallású volt.

[[1910]]-ben 2145-en lakosábóllakták, ebből 1417 magyar, 589 szlovák és 124 német volt.

[[2011]]-ben 23 250 lakosából 19 045 szlovák, 963 cigány, 143 ruszin, 84 cseh, 45 ukrán, 24 magyar, 15 lengyel, 11 orosz, 4 német, 3 morva, 2-2 szerb és zsidó, 1-1 horvát és bolgár, 46 egyéb, éstovábbá 2861 ismeretlen nemzetiségű volt.

* [[Kaszonyi Herceg János]] (Mezőkaszony, ? ?, ?) - református lelkész 1663-ban itt élt a településen.

* [httphttps://www.obce.info/?make=mapa&id=4007&obec=2088&pl=obceskslovensko/presovsky-kraj/okres-vranov-nad-toplou/vranov-nad-toplou/profile Községinfó]