„Szerkesztővita:Balint36/Archívum 4” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Egy szakasz archiválása a Szerkesztővita:Balint36 lapról |
a Bot: Egy szakasz archiválása a Szerkesztővita:Balint36 lapról |
||
223. sor:
Én többet nem szólok ilyen ügyben. Neked pedig köszönöm.--[[Szerkesztő:Linkoman|Linkoman]] <sup>[[Szerkesztővita:Linkoman|vita]]</sup> 2019. június 26., 21:11 (CEST)
== Kérlek, olvasd el, bocsánatot szeretnék kérni ==
Bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, akit itt, a Wikipédián igazságtalanul megbántottam. Igaz, hogy a cigányság indiai eredetmítoszát sosem fogom elfogadni, mert történelemhamisítás, de ezt emberi módon is meg lehetett volna beszélni. Nemcsak rajtam múlt, de sok minden függött tőlem. Továbbá szeretnék bocsánatot kérni mindazon népcsoportok tagjaitól, melyeket gyaláztam, kigúnyoltam, melyek ellen uszítottam. Megbántam. Őszintén. Az, hogy blokkoltatok, az legalább időt és lehetőséget adott arra, hogy magamba szálljak. Ezért hálás vagyok. Szüleim abban a szellemiségben neveltek, hogy az egyént nézzem, s ne annak származását. Hogy sose gyűlöljek kollektívan embercsoportokat. Édesanyám mindig azt mondta: "fiam, ne azt nézd, ki minek született, hanem hogy ki mivé válik". Krisztus is azt mondta, hogy a bűnt gyűlöljük, ne a bűnöst. Pláne ne gyűlöljünk senkit azért, mert azonos embercsoportba tartozik valakivel, aki rossz ember. Hiszen ezen az alapon mindenki bűnös. Senki sem tehet arról, hogy minek születik. Az Isten döntése. Az, hogy mivé válunk, az viszont a sajátunk. Személyes negatív tapasztalatokból szűrtem le végzetesen rossz következtetéseket. Hiba volt. Ráébredtem, hogy az, amit én itt kicsiben műveltem, az pont az, amit nagyban a bolsevikok, fasiszták, nácik vagy épp az Iszlám Állam tett. Csak kétféle ember van: jó és rossz. De még ez is tipizált, hiszen mindenkiben van jó és rossz én. Az a környezetén és önmaga lelki erejének mértékén múlik, melyik kerekedik felül a másik énen. Az emberiségben éppen az a csodálatos, hogy különbözünk egymástól, mégis belül hasonlítunk, hisz ugyanonnan indulunk, és ugyanoda érkezünk végül. Csak a köztes út tér el. Undorító módon viselkedtem, igazságtalan voltam, és saját magamról állítottam ki negatív képet. Nem azokról, akiket szapultam, és akiknek -gyűlölettől fröcsögve- a halálát kívántam. Jellemző, hogy még a szélsőjobboldali érzelműeknek is sok volt, amit felszínre okádtam a gyűlölet mély bugyraiból. Hiszen egy valódi nemzeti érzelmű ember nem gyűlöl senkit, hanem tiszteli a más népek hazaszeretetét, önazonosságát. Belőlem nem ez beszélt. Belőlem azok a sérelmek beszéltek, melyeket valóban jogtalanul követtek el ellenem a régmúltban, s melyek miatt az egyszerű, differenciálatlan, az általánosítás megvetendő alapján álló gyűlöletre bazíroztam. Valójában nem igaz, hogy akár Crimea, GG Any vagy Balint36 bántott volna. Részemről az az állítás a megtévesztést szolgálta. Sőt, Crimea többször is olyan kedves és szép hangon kért, hogy hagyjam abba a vandalizmust, hogy az meg is hatott. Tiltani akkor kezdtek el, amikor a szép szóra már nem hallgattam, ők pedig megunták, hogy rombolom ezt az egyébként nagyszerű közösséget az őrjöngő vadállatok morális szintjét alulmúló kirohanásaimmal. Különösen visszataszító, ahogy a két hölggyel beszéltem (Crimea és GG Any), akik nem ezt érdemelték tőlem, és akik mindvégig meg tudták őrizni emberi mivoltukat, ezért le a kalappal előttük. Hiába beszélek több nyelven, hiába írok csodaszép szerelmes verseket, hiába nagy a lexikális tudásom, mindaddig, amíg emberi mivoltomból kivetkőzve viselkedem, nem nevezhetem magamat intelligensnek. Intelligens ember ilyet nem tesz. Pont úgy viselkedtem, mint azok a cigányok vagy épp migránsok, akikre hivatkozva emberek millióit sértettem vérig. Belegondoltam, nekem hogy esne, ha valaki a kiirtásomat, megerőszakolásomat akarná csak azért, aminek születtem. Hogy voltam képes magzatok, újszülöttek kiirtását helyeselni? Undorodom magamtól. Ha tehetném, visszapörgetném az időt áprilisig, és pofán vágnám magamat, hogy el se kezdjem ezt a gyalázatot. Bálint36-ot különösen sokszor aláztam meg, holott semmi okom nem volt rá. Sőt, akár barátok is lehettünk volna, mivel ő is buszrajongó, meg én is az vagyok. Sokkal értelmesebb lett volna arról beszélgetni, hogy a Credo vagy az Ikarus jobb-e, vagy arról, hogy melyik a legszebb oldtimer busz, mint virtuális lincselésbe bonyolódni. Ezek után azonban biztos nem akar velem barátkozni, amit nem is róhatok fel neki. Hiszen én sem szívesen barátkoznék egy olyannal, aki minden ocsmány hazugságot összehord rólam. És valljuk be, nem csoda, hogy nem imponált neki a "munkásságom", hiszen a fajgyűlölet egy primitív, unintelligens, megvetendő jelenség. A fajgyűlölő ember nem szalonképes. Most azt nem akarom boncolgatni, hogy a rasszizmus nem ugyanaz, mint a fajgyűlölet, ahogy az előítélet sem egyezik meg a sztereotípiával. (A rasszizmus azt jelenti, hogy az emberi rasszok különállásában hisz, hogy azok megőrizhessék jellegzetességeiket, míg a fajgyűlölet az, amit én műveltem... Ez abból is lemérhető, amikor radikális jobboldali politikusokat a származásuk alapján támadnak.) Ezt a világot kizárólag a szeretet gyógyíthatná meg. Nem a gyűlölet. A gyűlölet megbetegít. Hisz mennyivel jobb érzés szeretni, mint gyűlölni! Ha valaki számomra szimpatikus népcsoportokat szapul, nagyon fel tudok háborodni. Ilyen alapon rettenetesen igazságtalan volt, hogy én pont ugyanazt követtem el más népek ellen. Véleményem szerint természetes, ha az ember szereti a hazáját, de nem jár ezzel együtt mások gyűlölete. Nem szabad, hogy ez a kettő egy és ugyanaz legyen. Libabőrös lesz a saját himnuszától, büszke a nagyjaira. Ez a hazafiasság. Hiszen hogy épül fel az emberi közösség? család->nemzet->kultúrkör/etnikai hovatartozás->emberiség Azaz mi valahol összetartozunk, és egymásra vagyunk utalva. Együtt építettük fel az emberi civilizációt, és azt csak egymás tisztelete és szeretete révén lehet megmenteni azoktól a romboló erőktől, akik a háborúkon és a gyűlöleten nyerészkednek. És akik szellemiségét nem akarom képviselni.
Tisztelettel, Dzsordzse Vukovics {{ai|84.0.96.241|2019. június 29., 20:28 (CEST)}}
Ez már csak rajtad múlik. – [[Szerkesztő:Balint36|balint36]] <sup>[[Szerkesztővita:Balint36|🚌 buszmegálló]]</sup> 2019. június 29., 21:06 (CEST)
Köszönöm, ha megbocsátasz. Nagyon súlyos emberi hibát követtem el azzal, hogy olyanokat bántottam, akik nekem nem ártottak. Tettem mindezt istenfélő emberként... Stresszes időszakon megyek keresztül. De ez nem mentség erre, tudom, hiszen arról nem ti tehettek, és nem is kollektívan egy-egy népcsoport.
A múltbéli sérelmeimet fel kell dolgoznom, szemébe kell néznem azoknak, akik bántottak. A jelenlegi nehézségeimet pedig le kell küzdenem. Engem a környezetem egy csendes, kedves emberként ismer. Az a sok mocsok, amit az elmúlt időszakban ide zúdítottam, az az elnyomott traumák, a belső feszültség terméke. Dehát nagyon szégyellem magamat, hogy ezt csináltam. Viszont szerencse, hogy volt két tényező, amely ráébresztett arra, hogy fel kell hagynom ezzel a virtuális terrorral. {{ai|84.0.96.241|2019. június 29., 22:34 (CEST)}}
| |||