„Dieppe-i rajtaütés” változatai közötti eltérés

A német vadászgépek a partraszállás megindulása után csak lassan kapcsolódtak be a küzdelembe. A szövetséges vadászgépek mérsékelt sikereket értek el saját csapataik védelmében, mert a hadszíntér a hatósugaruk szélén feküdt. A [[Supermarine Spitfire|Spitfire]] gépek mindössze öt percet tudtak eltölteni egy-egy alkalommal a csata helyszíne felett.<ref name="Atkin p. 199">Atkin 1980, p. 199.</ref> A dieppe-i rajtaütés volt különben a tűzkeresztsége a új ''Spitfire Mark IX'' verziónak, az első olyan brit repülőnek, ami felért a német [[Fw 190]] gépekkel.<ref name="ReferenceB">Copp, Terry. "The Air over Dieppe." ''Legion'', June 1996, p. 8.</ref> A csata során a brit parancsnokság összesen 2.5002500 bevetést hajtott végre DiepeDieppe felett, és a későbbi értékelés szerint szoros győzelmet ért el. Az intenzív légiharc megakadályozta a Luftwaffét abban, hogy nagyobb támadásokat hajthasson végre a partraszálló erők ellen. Azt a céljukat azonban, hogy hatalmas, győzelmes légicsatát vívjanak meg az ellenség erőivel szemben, nem sikerült teljesíteniük. A Royal Air Force 91 gépet és 64 pilótát (csak 17 esett fogságba, a többi meghalt), a Royal Canadian Air Force 14 gépet és kilenc pilótát vesztett. A britek tovább hat bombázót is vesztettek. A Luftwaffe vesztesége 48 gép volt, további 24 erősen megsérült, 13 pilóta elesett, hét megsebesült. A RAF hírszerzése ugyan akkor azt állította, hogy a németek 96 gépet vesztettek, de ezek az adatok nem voltak valósak. A Luftwaffe napokon belül visszanyerte erejét Franciaországban. Ennek ellenére, bár a szövetségesek a továbbiakban is általában két repülőt vesztettek egy német ellenében, az amerikai, brit és kanadai repülőgépgyártás, a jobb pilótaképzési programokkal párosulva lehetővé tette, hogy fokozatosan megnyerjék az anyagháborút a Luftwafféval szemben Franciaország felett.<ref name="ReferenceB"/>