„Csernobil (minisorozat)” változatai közötti eltérés

A filmsorozat rendkívül kedvező kritikai fogadtatása mellett számos bírálat is megjelent, mely a történelmi hitelesség egyes elemeit kéri számon.{{refhely|Bedő||Gessen||Bershidsky||Lucchesi||Gumenyuk}} Bedő felhívja a figyelmet, hogy a két főszereplő, Valerij Legaszov, a tudós és Borisz Scserbina, a politikus ábrázolása hiteles, de személyes szerepük a valóságban sokkal kisebb volt, a tényleges döntéseket népes párt és kormánybizottságok, illetve tudományos kollektívák hozták. A Legaszovot segítő tudósok tábora annyira sok főt számlált, hogy dramaturgiailag szükségessé vált egy kitalált alak, a fehérorosz Uljana Homjuk, aki egy személyben egyesíti a közreműködő tudósokat.{{refhely|Bedő||Bodnár|}} Hasonlóan vélekedik Adam Higginbotham, a ''Midnight in Chernobyl'' (Éjfél Csernobilban) (2019) című könyv szerzője is, aki szerint a sorozat által bemutatott történet jelentősen eltér a valóságtól. A valóság sokkal összetettebb, több szereplős a filmben ábrázoltnál, melyben sok a fikciós elem. A régebbi angol nyelvű forrásokban sok a megkérdőjelezhető hitelességű állítás, mítosz, melyek egy részét a filmsorozat is reprodukálja, állítja egy interjúban. Példának hozza fel, hogy a nukleáris szakemberek már jóval a baleset előtt tisztában voltak az RBMK reaktorok hibáival. A robbanástól szímított 36 órán belül két reaktorspecialista a helyszínen volt, s rövid idő alatt megállapították a baleset valószínű okait, így nem volt szükség az eltitkolt tények utáni magánnyomozásra és az eredmények hősies felfedésére. Végül a kérdező érdeklődésére Higginbotham két jelenet hitelességét cáfolja határozottan. Korabeli fotók tanúskodnak róla, hogy az alagutat fúró bányászok nem meztelenül dolgoztak, illetve a helikopter lezuhanása októberben, – tehát hónapokkal később – következett be, annak során, hogy rotorlapátja a beleakadt a betonszarkofágot építő egyik daru drótkötelébe. Ez utóbbit hiteles videofelvétel is bizonyítja.{{refhely|Lucchesi|}}

 

 

Gessen kritikája előtt elismeréssel jegyzi meg, hogy a filmsorozat ''„a Szovjetunió anyagi kultúráját a nyugati, s ami azt illeti az orosz tv-ben és filmben azelőtt soha nem látott pontossággal reprodukálja”''. A ruhák, a tárgyak, a lámpák mind tökéletesen a 80-as évek Ukrajnáját, Belorussziáját vagy Moszkváját idézik. Apróbb hibák persze előfordulnak, például az iskolások hétköznap ünneplő ruhában vannak, vagy tinédzserek láthatók kisiskolás iskolatáskákkal. Súlyosabb hibának tartja viszont, hogy a film érzéketlen a társadalmi-gazdasági (osztály) helyzet ábrázolásával, amit azzal a példával szemléltet, hogy a pripjatyi tűzoltó nagyjából ugyanolyan lakáskörülmények között él, mint Legaszov, az ország vezető tudósa. A film egyik legnagyobb hiányossága, hogy két jelenet kivételével adós marad a szovjet hatalmi viszonyok hű ábrázolásával. Az egyik az első epizódban a Pripjaty városi tanács végrehajtó bizottságának rendkívüli ülése, melyen az öreg Zsarkov felszólalása telitalálat. A másik az ötödik részben szintén pontosan mutatja be a szovjet bíróságok működését, ahol az ügyész a hatalmi hierarchiában felette áll a bírónak, s instruálhatja azt. Ezektől a jelenetektől eltekintve, a film sokszor a karikatúraszerűség vagy az ostobaság hibájába esik. Példának hozza fel, amikor a második részben Scserbina főbelövéssel fenyegeti Legaszovot, ha nem magyarázza el neki, hogy működik egy atomerőmű. Ez a 30-as években talán előfordulhatott volna, de a 80-as években semmi esetre sem.{{refhely|Gessen|}}