„Jovan Ristić” változatai közötti eltérés

'''Jovan Ristić''' (egyes forrásokban ''Risztics János'' vagy ''Jovan'') {{szülhal}} szerb politikus, diplomata és történész.

1854-ben lépett a szerb állam szolgálatba, hamarosan a külügyminisztériumban vezető beosztásba (nacselnik) került. 1860-ban diplomáciai ügyvivővé nevezték ki, így 1862-ben ő vezette [[Konstantinápoly]]ban a portával folyó tárgyalásokat azügyben, hogy a törökök Szerbiából kivonuljanakvaló kivonulásáról. Eljárása sikeres volt, amennyiben: 1862-ben a törökök, néhány vár kivételével, majd 1867-ben teljesen elhagyták az országot.

1867. végén miniszterelnök és külügyminiszter lett, de csak néhány hétre, azutánmajd külön küldetésbe indult [[Szentpétervár]]ra. Azonban útközben értesült [[Mihály szerb fejedelem|Mihály fejedelem]] meggyilkoltatásáról, mire Párizsba küldték, hogy az ifjú [[I. Milán szerb király|Milán fejedelmet]] hazakísérje.

1868. júliusban a szkupstina (szerb gyűlés) beválasztotta a régensségbe Milán nagykorúságáig (1872. augusztus), külügyminiszterré, 1873-ban pedig miniszterelnökké lett, e tisztétől azonban még ugyanazon év novemberében visszalépett. 1875 szeptemberében harmadszor is kinevezték miniszterelnökké, bár ismét csak néhány hónapra.

1876. április havábanáprilisban újra meghívták a kormány élére. A berlini kongresszuson (1879) ő képviselte Szerbiát, és neki köszönhető Szerbia függetlenítése és területi nagyobbodása.

1880 októberében megvált a miniszterelnökségtől, magánéletbevisszavonult vonulta politikai életből és irodalmi munkásságának élt.

Az 1893. április 14–15. éjjelén elkövetett államcsíny után le kellett mondania és végleg visszavonult a politikai élettől. 1899-ben a belgrádi tudományos akadémia elnökévé választották.