„Első pun háború” változatai közötti eltérés

A partra szálló római csapatok (két [[Római légió|légió]]) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire [[Kr. e. 263]]-ban [[II. Hierón]] [[szürakuszai]] [[türannosz]] békét kötött [[Róma|Rómával]]. [[Akragasz]] (Agrigentum) bevétele ([[Kr. e. 261]]) ugyanakkor néhány várost arra ösztönzött, hogy [[Karthágó]] mellé álljon. Mivel [[Róma]] számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az [[itália]]i tengerpartot pusztította. Az új hajóhad [[Kr. e. 260]]-ban [[Marcus Caius Duilius]] vezetésével [[mylae-i csata|mylae-i csatában]] aratta első jelentős sikerét (a [[lipari-szigeteki csata]] még római vereséget hozott). [[Kr. e. 259]]-ben római kézre kerül [[Korzika]], majd a következő évben [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]], ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. [[Szicília|Szicíliában]] ugyanekkor [[Henna (város)|Henna]] és [[Kammarina]] elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak [[Kr. e. 256]]-ban az [[eknomosz-foki csata|eknomosz-foki csatában]] kivívott győzelme lehetővé tette a [[Marcius Atilius Regulus]] consul vezette csapatok partraszállását. Regulus [[Tunisz]] bevételével [[Karthágó]] közvetlen közelébe jutott, ám a [[Bagradasz]] folyónál vívott ütközetben ([[Tuniszi csata]], [[Kr. e. 255]]) döntő vereséget szenvedett. A kevés számú túlélőt hazaszállító flotta a [[Hermion-foki csata|Hermion-foki csatában]] előzetesen ugyan egy kisebb sikert tudott kivívni, de azután [[Szicília]] partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.

 

 

A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates-szigeteki csata|Aegates szigeteki csatában]] döntő diadalt aratott ([[Kr. e. 241]]). A vereség hatására [[Karthágó]] békekötésre kényszerült. [[Róma]] megkapta Szicíliát [[Siracusa|Szürakuszai]] és környékének kivételével, ahol megszervezték első [[provincia|provinciájukat]], és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit [[Róma]] újabb területek elfoglalására használt fel ([[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] és [[Korzika]]). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.