„Hermeneutika (Arisztotelész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) a <sup> tag korr |
a Ige egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
17. sor:
<center><small>Arisztotelész:''Hermeneutika, 1. fej. 1. bek.'' és ''12. fej. 1. bek.'' </small></center>
A ''Herméneutika'' három nagyobb részre osztható. Az [[Herméneutika#Alapvető, nyelvtani észrevételek|első rész]] ''(1.-6. fejezet)'' a nevek kijelentésekké való összekapcsolásával foglalkozik, eleinte inkább a nevek szempontjából, de végül a ''6. fejezet''ben eljut a kijelentés fogalmának felépítéséhez, definiálásához. E részek amolyan nyelvtani alapozásként szolgálnak, céljuk röviden áttekinteni, hogyan jönnek létre a kijelentések felépítő alapelemeikből, a szavakból, („[[atom]]ok”) az első három fejezet inkább szótan, mely megkülönbözteti például a [[névszó]]kat és [[
A [[Herméneutika#Egyszerű kijelentő mondatok. Tagadás: ellentmondás és ellentét|második, hosszabb rész]] (6.-12. fej) az egyszerű kijelentésekkel és a tagadással foglalkozik. Megkülönbözteti az '''egyedi''' és '''általános alany'''ról tett kijelentéseket, továbbá hogy ezt '''általános'''an (minden egyedre vonatkozóan), '''részleges'''en (némely egyedre vonatkozóan), vagy '''határozatlan'''ul (se így, se úgy) tesszük-e (igazság szerint ezt a megkülönböztetést teljes mértékben csak az Első analitikában teszi teljessé).
33. sor:
A szavaknak két (vagy, ha az igéket és a névszókat külön csoportnak vesszük, három) fajtája lehet a [[kommunikáció]]s céljukat tekintve.
* '''Az önálló jelentéssel bíró szavak'''nak (melyek „önmagukban is kifejeznek valamit”), azaz Arisztotelész kifejezésével a [[névszók]]nak <sup> [[Herméneutika#Névszók|(A névszók Arisztotelész szerint…)]] </sup> és [[
* Mondatokat, kijelentéseket úgy kapunk, hogy összekapcsoljuk őket (ti. a névszókat, igéket): erre szolgál a '''kopula''', vagyis a ''„van”'' ( <sup>+</sup>¸εστι) szócska; melyet a görög nyelvben (és az indoeurópai nyelvekben) nem csak létezést kifejező, hanem igei állítmánypótlást kifejező létige szerepében is használunk. A kopulának tulajdonképpen ennyi a jelentése, a névszóknak és igéknek azonban önálló jelentésük is van. Arisztotelész tudomásunk szerint az első, aki bizonyítottan felfedezi az összekapcsolás és a kopula ilyen jelentőségét.
* Az '''összekapcsolással '''(συμπλοκή)''' jön létre a mondat''' (λόγος): „olyan beszéd, amely kifejez valamit, és amelynek különválasztott részei [ti. a névszók] is jelentenek valamit, de nem mint állítás [hanem mint kifejezés].” <sup>[[Herméneutika#Mondat|(5. idézet…)]]</sup> A mondat jelentéssel bíró elemei, a névszók és/vagy igék '''[[atom]]'''szerűen viselkednek a jelentésre nézve, azaz ők maguknak van jelentésük, de ha tovább osztjuk őket részekre, a részeknek általában már nincs jelentésük <sup>[[Herméneutika#A név mint atomi jelentésű jel: A terminus|(magyarázat…)]]</sup>.
| |||