Farkas Ferenc (táblabíró)

(1779–1844) táblabíró

Boldogfai Farkas Ferenc (Boldogfa, Zala vármegye, 1779. május 16.Boldogfa, Zala vármegye, 1844. április 16.), jogász, Zala vármegye táblabírája, földbirtokos.[1]

boldogfai Farkas Ferenc
Született 1779. május 16.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1844. április 16. (64 évesen)
Boldogfa, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa 1.f. Németh Anna (17941831)
2.f. Joó Borbála (18111881)
Szüleiboldogfai Farkas János (17411788)
lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820)
Foglalkozása jogász, táblabíró

ÉleteSzerkesztés

 
Boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844), jogász, Zala vármegye táblabírája, földbirtokos aláírása és címeres viaszpecsétje. Kelt: 1828 március 19-én

A római katolikus nemesi Boldogfai Farkas család sarja. Édesapja boldogfai Farkas János (17411788), Zala vármegye Ítélőszék elnöke a Jozefinizmus alatt, Zala vármegye főjegyzője volt 1773 és 1786 között, táblabíró,[2] édesanyja a zalai nemesi lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) volt. Anyai nagyszülei nemes Sümeghy Ferenc (1723–c.†1768), táblabíró, alsó- és felső-Bagodi, söjtöri, alsóapáti, valamint molnári földbirtokos, és pókfafalvi Póka Marianna (17281797) voltak. Apai nagyszülei boldogfai Farkas Ferenc (17131770) zalai alispán, táblabíró, és a hadenberghi és barkóczi Rosty családból való barkóczi Rosty Anna (17221784) voltak. Keresztszülei ákosházi Sárkány Gábor zalai szolgabíró, és boldogfai Farkas Erzsébet (17611800) kisasszony, a majdani tubolyszeghi Tuboly Lászlóné voltak. Anyai nagybátyja, lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832) Zala vármegye alispánja, királyi tanácsos, táblabíró, a zalai aulikusok egyik vezetője volt.

Bátyja, Boldogfai Farkas János Nepomuk (17741847), akit 1833-ban választottak meg Zala vármegye helyettes alispánjává; fivérével ellentétben, Farkas Ferenc nem töltött be fontosabb politikai szerepet a vármegyében, azonban Deák Ferenc politikai eszméi (jobbágyfelszabadítás, közös teherviselés stb.) támogatója volt, és egyben barátai közé is számított. Farkas Ferenc a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tette le alaptanulmányait, majd később a győri királyi jogakadémián végezte a jogi tanulmányait 1801-ben.[3] A mindennapi pereskedéseknél vett részt vagy ítélkezett táblabíróként. Fivérétől átengedve a boldogfai jószágot örökölte, amelyen szerényen gazdálkodott tovább; az egyik családi alsóbagodi birtokon és kúriájában, pedig lakott özvegy Farkas Jánosné Sümeghy Judit (17541820) úrnővel, és két pártában maradt leányával, boldogfai Farkas Judit (17761839) és boldogfai Farkas Erzsébet (17851857) földbirtokos kisasszonyokkal együtt. Egyetlenegy leánytestvére házasodott meg: boldogfai Farkas Marianna (17831819) úrnő, akinek a férje szladeoviczi Szladovics József (17731829), táblabíró, császári és királyi kapitány, kanizsai uradalmi ügyész volt.

Nagybátyja, boldogfai Farkas Ferenc (17421807), veszprémi kanonok, nemesapáti plébános volt; a főtisztelendő halála után, a végrendelete szerint, Farkas Jánossal közösen örökölte a vagyonának egy részét és az egerszegi házát. Farkas Ferencnek, az 1841-es nemesi földbirtokok összeírása szerint a boldogfai földbirtokon kívül, Andráshidán és Felsőbagodon is volt egy birtokrésze. Nemesapátiban volt egy birtok része, valamint a zalaegerszegi házat ő szerezte meg. Az 1841-es nemesi földbirtokok összeírása szerint továbbá Farkas Ferenc Salomváron közösen birtokolt a testvéreivel egy apjától örökölt jószágot, amelynek az évi jövedelme 1 024 forint volt, valamint szintén közösen birtokolta testvéreivel a felsőbagodi malmot, amelynek 150 forint volt az évi jövedelme. 1806-ban Gyömörey József Zala vármegye második tiszti ügyésze nyugdíjba vonulásakor a karok és rendek az üresedett hivatal betöltésére Fölnagy Gábort, Gombossy Pált és Bessenyey Lajost, valamint boldogfai Farkas Ferencet is ajánlották Somogyi János zalai főispáni helytartónak; Zala vármegye második tiszti ügyészévé azonban nem Farkas Ferencet nevezte ki a főispáni helytartó, hanem galánthai Bessenyey Lajost.[4] Az 1809. nemesi felkelésben vett részt. 1808 és 1814 között Farkas Ferencnek nyoma veszett; valószínűleg francia fogságban lehetett. 1831-ben fivérével együtt, a vármegyei tisztújítással foglalkozó választmány tagja volt.[5] Közeli baráti kapcsolatot ápolt unokatestvérével, csáfordi Csillagh Lajossal (17891860) zalai alispánnal, mihályfai Nagy Pál (18041867), táblabíró, mihályfai birtokos úrral és nejével nemes Simon Annával (18121859),[6] valamint a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Györggyel (17671843), söjtöri és andráshidai földbirtokos, a lövői járás alszolgabírájával, és nejével patai Patay Rózával (17791845), a Skublics családdal, és a kehidai Deák családdal is. Élete legnagyobb részét gondtalan agglegényként élte; először 46 évesen házasodott meg, azonban gyermekei csak a 10 évvel későbbi második hazásságából származtak.[1]

Házasságai és gyermekeiSzerkesztés

 
Tekintetes Joó Borbála (18111881) asszonyság, tekintetes boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844) táblabiró úr özvegye

1825. október 14.-én Boldogfán, feleségül vette Németh Annát (17941831). A házasság rövidnek bizonyult, és nem maradt meg gyermek belőle. Mivel igen szeretett volna maga után leszármazottakat hagyni, Farkas Ferenc újra nősült meg. A második nejét, a 24 éves perenyei születésű Joó Borbála (*Perenye, 1811. november 29.–†Zalaboldogfa, 1881. március 16.) kisasszonyt, Joó János (17811863), jómódú kőszegszerdahelyi szabómesternek, és Lintner Helenának (17941817) a lányát, 1835. február 1.-én vette el Boldogfán az öreg 56 éves Farkas Ferenc táblabíró úr. Az eljegyzés és a házasság Sákovics János (17781843) körmendi plébános és a németgencsi születésű Gergácz György (18031871) körmendi káplán közbenjárásával jött létre.[1] Joó Borbála apai nagyszülei Joó János és Bilics Anna voltak, Kis-Sén laktak. A család legendáriuma szerint Joó Borbála a Vas vármegyei kisnemesi kéthelyi Joó családnak a leszármazottja volt, amely 1565. szeptember 11.-én szerzett nemességet, azonban az eddig feltárt levéltári és anyakönyvi források nem támasztják alá ezt az állítást.

Alig 9 év a házasság kötés után Joó Borbála, most 5 gyermeknek az anyja megözvegyült. Özvegy Farkas Ferencné Joó Borbála megtartotta a boldogfai ősi földbirtokot kúriájával együtt és egyedül nevelte fel az öt gyermekét, valamint gyámjukként is képviselte őket jogi ügyekben. Vagyona gyarapítása érdekében a nehéz anyagi körülményekkel küzdő fiatal özvegyasszony régi családi szerződéseket vett elő és a férje közeli rokonait perelte be a régi korszak módján. Özvegy boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála néhai anyósa boldogfai Farkas Jánosné lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit és annak az öccse, lovászi és szentmargitai Sümeghy József királyi tanácsos, zalai alispán és 1806. május 12-én osztályos megállapodást kötöttek a söjtöri erdő egyenlő részekre osztásával kapcsolatban. Farkas Ferencné Joó Borbála magának és gyermekeinek arra a megállapodásra hivatkozva egy részét a söjtöri erdőnek követelte, és ezzel pert indított Sümeghy Józsefnek a fia ellen: 1857. június 9-én 4 év pereskedés után megállapodást kötött a lovászi és szentmargitai Sümeghy családdal. Az alperes, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (18191869), az elhunyt Farkas Ferenc unokatestvére, ezt a követelést utasította el a saját és a leánytestvérei nevében is; Farkas Ferencné Joó Borbálának nem sikerült semmiféle jogot érvényesíteni a söjtöri erdőn.[7] Farkas Ferenc és Joó Borbála házasságából született:

SzármazásaSzerkesztés

boldogfai Farkas Ferenc családfája
boldogfai
Farkas Ferenc
(Boldogfa, Zala vármegye, 1779. május 16.Boldogfa, Zala vármegye, 1844. április 16.)
jogász, táblabíró, földbirtokos
Apja:
boldogfai
Farkas János

(Boldogfa, 1741. november 17.Zalaegerszeg, Zala vármegye, 1788. november 12.)
jogász, vármegyei ügyvéd, Zala vármegyei Ítélőszék elnöke, Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, földbirtokos, 1783-ban helyettesítő vármegyei másodalispán
Apai nagyapja:
boldogfai
Farkas Ferenc

(Boldogfa, 1713. szeptember 22.Zélpuszta, Zala vm., 1770. február 22.)
jogász, Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos
Apai nagyapai dédapja:
boldogfai
Farkas János

(Boldogfa, c. 1675. - †Boldogfa, 1724.)
jogász, Zala vm. helyettes főszolgabírája, földbirtokos
(Szülei: nemes Farkas Mihály, földbirtokos, törökverő hadnagy, és ságodi Péter éva)
Apai nagyapai dédanyja:
sidi
Sidy Dorottya
(1693– †Boldogfa, 1775. március 1.)
(Szülei: sidi Sidy Mihály, egervári vicekapitány, zalavármegyei követ, földbirtokos, főszolgabíró, és szenterzsébeti Terjék Mária)
Apai nagyanyja:
barkóczi
Rosty Anna Mária
(1722
Zélpuszta, 1784. október 9.)
Apai nagyanyai dédapja:
barkóczi
Rosty László
(fl. 1710-1730)
jogász, Vas vm. főszolgabírája, földbirtokos
(Szülei: Rosty István, földbirtokos, jószágkormányzója a gróf Batthyány családnak, és jobbágyi Jobbágyi Regina)
Apai nagyanyai dédanyja:
zalalövői
Csapody Mária
(fl. 1710-1714)
(Szülei: zalalövői Csapody István várkapitány, földbirtokos, és osztopáni Perneszy Zsófia)
Anyja:
lovászi és szentmargitai
Sümeghy Judit
(Alsóbagod, 1754. február 28.Alsóbagod, 1820. február 15.)
Anyai nagyapja:
nemes
Sümeghy Ferenc
(Alsóbagod, 1723. április 14.– †c.1766?)
Zala vármegye táblabírája, földbirtokos
Anyai nagyapai dédapja:
nemes
Sümeghy Mihály
Zala vm. főjegyzője 1716. és 1727. között, földbirtokos
Anyai nagyapai dédanyja:
nemes
Foky Judit
(Bágyog, 1700. november 7. – †?)
(Szülei: Foky János Vas vármegye alispánja, keszői várnagy, földbirtokos, és kisbarnaki Farkas Judit)
Anyai nagyanyja:
pókafalvi
Póka Marianna
(1728Alsóbagod, 1797. február 14.)
Anyai nagyanyai dédapja:
pókafalvi
Póka Gábor
1741-ben vasi insurgens kapitány, földbirtokos
(Szülei: pókafalvi Poka Ádám, vasi szolgabíró, földbirtokos, és egyházasrádóczi Győrffy Anna)
Anyai nagyanyai dédanyja:
szenttamási
Bertalan Klára
(Szülei: szenttamási Bertalan Ádám, földbirtokos, és nádasdi Nádasdy Mária)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4413.
  2. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. (255. o.)
  3. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009) Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  4. Hazai ’s Külföldi Tudósítások - Nemzeti Újság Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)1806-10-08 / 29. szám. 243. o.
  5. Levéltári Szemle, 39. (1989)Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám. Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.
  6. familysearch.org Mihályfa, Zala - Halálak - 1859 - Nagy Pálné Simon Anna halála
  7. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 221. p.