„Cserhát József” változatai közötti eltérés

 

A Dessewffy uradalomban, [[Szabolcs-Szatmár-Bereg megye|Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében]] Balsán született. Ősei több nemzedéken át uradalmi cselédek voltak. A család a 18. században települt át Erdélyből, ahol még kis nemesi rangjuk volt.Az apa kocsmáros és hentesként működött. Gyermekkorában néhány évig a szomszédos [[Vencsellő]]n élt, majd 1928-ban Budapestre költöztek. Tanulmányait Balsán, Vencsellőn, Nyíregyházán, Békésen, Szegeden, Kolozsváron és Budapesten végezte.<br>[[Batsányi János]] és [[Baumberg Gabriella]] életútja nagy hatással volt rá a tapolcai évek alatt. Megszerette a költő házaspárt és a Batsányi-kultusz fáklyavivője lett. Megírta Batsányi Jánosról versét: A „Látó lángja” című költeményt.Korán kezdte írói pályáját, első verseit a ''[[Magyar Csillag]]'', az ''[[Erdélyi Helikon]]'', a ''[[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népe]]'', ''[[Sorsunk (folyóirat)|Sorsunk]]'' közölte. Részt vesz a [[Márciusi Front]] nevű írói kongresszuson, nagy írókkal együtt, többek között [[Illyés Gyula|Illyés Gyulával]], [[Németh László (író)|Németh Lászlóval]], [[Kodolányi János (író)|Kodolányi Jánossal]]. A háború után főként a Kortársban, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban és az Életünkben jelentek meg írásai. 1957 és 1960 között a Tapolcai Városi Könyvtárat vezette, majd a Veszprémi Napló kulturális rovatának vezetője lett. A [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] késői nemzedékéhez is sorolják, de szorosan kötődik a népi írókhoz. A kortárs antológiákban való megjelenések mellett publicisztikai írásai is jelentősek. Harcolt újságíróként, költőként is az elnyomás ellen, a kisemberek életének jobbításáért. A népi írók újabban lírikusaként is említik. Bulgáriából hazafelé jövet a gyorsvonaton éri a halál (Romániában) 1969-ben. Költői munkásságát, emlékét viszi tovább a Veszprémben megalakult [[Cserhát Művész Kör]] (1969), amely ma már Budapesten működik. Az országos szervezet díjakat alapított nevéről: [[Cserhát-díj]], [[Cserhát Nívódíj]] I. II. III.

 

== Művei ==