„Farkas Ferenc (táblabíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
Batyja, [[Farkas János (helyettes alispán)|Boldogfai Farkas János Nepomuk]] ([[1774]]–[[1847]]), akit [[1833]]-ban választottak meg Zala vármegye helyettes alispánjává; fivérével ellentétben, Farkas Ferenc nem töltött be fontosabb politikai szerepet a vármegyében, azonban [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] politikai eszméi (jobbágyfelszabadítás, közös teherviselés stb.) támogatója volt, és egyben barátai közé is számított. Farkas Ferenc a győri királyi jogakadémián végezte a jogi tanulmányait [[1801]]-ben.<ref name="győriakademia">{{Cite web|url=http://library.hungaricana.hu/en/view/ZALM_zgy_67_TortTan2009/?query=farkas%20ferenc%20boldogfa&pg=97&layout=s|title=Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009) Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848}}</ref> A mindennapi pereskedéseknél vett részt vagy ítélkezett táblabíróként. Fivérétől átengedve a boldogfai jószágot örökölte, amelyen szerényen gazdálkodott tovább; az egyik családi [[Bagod|alsóbagodi]] birtokon és kúriájában, pedig lakott özvegy Farkas Jánosné Sümeghy Judit ([[1754]]–[[1820]]) úrnővel, és két pártában maradt leányával, boldogfai Farkas Judit ([[1776]]–[[1839]]) és boldogfai Farkas Erzsébet ([[1785]]–[[1857]]) kisasszonyokkal együtt. Egyetlenegy leánytestvére házasodott meg: boldogfai Farkas Marianna ([[1783]]–[[1819]]) úrnő, akinek a férje szladeoviczi Szladovics József ([[1773]]–[[1829]]), táblabíró, császári és királyi kapitány, kanizsai uradalmi ügyész volt.
Nagybátyja, [[Farkas Ferenc (jezsuita szerzetes)|boldogfai Farkas Ferenc]] ([[1742]]–[[1807]]), veszprémi kanonok, nemesapáti plébános volt; a főtisztelendő halála után, a végrendelete szerint, Farkas Jánossal közösen örökölte a vagyonának egy részét és az egerszegi házát. Farkas Ferencnek, a boldogfai birtokon kívül, [[Nemesapáti]]ban volt egy birtoka, valamint [[Andráshida|Andráshidán]] is; az egerszegi házat ő szerezte meg. [[1806]]-ban Gyömörey József Zala vármegye második tiszti ügyésze nyugdíjba vonulásakor, Fölnagy Gábor, Gombossy Pál és Bessenyey Lajos mellett a karok és rendek boldogfai Farkas Ferencet ajánlották a főispánnak üresedés betöltésére, azonban nem őt nevezték ki, hanem Bessenyey Lajost.<ref>Hazai ’s Külföldi Tudósítások - Nemzeti Újság Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)1806-10-08 / 29. szám. 243.o.</ref> Az [[1809]]. nemesi felkelésben vett részt. [[1808]] és [[1814]] között Farkas Ferencnek nyoma veszett; valószínűleg francia fogságban lehetett. [[1831]]-ben fivérével együtt, a vármegyei tisztújítással foglalkozó választmány tagja volt.<ref name="valasztmanyzala">{{Cite web|url=http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariSzemle_39_1989/?query=SZO%3D(farkas%20ferenc)&pg=261&layout=s|title=Levéltári Szemle, 39. (1989)Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám. Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.}}</ref> Közeli baráti kapcsolatot ápolt unokatestvérével, [[Csillagh Lajos (alispán)|csáfordi Csillagh Lajos]]sal ([[1789]]–[[1860]]) zalai alispánnal, mihályfai Nagy Pál ([[1804]]–[[1867]]), táblabíró, mihályfai birtokos úrral és nejével nemes Simon Annával ([[1812]]–[[1859]]),<ref name="nagypálnésimonanna">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939V-MHWC-C?i=387&cat=302502|title=familysearch.org Mihályfa, Zala - Halálak - 1859 - Nagy Pálné Simon Anna halála}}</ref> valamint a [[nemesnépi Marton család]]ból való nemesnépi Marton Györggyel ([[1767]]–[[1843]]), söjtöri és andráshidai földbirtokos, a lövői járás alszolgabírájával, és nejével
==Házasságai és gyermekei==
| |||