„Iszlám építészet” változatai közötti eltérés

Az iszlám építészet, ahogy az iszlám művészet és kultúra is, a keleti területekre tevődött át. Elsősorban az északkelet-iráni [[Transzoxánia|Transzoxániába]], ahol a [[Számánidák|Számánida-dinasztia]] volt az uralkodó (875–1005) és akik a művészetek és a kultúra bőkezű támogatói voltak. Építészetük különösebben nem jelentős, néhány mauzóleum illetve kis négyzetes pavilon maradt fenn ebből a korszakból. Jellemzően elsősorban az [[Irán]]ban honos perzsa szent helyekről (lásd: [[zoroasztrizmus]]) vehettek példát. A mauzóleumokra nem az azt meghatározó tér vagy a nagyság volt a jellemző, hanem az itt először megjelenő külső és belső díszítés, amit magából a téglából kialakított ornamentika jelentett. [[Buhara|Buharában]] már épületek sorát alakították ki ezzel a típusú díszítéssel. A felületet plasztikusan mintha faragott anyag lenne, kiemelték.<ref name="hill" >Hillenbrand, Robert. Islamic Art and Architecture, Thames & Hudson World of Art series; 1999, London. {{ISBN|978-0-500-20305-7 100. o. }}</ref>

Keletebbre, a terület iszlám hódításai után a [[Törökök|török]] eredetű [[Gaznavidák]] jelentek meg és 998-tól 1186-ig uralkodtak. Fővárosuk [[Garni|Gazni]] ma már romváros, legjelentősebb építménye a [[III. al-Manszúr]] (1099–1115) által nyolcágú csillag alaprajzon építtetett úgynevezett ''"csonka minaret"'', amely a tégladíszítéses ("''brick styl''") stílus egyik kiemelkedő alkotása. A téglából kirakott geometrikus minták jellemzik. III. Maszúd palotáját, amit 1957-ben tártak fel. Fő jellegzetessége a négyívános udvar, amely a későbbiekben számtalan építménynek a mintája lett, többek között a [[Nagyszeldzsuk Birodalom|Nagyszeldzsuk]] építészet egyik fontos stílusjegye is.<ref name="hill" />