„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

Nem sokkal később, miután gimnazista lett, talán úgy tízéves korában vette kézbe először [[Conrad Gessner]] művét, a ''[[Historiae animalium (Gesner)|Historiae animaliumot]]'', amely felkeltette érdeklődését a természetrajz iránt. Ezután kezdett olvasni és kölcsönözni hasonló műveket, így például [[Georges-Louis Leclerc de Buffon|Buffon]] ''[[Histoire Naturelle]]-jét'' is. Mindezeket a könyveket újra meg újra elolvasta, és ezzel olyan tudásra tett szert, hogy tizenkét éves korára már a négylábúak és a madarak kiváló ismerőjévé vált.{{refhely|Lee 1833|11. old.}}

 

 

További felsőbb szintű tanulmányaihoz viszont nem volt elég pénze, ezért 1788-ban állást vállalt [[Normandia|Normandiában]], a Fiquainville kastélyban, ahol Comte d’Héricy, protestáns előkelőség fiának lett a tanítója. Az [[1790-es évek]]ben kezdett foglalkozni az ősmaradványok és a létező élőlények közötti különbségek összehasonlításával. Rendszeresen részt vett a közeli városban, [[Valmont (Seine-Maritime)|Valmontban]] rendezett mezőgazdasági kérdéseket megvitató összejöveteleken. Itt ismerkedett meg [[Henri Alexandre Tessier]] (1741–1837) francia orvossal, aki akkor már országszerte jól ismert mezőgazdász volt, de Párizsból a forradalmi terror elől menekülnie kellett, és álnéven éppen Normandiában tartózkodott. Cuvier, amikor hallotta mezőgazdasági ügyekben nyilatkozni, akkor felismerte és megnevezte, hogy ő a szerzője olyan mezőgazdasági cikkeknek, amelyek az [[Encyclopédie Méthodique]]ban találhatók. Tessier döbbenten csak azt válaszolta: „Oly mértékben vagyok ismert, hogy valószínűleg már el is vesztem”. Cuvier erre azt válaszolta: „Elveszett? Nem, ezentúl Önnek még több védelem jár”.{{refhely|Lee 1833|22. old.}}