„Diplodocus hallorum” változatai közötti eltérés

Testtömege körülbelül 30–38,8&nbsp;[[tonna]],<ref name=G.S.Paul2010>Paul, G.S., 2010, ''The Princeton Field Guide to Dinosaurs'', Princeton University Press p. 190</ref><ref name="carpenter2006">Carpenter, K. (2006). "Biggest of the big: a critical re-evaluation of the mega-sauropod ''Amphicoelias fragillimus''." In Foster, J.R. and Lucas, S.G., eds., 2006, ''Paleontology and Geology of the Upper Jurassic Morrison Formation.'' New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin '''36''': 131–138.</ref> hossza elérhette a 32–33,5&nbsp;métert is.<ref name="G.S.Paul2010"/><ref name="carpenter2006"/> Marmagassága 4,5&nbsp;[[méter]]. Egy-egy lábujján hosszú hegyes karom fejlődött ki, feltehetőleg védelem céljából. Ezt a védekezési módot minden bizonnyal a fiatal egyedek alkalmazták, amikor még nem rendelkeztek megfelelő testméretekkel a ragadozók elűzésére. Nyakát vízszintesen tartotta akár a ''[[Diplodocus longus]]''. Ceruza alakú fogaival csak leharapta a növényi részeket, nem rágta meg. Az egészben lenyelt táplálékot gasztrolitok (gyomorkövek) őrölték meg. Legfőképpen tűlevelű növényeket fogyasztott. Eddig egyetlen példányát találták meg, de azokból arra lehet következtetni, hogy a ''Diplodocus hallorum'' hatalmas [[Dinoszauruszok|dinoszaurusz]] volt. Méretei ellenére ez a dinoszaurusz is könnyű testfelépítésű volt, teste aránylag rövid lábakra nehezedett, melyek közül az elülsők jóval rövidebbek voltak a hátsóknál. Nyaka hihetetlenül hosszú volt, vérnyomásának igen magasnak kellett lenni, hogy a vér az agyáig eljusson. Valószínűleg nyakát nem tudta túl magasra emelni, ezért az alacsonyabb [[növények]]et fogyasztotta.