„Normandiai Emma angol királyné” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Ez évi, az idő szerint, ez okból stb. külön (kézi ellenőrzéssel))
Az Emma politikai szerepvállalásáról szóló ún. Encomium Emmae Reginae igen dicsérően nyilatkozik az asszony intelligenciájáról. (Emma politikai éleslátása második férjének is feltűnt, ami miatt csak még jobban megszerette új hitvesét.)
Házasságuk pozitív irányba változott azóta, hogy évekkel korábban, lényegében kényszerből összekötötték életüket. Gyöngéd kapcsolat szövődött férj és feleség között, ráadásul a külügyek is szerencsésen alakultak, mivel Knut képes volt tartósan sakkban tartani a kontinens fenyegető, idegen királyságait is.
1035. november 12-én, körülbelül 45 éves korában meghalt Knut király, Emma Normandiába száműzött két fia 1036-ban pedig most már biztonságban visszatérhetett Angliába, rég nem látott anyjához. Ez az esemény Knut (első házasságából származó) fiát, Harold-otHaroldot igen érzékenyen érintette, aki attól félt, ha Emma két fia visszatér Angliába, az asszony előbb-utóbb eléri majd férjénél, hogy az idősebbiket, Eduárd-ot tegye meg az angol korona trónörökösévé. Harold helyzeti előnyben érezte magát ahhoz, hogy apja halála után, ha kell, erővel megszerezze magának az angol trónt, ugyanis a herceg maga mögött tudhatta ehhez az angol nemesség jó részét. (Harold bátyja, Svein Knutsson lett 1030-ban Norvégia uralkodója.)
Emma és Knut közös fiának, Harthacnut hercegnek számos ellensége volt Skandináviában, köztük az az Alfréd is, akit egy csata alkalmával megadásra kényszerített, majd kegyetlen módon meg is vakíttatott. (Alfréd nem sokkal később belehalt súlyos sérüléseibe.) Látva féltestvére bosszúálló természetét, Eduárd jobbnak látta, ha visszatér anyja szülőföldjére, Normandiába. Emma hamarosan követte fiát, s előbb Bruges-be, majd pedig a Flamand Grófságba távozott. A grófi udvarban eltöltött időszak folyamán írta meg a királyné a már említett Enconium Emmae című visszaemlékezéseit.
Emma és Knut fia, Harthacnut 1040-ben hadjáratra készülődött, hogy hosszú távra megoldja dániai birtokai katonai védelmét az ellenség támadásaival szemben. Ezután Harthacnut magához vette Flandriában élő édesanyját, s együtt tértek vissza Angliába. I. Harold király halála után, 1040-ben rendeződni látszott a trónöröklés sorsa, Emma pedig hatalma alá vonta a Wessex-i Királyságot mint régens, fia, Eduárd nevében, aki hivatalosan egy év múlva lépett újra Anglia földjére.
Harthacnut ekkor hajlandó volt kompromisszumot kötni féltestvérével, Eduárd herceggel. Kijelentette, hogy amennyiben neki magának nem születne fiú örököse, halála után Eduárd lehet majd Anglia új királya. 1042. június 8-án Harthacnut meghalt, körülbelül 24 éves korában, helyét a trónon pedig ígérete szerint Eduárd herceg vette át. (Harthacnut nem nősült meg és gyermekei sem születtek.)
Emma visszautazott Angliába, ám viszonya Eduárddal nagyon megromlott, amiatt, hogy az asszony nyíltan vállalta, hogy szövetségeséül fogadta I. Magnus-t, azaz Magnus Olafsson-t, Norvégia és Dánia királyát, Anglia két rivális királyságának urát. Ez azt feltételezi, hogy Emma valami okból nyilván nem szerette annyira az első házasságából származó gyermekeit, mint akiket Knut királynak szült.
A kétszeresen is megözvegyült királyné 1052. március 6-án, körülbelül 66 éves korában távozott az élők sorából, az angliai Hampshire megyében, Winchester városában. Tizennégy év múlva egyik rokonát, Hódító Vilmost koronázták Anglia királyává, akinek apai dédapja volt Emma édesapja, I. Richárd normandia-inormandiai herceg.
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Középkor}}
 
[[Kategória:Angol királynék]]