„Europa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Kapcsolódó szócikkek: Üres, felesleges szakasz |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{egyért3|Európa (egyértelműsítő lap)|Az|Europa/
{{Égitest infobox | felfedezése = igen | fizikai tulajdonságok = igen | háttér = palegreen
|név =
|kép = Europa-moon.jpg
|képaláírás = A Galilei-űrszonda felvétele
35. sor:
}}
Az '''
A hold nagyobb a [[Pluto (törpebolygó)|Plútónál]] és az [[Eris (törpebolygó)|Erisznél]] is, kinézete a [[Merkúr]]éra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta (feltételezhetőleg) víz. Átlagos távolsága a Jupitertől 670 900 km.
Bár az
== Felfedezése ==
Az
A német [[Simon Marius]] az 1614-ben megjelent [[Mundus Jovialis]] című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján azonban nem kizárható, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre tőle származik.
A holdat a görög mitológiai alak, [[Zeusz]] egyik szeretője után nevezték el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az ''Europa'' nevet javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a [[20. század]] közepén terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az
== Keringési pálya ==
Az
== Szerkezet és fizikai adatok ==
[[Fájl:PIA01130 Interior of Europa.jpg|thumb|left|Az
Az
Az
[[Fájl:Europa Pwyll.jpg|thumb|left|A Pwyll kráter]]
A legnagyobb kráter, a ''Pwyll'', 26 km átmérőjű és egyben az
Az
|title=Evolution of Lineaments on Europa: Clues from Galileo Multispectral Imaging Observations |author=Geissler, Paul E.; Greenberg, Richard; ''et al.''
|year=1998
71. sor:
|year=2003
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4B28TH7-7&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=ec75f638368d30b181df7d17da020644
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> Részletes felvételek azt mutatják, hogy a jégkéreg részei egymáshoz képest eltolódtak, ill. összetöredeztek, melynek következtében kialakult a jégmezők jelenlegi mintája. A hold héjának mozgását az árapályerők okozzák, melyek a felszínt akár 30 méterrel megemelik vagy lesüllyesztik. Az
|title=Cycloidal cracks on Europa: Improved modeling and non-synchronous rotation implications |author=Hurford, Terry A.; Sarid, Alyssa R.; and Greenberg, Richard
|year=2006
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4M645DK-6&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=1d983b9bb7b16c980ee900dbaf61e277
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> A [[Galileo]] és a [[Voyager-program|Voyager]] szondák fényképeinek összehasonlítása azt mutatta, hogy az
|last=Kattenhorn
|first=Simon A.
102. sor:
A [[Hubble űrtávcső]] segítségével 2013-ban első ízben vízpára kilökődését figyelték meg a hold déli pólusa közelében. A kilökődés csak a Jupitertől való nagyobb távolság időszakában figyelhető meg, ami arra utal, hogy az árapályerők hatására nyílások képződnek, illetve záródnak be a hold felszínén.
Az
2019-ben amerikai kutatók a [[látható fény]] [[színkép]]ének vizsgálatával [[nátrium-klorid]], azaz konyhasó jelenlétét mutatták ki egyes területeken, például a Tara Régió felszínén.<ref>[https://librarius.hu/2019/06/14/konyhasot-talaltak-a-jupiter-europe-nevu-holdjan/ Konyhasót találtak a Jupiter
== Conamara Chaos ==
[[Fájl:PIA01296 Conomara Chaos regional view.jpg|thumb|300px|right|Színerősített kép a Conamara Chaos egy részéről, arról a területről, ahol két nagy törésvonal keresztezi egymást. A fehér területek a 26 km átmérőjű Pwyll kráter kidobott törmelékei. Ez a kráter mintegy 1000 kilométernyire délre található ettől a vidéktől.]]
A '''Conamara Chaos''' vidéke a földi Conamara területről kapta a nevét, amely [[Írország]]ban található. Conamara Chaost az
== Légkör ==
117. sor:
A Galileo szonda holdmegközelítései során gyenge [[mágneses mező]]t mértek, mely erőssége ¼-e a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]ének. A mező változik, miközben a hold a [[Jupiter]] összetett [[magnetoszféra|magnetoszféráján]] keresztülhalad. A Galileo adatai arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt egy elektromos vezető folyadék található, például egy sósvízi óceán. [[Színképelemzés]]i vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a vöröses vonalak és a felszíni struktúrák sókban, például a magnéziumoxidban gazdagok. Mivel a kimutatott sók rendszerint színtelenek, így a vöröses színezetet más elemek, például a [[vas]] illetve a [[kén]] is okozhatják. A mágneses mező másik felét a Jupiter hatalmas tömegvonzása okozza, úgy mint a Ganymedesnél.
== Lehetséges élet az
A folyékony [[víz]] feltételezhető létezése spekulációkat indított el arról, hogy az
</ref> Bizonyítékok erre az elméletre még nincsenek, így ezt a későbbi űrszondáknak kell tisztázniuk. A tervek szerint egy önálló [[kriobot]] a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne. Mielőtt azonban ez a küldetés megvalósulhat, a következő évtizedben szükséges lenne elindítani a [[Jupiter Europa Orbiter]] ''(JEO)'' nevű szondát a [[Europa Jupiter System Mission]] keretein belül, mely az
A későbbi leszállóegység számára a felszín elemzése és háromdimenziós modelljének építése már megkezdődött, az előzetes vizsgálatok alapján a legígéretesebb leszállóhelyek a jégpáncél egymástól távolodó lemezei közötti, vízjéggel kitöltött, több kilométer széles, viszonylag sík repedések.<ref>
|