Főmenü megnyitása
Nemesnépi Marton család címere (rajz)
Nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró viaszpecsétje.

A nemesnépi Marton család egy Zala vármegyei nemesi család, amely a Lenti járáson fekvő Nemesnép nevű településről származik.

A család történeteSzerkesztés

A korai történeteSzerkesztés

 
Nemesnépi Marton Józsefné verbói Szluha Rozália (1816-1883) és lánya boldogfai Fakas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900), nemesvitai Viosz Lajos özvegye

A nemesnépi Marton család 1562-ben újabb közös nemesi adományban részesült több más nemesnépi lakos családdal együtt. Ekkor nemesnépi Marton György, Pál, Ambrus és István képviselték a családot.[1] Leszármazottjuk a kálvinista nemesnépi Marton Ferenc (1700-1760), nemesnépi birtokos, aki a 18. század első felében élt, és 1725. április 17-én Nemesnépen vette feleségül nemesnépi Szakály Krisztina (fl. 17251737) úrhölgyet, nemesnépi Szakály György leányát. A nemesnépi Szakály család ősei, Szakaly István, Benedek, Péter és András 1566-ban nemesség- és birtokadományban részesültek Miksa magyar király kegyéből; ők szintén a nemesnépi határőri családokhoz tartoztak.[2]

Nemesnépi Marton Ferenc és nemesnépi Szakály Krisztina gyermeke a már római katolikusként megkeresztelve idősebb nemesnépi Marton György (1730-1795) táblabíró volt. 1730-ban született Nemesnépen, és 1767. december 12.-én esküdtként tevékenykedett; az utolsó ismert említése zalai esküdként 1769. március 3.-án kelt. Marton György 1772. október 1.-je és 1780. április 15.-e között az egerszegi járás alszolgabírája volt, majd 1781. szeptember 24.-e és 1786. június 14.-e között a zalalövői járás főszolgabírája.[3] Marton György 1761. június 21.-én feleségül vette Zalaegerszegen boczföldi Visy Anna (1743-1817) kisasszonyt; Visy Anna szülei, boczföldi Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, andráshidai birtokos, és baranyavári Baranyay Orsolya voltak.[4] Az 1767-ei úrbárium összeírásában Visy Anna Bocföldén földbirtokosként szerepelt a többi boczföldi Visy rokonával együtt; ekkor Marton Györgynének egy szabad-menetelű jobbágya volt.[5] Az 1779-ben készült úrbéri összeírásban, nemesnépi Marton Györgyné boczföldi Visy Anna szerepelt nemes Kiss Jánossal együtt mint 4 házas zsellérnek a tulajdonosa a Kispáli nevű településen.[6] 1797-ben Visy Anna, aki ekkor már Marton György özvegye, fiával, ifjabb Marton Györggyel együtt pereskedett rokonaival Zalaegerszegen.[7]

Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, idősebb Marton György és boczföldi Visy Anna egyetlen gyermeke, a Kőszegi Gimnáziumban végezte tanulmányait.[8] Felnőtt korában, jogi képesítése után, a lövői járás esküdtje lett 1795. május 4.-e és 1798. június 19.-e között.[9] Amikor az 1795-ben nemes Göde István nemesnépi lakós gyújtogatásnak indult, és terrorizálta a szomszéd falvakat, csupán nemesnépi Marton György esküdt akarta megakadályozni a bűntettet (az akkori zalai alispán, Mlinárics Lajos, tehetetlen volt a hatalmaskodó nemesi jogaival szemben). A végén, mintegy 500-an vették körül és végeztek nemes Göde Istvánnal.[10] Marton György később a lövői járás alszolgabírája lett 1798. június 19.-e és 1815. november 8.-a között.[11] Tekintetes és nemzetes ifjabb nemesnépi Marton György úr 1796. január 31.-én Söjtörön,[12] feleségül vette a söjtöri nemesi birtokos patai Patay család sarjából való patai Patay Rozáliát (1779-1845), patai Patay László (1738-1795), alsó- és felső-söjtöri földbirtokos, és baranyavári Baranyay Anna (1760-1823) lányát. Az esküvőn a tanúk nemes Kiss János táblabíró és lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), táblabíró voltak. Patay Rozália úrnőnek az apai nagyszülei patai Patay István, söjtöri birtokos, aki 1746 és 1752 között kapornaki alszolgabíró, és derecskei Derecskey Erzsébet úrnő voltak. Patay Rozália anyai nagyszülei, baranyavári Baranyay István (17191788), hahóti postamester, földbirtokos, és várbogyai és nagymádi Bogyay Anna (17301769) asszony voltak. Az anyai dédszülei, várbogyai és nagymádi Bogyay László (16921749), soproni táblabíró, földbirtokos, és altenkircheni Kirchmayer Terézia voltak. Az apai dédszülei, idősebb Patay István, teskándi, söjtöri és tófeji birtokos, aki 1697 és 1724 között esküdt, és nemes Bán Erzsébet (1656-1736) voltak; Bán Erzsébet szülei pedig Bán István, söjtöri, tófeji, teskándi birtokos, és Kerpacsics Dorottya úrnő voltak, akik 1690 táján az egerszegi várban laktak. Patay Istvánné Bán Erzsébet egyben Kerpacsics István egerszegi várnagyné Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Katalinnak az unokája, aki Árpád-korig visszavezethető ősrégi család sarja volt. Kerpacsics István 1645 és 1647 között egerszegi vicekapitány, majd 1647 és 1657 között egerszegi kapitány, és később 1659-ben zalakomári vicekapitány volt.[13] Marton György részt vett a Napóleoni háborúkban: 1809. június 19.-én a szolgabírót Balatonszentgyörgyre küldték, hogy kehidai Deák Péter főadószedőtől 50 000 forintot hozzon a Zala vármegyei deputáció számára; ugyanakkor, az 1809.-ben a zalai nemesi inszurrekcióban alhadnagy volt.[14]

Ifjabb nemesnépi Marton György táblabíró és Patay Rozália házasságából két fiú- és egy leánygyermek született: nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró; nemesnépi Marton Pál (1806-1893), táblabíró; és novakoveczi Tomasich Jánosné nemesnépi Marton Anna (1802-1843). Nemesnépi Marton Anna (1802-1843), novakoveczi Tomasich János (1796-1856), ügyvéd, zalai táblabíró, boldogfai birtokosnak a felesége lett. Tomasich János, idősebb Tomasich János, vármegyei földmérő, és a Hahót-Buzád nemzetségből származó Csány Terézia fia volt, akinek az apja nemes Csány Ignác, birtokos, és az anyja gyulai Gaál Katalin úrnő volt. Csány Terézia unokatestvére, Csány Ignác fivérétől, Csány Bernáttól származó Csány László, politikus, miniszter, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja volt.

József ágaSzerkesztés

 
A Marton kastély, amely Marton Zsófia halála után a "Viosz kastély" név után vált ismertté

Ifjabb nemesnépi Marton György táblabíró és patai Patay Rozália idősebbik gyermeke, az andráshidai születésű nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró volt. Keresztszülei lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), a majdani zalai alispán és neje lovászi Jagasics Julianna (1775-1804) voltak. Marton József először bölcsészetet tanult Szombathelyen, majd 1818-ban végezte a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián.[15] Marton József 28 évesen lett az egerszegi járás esküdtje: ezt a tisztséget 1825. június 6.-a és 1829. június 1.-je között töltötte be. Ekkor az egerszegi járás alszolgabírójává választották, és egészen 1831. június 20.-áig tevékenykedett. Később, 1832. január 19.-e és 1837. szeptember 25.-e között, a lövői alszolgabíró volt.[16] Nyujdíjba vonulása után a földbirtokán gazdálkodott. 1843-ban, a 45 éves, addig gyermektelen andráshidai földbirtokos Marton Józsefnek, született az első és egyetlen leánya, nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrhölgy. Marton József felesége, verbói Szluha Rozália (1816-1883) úrnő, akinek a szülei verbói Szluha János (1789-1829), szentgyörgyvölgyi seborvos, kisszegi birtokos és nemes Kováts Zsuzsanna Cecília (17901847) asszony voltak.[17] Az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között nemesnépi Marton József andráshidai birtokos szerepelt, Deák Ferec és több más úr mellett is.[18]

A szabadságharc leverése után, 1849-ben az osztrák betört Zalába Körmend felől. Egy meglehetős hadosztály Dondorf őrnagy vezérlete alatt július 8.-án éjjel Andráshidát megszállta, és az utcákon és a Zala mellett tábort ütött. Az osztrák katonák házról-házra, a szekrényeket, ládákat felnyítani parancsolták, mindent kirabolva. Midőn a rablás megkezdetett, Marton József, a cselédeinek a falu harangja félreverését parancsolta, és ezért a földesurat, egy nagy verés után, az osztrák katonák vérben hagyták.[19]

Marton József lánya, a művelt, pompát kedvelő és erős egyéniségű nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) asszony örökölte az andráshidai Marton kúriát és a hozzá tartozó földbirtokot. A 17 éves Zsófia, először 1859. november 23.-én kötött házasságot Andráshidán nemesvitai Viosz Lajossal (1836-1869), nemesvitai Viosz Imre táblabíró és miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) fiával. A násznagyok nemesnépi Marton Pál, söjtöri birtokos, aki Marton Zsófia nagybátyja, és zokoli és illyefalvi Csutor Imre, a későbbi zalai alispán, akinek az anyja, nemesvitai Viosz Zsuzsanna, Viosz Lajos nagynénje volt. Vadászat közben, Viosz Lajos erősen megfázott, és halálos ágyán kérte meg a legjobb barátját, hogy vegye el feleségül Marton Zsófiát és nevelje fel majd a két árva gyermekét. Viosz Lajos halála után, annak a legjobb barátjához, a boldogfai Farkas családból való, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) boldogfai közbirtokoshoz ment férjhez 1872. február 7.-én. Farkas Ferenc urat később, a vármegyei tiszteletbeli számvevővé valamint a pénzügyi számellenőrré nevezték ki. A házasságkötésnél a násznagyok tekintetes Horváth Bálint (18221885),[20] Zala vármegye alpénztárnoka, boldogfai közbirtokos, és ennek a sógora, tekéntetes novakoveczi Tomasich Kálmán (18341875), boldogfai közbirtokos voltak. Az ottani Marton kúriát és a jószágot nemesnépi Marton Zsófia, az első férjétől származó legidősebb fia, nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918), nagykanizsai főszolgabíró, örökölte meg. Marton Zsófia halálával kihalt József ága fiúágon. Marton Zsófia gyászhírén mondják róla: "...egy tisztelt, jó lelkű magyar úrnő költözött el az élők sorából, aki a derék magyar asszonynak, szerető családjának minden erényét egyesítette magában. Az egyszerűség, a munkásság volt lelkének alapvonása, csak egyben volt fényűző, pazarló: a szeretetben."

Pál ágaSzerkesztés

 
Nemesnépi Marton Róza kisasszony (1855-1930).
 
Nemesnépi Marton Lászlóné besenyői és velikei Skublics Margit (18751953) asszony, a zalaegerszegi római katolikus nőegylet tagja

A legfiatalabb gyermeke nemesnépi Marton Györgynek és patai Patay Rozáliának, nemesnépi Marton Pál (1806-1893), táblabíró, földbirtokos volt.[21] Marton Pál, ahogy a bátyja, Marton József, ő is a Győri Királyi Jogakadémiára járt, amelyen 1827-ben fejezte be a jogi tanulmányait.[15] Nemesnépi Marton Pál söjtöri földbirtokos jó baráti viszonyban volt kehidai Deák Ferenccel.[22] Az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között nemesnépi Marton Pál birtokos szerepelt Deák Ferec és több más úr mellett is.[23] Marton Pál házastársa, a hahóti születésű, nagyrákosi Fölnagy Klára (1818-1897) volt,[24] akinek a szülei rákosi Fölnagy József (1786-1863), zalai aladószedő, hahóti földbirtokos, és nemes Fodor Terézia úrnő voltak; Felnagy Klárát Felsőhahóton, 1851. december 8.-án vette feleségül. Fölnagy Klára három gyermekkel áldotta meg Marton Pál urat: nemesnépi Marton György (1853-1900),[25] söjtöri földbirtokos, Zala vármegye bizottsági tag, a Zalamegyei nemesi pénztári választmányi tag, aki nőtlen hunyt el; és nemesnépi Marton Rozália Terézia (1855-1933), gróf tolnai Festetics Mária jó barátnője, a helyi söjtöri kastély gyakori vendége, aki hajadonként hunyt el. Marton Rozália szintén jó barátságot ápolt felsőeőri Fábián Ilona (1874-1939) kisasszonnyal, akikkel gyakran kocsikázott hintón a település környékén.[26] A legfiatalabb gyermeke Marton Pálnak és Fölnagy Klárának, nemesnépi Marton László (1857-1915), törvényhatósági bizottsági tag, Zala vármegye főpénztárnoka volt, aki vitte tovább a családot. 1894. októberében a földművelésügyi miniszter nemesnépi Marton György söjtöri lakóst és földbirtokost a zalaegerszegi járasára nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg.[27]Állandó gazdasági tudosito. Tehetséges zongorista és jó háziasszony volt nemesnépi Marton Rozália kisasszony, azonban a söjtöri birtok igazgatásában sajnos se jártas se ügyes nem volt; fivérei halála után egyedül maradva, majdnem a söjtöri birtok elveszítésére vezette a családot. A birtok megőrzése érdekében, 1930. november 1.-én haszonbérleti szerződést kötve boldogfai Farkas Tiborral, a nemesnépi Marton családnak sikerült megtartania a söjtöri birtokát, amelyet majd nemesnépi Marton Pál fia, György örökölt.

Marton László (1857-1915) a besenyői és velikei Skublics családból való Skublics Margit (1875-1953) kisasszonnyal, besenyői és velikei Skublics Jenő (1839-1901), politikus,[28] a Zala vármegyei szabadelvű párt elnöke és Spelletich Paulina (1848-1914)[29] lányával házasodott meg 1896. október 4.-én Zalaegerszegen.[30] Spelletich Paulina atyja, Spelletich Bódog (1815-1890) jogász, szabadságharcos volt, aki a világosi fegyverletétel után Amerikába emigrált. Nemesnépi Marton Lászlóné Skublics Margit hosszú évekig a zalaegerszegi római katolikus nőegylet tagja volt, és Pehm József plébános mellett aktívan tevékenykedett. Marton László és Skublics Margit (1875-1953) gyermekei Zalaegerszegen születtek, felnőtt korukban a vezetéknevüket úgy írták, hogy "Marthon" (pedig születésükkor még "h" nélkül könyvelték be őket). Marton László és Skublics Margit frigyéből három leány- és egy fiúgyermek született: nemesnépi Marthon Ilona, aki 1936-ban Rusznyák Lajos, sárvári és lovasberényi gyógyszertártulajdonos, földbirtokos neje lett;[31] nemesnépi Marthon Margit (1901-1974),[32] nemes dr. Szalay László (1896-1974), ügyvéd felesége; nemesnépi Marthon Erzsébet (1903-?), aki 1939 szeptember 9.-én Badacsonytomajon ifjabb nemesvitai Viosz Ferenc (1904-1969) okleveles gazdának, az elhunyt nemesvitai Viosz Ferenc nagykanizsai főszolgabíró fiának a házastársa lett;[33] és nemesnépi dr. Marthon György (1907-1968), jogász, söjtöri földbirtokos.

1933. május 10.-én Gyömörey György, Zala vármegye főispánja, dr. Marthon György (1907-1968) vármegyei fogalmazót tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki.[34] Marthon György egyben Zala vármegye aljegyzője volt 1933. május 9.-e és 1941. augusztus 9.-e között.[35] 1939. május 12.-én vitéz gróf széki Teleki Béla Marton György dr. aljegyzőt, tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki.[36] 1941. augusztus 19.-e és 1946. augusztus 28.-a között a Zala vármegyei másodfőjegyzői hivatalt töltötte be.[37] 1941. április 16.-án a Muraköz visszatért a Magyar Királysághoz a Jugoszlávia államtól; aznap a magyar csapatok bevonultak az Alsólendvára, az Alsólendvai járásra. Teleki Béla gróf zalai főispán első körútja a visszatért zalai déli területeken ekkor indult. 1941. április 23.-án dr. Brand Sándor alispánnal, dr. Szalay Gyula vármegyei tiszti főügyésszel, dr. Takács László tiszti főorvossal, Énekes Béla számvevőségi főnökkel, dr. nemesnépi Marthon György (1907-1968), másodfőjegyzővel és dr. Józsa Fábián tiszteletbeli főszolgabíró, főispáni titkárral együtt Alsólendvára utazott, ahol a vármegye a járási katonai parancsnokság, illetve a katonai közigazgatás búcsúztatására ebédet adott. Megjelent ott vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy, a Muravidék katonai parancsnoka segédtisztjével, vitéz nemes Martsa Sándor ezredes vezetésével az egész katonai közigazgatási szervezet, dr. Apáti József főszolgabíró, dr. Schmidt István tiszteletbeli főszolgabíró, a belatinci szólgabírói kirendeltség vezetője és a polgári közigazgatás kinevezett szervei, dr. Széll György királyi közjegyző, Alsólendva képviseletében pedig Dervarics Elemér községbíró és Grassanovits Ottó főjegyző. A visszatért Muraköz fővárosa ünnepi lobogódíszben látta vendégül a főispánt, aki a polgári közigazgatás átvétele után akkor elsőízben tett látogatást a Zrínyiek városában. Vitéz gróf Teleki Béla mindenekelőtt Horváth Ferenc vezérőrnagynál tett az alispánnal, együttes látogatást, azútán a főbírói hivatalt szemlélték meg, majd a ferenceseknél szentmisét hallgattak.[38]

1936-ban, özvegy nemesnépi Marton Lászlóné Skublics Margit úrnő összesen 444 kataszteri holdat birtokolt Zala megyében: Marthonpusztán 208 kh-as és Söjtörön 236 kh-as birtoka volt. Dr. Marthon György és neje Mezriczky Margit fiával kihalt a nemesnépi Marton család.[39]

A család címereSzerkesztés

A Zalamegyei levéltár anyagában megőrzödött a családi címer. Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) használta a szolgabírói tisztsége alatt. A címer régiségét, eredetét nem lehet megállapítani, de összetevő elemei mindenesetre a család határőri harcias szolgalatára utalnak.[40]

A címer leírása: A pajzs kék mezejében a két hátsó lábon álló arany griffmadár, amely török fejjel átszúrt görbekardot tart a mancsában. Sisakdísz: török fejjel átszúrt görbekardot tartó könyöklő páncélos kar. Takarók: kék-arany.

A család jelentősebb tagjaiSzerkesztés

  • idősebb nemesnépi Marton György (1730-1795), táblabíró, a lövői járás főszolgabírája.
  • ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843), táblabíró, lövői járás alszolgabírája.
  • nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája.
  • nemesnépi Marton László (1857-1915), Zala vármegye főpénztárnoka.
  • nemesnépi dr. Marthon György (1907-1968), Zala vármegye aljegyzője.

Az eddig ismert családfaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Náprádfa-Ozmánbük) Nemesnép 17.341. 60
  2. A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1809 - N°. 9839.
  3. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 267. o.
  4. familysearch.org Marton György és Visy Anna házassága - Zalaegerszeg - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  5. Urbárium 1767 ZALA Bocfölde
  6. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Kerkakutas-Kisszentgróg). Kispáli 12.257. 60
  7. Vas megyei levéltár. XIII.3. A jakabfai Bernáth család iratai 1338-1841
  8. Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a XVIII. század utolsó évtizedeiben
  9. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 297. o.
  10. Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)1903-08-27 / 35. szám
  11. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 279. o.
  12. familysearch.org Marton György és Patay Rozália házassága - Söjtör- boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  13. Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)
  14. MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 358. jegyzőkönyviszám
  15. a b Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009). Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  16. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 446. o.
  17. Arcanum - Kisnemesek nagy napjai (In: Száz Magyar falu - Szentgyörgyvölgy)
  18. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1234. o. (In: Századok)
  19. Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)1849. Az év első fele. 195. o.
  20. Széchenyi National Library - gyászjelentések - Horváth Bálint
  21. Zalamegye, 1893 (12. évfolyam, 1-26. szám)1893-04-09 / 15. szám
  22. Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám)1892-11-27 / 48. szám
  23. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1234. o. (In: Századok)
  24. Zalamegye, 1897 (16. évfolyam, 27-52. szám)1897-10-03 / 40. szám
  25. familysearch.org: nemesnépi Marton György gyászjelentése
  26. Könyvészeti adatok. Söjtör. Száz magyar falu könyvesháza. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  27. Zalamegye, 1894 (13. évfolyam, 26-52. szám)1894-10-07 / 40. szám
  28. familysearch.org: Skublics Jenő gyászjelentése
  29. familysearch.org: Spelletich Paulina gyászjelentése
  30. Zalamegye, 1896 (15. évfolyam, 27-52. szám)1896-10-11 / 41. szám
  31. Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)1936-02-08 / 32. szám
  32. familysearch.org: Szalay Lászlóné nemesnépi Marton Margit gyászjelentése
  33. Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)1939-09-10 / 208. szám
  34. Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)1933-05-10 / 105. szám
  35. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 330. o.
  36. Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)1939-05-12 / 108. szám
  37. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 327. o.
  38. Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)1941-08-27 / 194. szám
  39. Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton család (nemesnépi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  40. ZML. IV. 24nn. Marton György hivatalos iratai.