„Zongora” változatai közötti eltérés

▲nhetjük, aki a [[nyelvújítás]] korában számtalan új magyar szót gondolt ki. Nem vette át az idegen nyelvekből az effajta hangszerek megjelölésére használt szót, hanem újat hozott létre. Az ő korában a zongoraféle hangszerek neve külföldön [[clavecin]] (klav-szen), [[épinette]], cembalo ([[csembaló]]), [[pianoforte]], [[fortepiano]], [[Klavier]] és [[Spinet]] volt, amely szavak vagy a hangszer egyik jellegzetes alkotórészét emelték ki, mint például a billentyűzetet (claves), a húrt megszólaltató tüskét (épinette), vagy a kalapácsos zongoránál a játék lehetőségét: erősen-gyengén (forte-piano). Ezzel szemben Barczafalvi Szabó Dávid a zeneszerszám hangzásából indult ki, és a zeng, zsong szóból (esetleg a zong, zonog tájszóból), valamint feltehetően az [[Orgona (hangszer)|orgona]] szó együttes hangzása alapján faragta a zongora szót (lásd még [[szóösszerántás]]). Ez a szó is, mint minden újítás, lassan ment át a közhasználatba.