Boldogfai Farkas család

A boldogfai Farkas család egy ma is élő ősrégi magyar nemesi család, amely Boldogfáról (jelenlegi neve: Zalaboldogfa; középkori neve: Boldogasszonyfalva), Zala megyéből származik.

A boldogfai Farkas család címere. Rajz a Siebmacher féle címeres könyvből

TörténeteSzerkesztés

A család őseiSzerkesztés

A boldogfai Farkas család ősei azokhoz a Vas vármegyei határőrökhöz tartoztak, akiket I. Károly magyar király Borostyánkő és Németújvár között telepített le. 1327. július 1-jén Óváron[1] ezeket a királyi őröket (spiculatores nostri) nemcsak a régi (IV. Béla, V. István és IV. László) királyok idejében élvezett kiváltságaikban erősítette meg Károly Róbert, hanem egyszersmind az országos nemesek közé is sorozta és részükre külön „őrnagyságot” szervezett. Ezeknek a népes királyi nemes szolgáknak az utódai 1582. február 18-án Rudolf magyar királytól még 64 határőri családdal együtt,[2] majd később 1611. február 16-án Alsó- és Felsőőrre nyertek adományt.[3][4] A család több vármegyébe ágazódott ki és ezért évszázadok után szinte lehetetlen egyenes leszármazást összeállítani. A család egyik ága a Vas megyei Kancsóc (Felsőszentbenedek) nevű településre került, ahol Farkas Mihály és Ádám, Farkas Lukács fiai, és egyben Farkas János unokái, több más Farkas családbelivel együtt, 1690. április 2-án nyertek címereslevelet I. Lipót magyar királytól, amelyen farkas és vörös ruhás puskát tartó vitéz látható.[5] Farkas Lukács leszármazottjai az "alsóeőri" nemesi előnevet viselték, és Vas vármegyéből Somogy vármegyébe a 18. században, majd onnan Esztergom vármegyébe, Nyitra vármegyébe a 19. században költöztek. Az alsóeőri Farkas családnak ez az ága, pontosabban Farkas Lukács fiának, Farkas Tamásnak a leszármazottjai végül Drégelypalánkon találhatók, ahol alsóeőri Farkas Géza (18701944), az országgyűlés Felsőházának a tagja, hercegprímási uradalom intéző lakott.[6] Farkas Lukács fivérétől, Farkas Pétertől származik a későbbi boldogfai Farkas család, amely az "alsóeőri" nemesi előnevet teljesen hanyagolva, királyi adomány (1716. március 22.) után a "boldogfai" nemesi előnevet viselte. A boldogfai Farkas család Vas vármegyéből Zala vármegyébe a 17. század második felében került át.[7]

A család érkezése BoldogfáraSzerkesztés

A Farkas család a Török hódoltság alatt Vas megyében tartózkodott a Kancsóc (Felsőszentbenedek) nevű településen ahol Farkas János földbirtokos fegyverviselő ember volt a 17. század elején.[8] Az egyik gyermeke Farkas Jánosnak, Farkas Lukács ott maradt Felsőszentbenedeken; a másik gyermeke Farkas Jánosnak, Farkas Péter, a 17. század elején született Kancsócon és később édesapja halála után vásárolt lakást Zalalentin, ahonnan gyakran felment Kancsócra rokonaihoz látogatóba.[9] Farkas Péter Zalabaksán megházasodott, ahol Farkas Mihály, György és István gyermekei születtek; Farkas Péter és gyermekei ezután a béri Balogh család pórszombati birtokára kerültek. Farkas Péter, pórszombati árendás (azaz birtok haszonbérlő), az árendát gabonában fizette.[10] Tanúvallomások szerint, 1653-ban Farkas Péter már nagyon idős ember volt, aki nehezen tette a járást.[10] Az egyik fia, Farkas György, vele maradt Pórszombaton, azonban a másik, Farkas Mihály, elment Zalalövőre 7 vagy 8 évvel az 1664-ben zajlott szentotthárdi csata előtt (1656 körül), és ott fegyverrel szolgált a helyi lövői várban osztopáni Perneszy István (fl. 16471663), várnagy alatt. Farkas Mihályt "híres", "hős" katonának mondják a még élő öreg volt bajtársai 1717-es tanúvallomásaikban.[10][11] Nem sokkal ezután Farkas Mihály török fogságba esett és az oszmán kézben lévő Nagykanizsára vitette magát, ahol majd a tömlöctartónak 4 tallért, és a török úrnak 200 tallért fizetett megváltásáért.[12] Kiszabadulása után lakást vett Zalaegerszegen és Egry Pál egerszegi hadnagynak a[13] lányát vette feleségül.[10] 1664 nyarán, miután a török felégette a várost,[14] elment Ságodra, ahol később Szarka Gábor bíró lányát vette el. Onnantól ságodi Farkas Mihálynak hívatta magát, és utána pénzen vásárolta a boldogfai földbirtokát.[12] Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Boldogasszonyfalva néven (Bodogazonfalua írásmóddal). Farkas Mihálynak az utolsó felesége, és a gyermekei anyja, ságodi Péter Éva (fl. 16871702) lett, akinek az édesapja, ságodi Péter Mihály, aki 1623-ban,[15] 1624-ben,[16] majd 1649-ben zalai alszolgabíróként szerepelt. Péter Éván keresztül, gyermekei örökölték azt a pórságodi birtokot, amelyet ságodi Péter Mihály 1608-ban 400 forintért örök jogon vásárolt padoci Máttefalvay Mátyástól és feleségétől, szentpéterfalvi Potrán Eufrozsinától.[17] Farkas Mihály halála után, 1687. április 16-án, özvegye, ságodi Péter Éva, tarródi és németszecsődi Tarródy Mihály felesége, és a boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokok átruházása ügyében a három árva Farkas gyermekei gyámjaként szerepelt. Tarródy Mihály zálogosította a birtokokat 600 forintért Duinovicz István és Ferenc testvéreknek a Farkas István Péter és János mostohagyermekeitől elidegenítve.[18] Nem sokkal később, Tarródy Mihály adományt is kérvényezett, mostohagyermekeit mellőzvén, és végül nejével ságodi Péter Évával együtt 1699. november 6-án adományt kaptak Halastóra, Bükre és Alibánfára.[19]

 
Boldogfai Farkas Ferenc (17131770), Zala megyei alispán, táblabíró, címeres viaszpecsétje
 
A zélpusztai kápolna. Boldogfai Farkas Ferenc (17131770) zalai alispán 1767-ben építtette a családi magán földbirtokán
 
A zalaboldogfai templom. Boldogfai Farkas Ferenc (17131770) zalai alispán felújította és bővítette

A boldogfai előnevet Farkas Mihály és ságodi Péter Éva gyermekei, Farkas Péter, Farkas István és Farkas János kezdték használni. 1700-ban boldogfai Farkas István, Péter és János visszaváltották a mostohaapjuk által 6 elzálogosított birtokrészt, a 600 forintot és még 120 forint ráadást fizetve. A három testvérre 1716. március 22-én III. Károly magyar király megparancsolta az örököségen keresztül szerzett porsagodi, boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokok átruházását, és ezzel lerendezte a vitákat a tarródi és németszecsődi Tarródy féltestvéreivel.[20] Ezután, 1716-ban az uralkodó adományozta a három testvérnek a boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokot.[21] Az akkori családfő, Boldogfai Farkas János (†1724), volt az első, aki testvéreivel együtt, formálisan használta Boldogfáról, a főbirtokáról származó nemesi előnevet. A 18. században Farkas János fia és unokái, úgy szerepeltek, mint „de Boldoghfa”, azonban később, a reformkorban lekopott a „h” betű a nemesi előnévről.[22]

Boldogfai Farkas János 1712 és 1721 között a Zalaegerszegi járás alszolgabírája volt,[23] és később 1723-tól főszolgabíró-helyettesként tevékenykedett.[24] Akkoriban a birtokai között szerepeltek az andráshidai és az alibánfai is. Farkas János felesége, Sidy család sarja Sidy Dorottya (16931775) volt,[25] akinek a szülei Sidy Mihály, egervári vicekapitány, Zala vármegye külön kiküldött követe az 1705-ben zajló Szécsényi országgyűlésen, főszolgabíró, földbirtokos, és az ősrégi zalamegyei nemesi szenterzsébeti Therjék Mária voltak; az anyai nagyszülei, szenterzsébeti Terjék János (fl. 16321664), a nyitrai püspökség tiszttartója, zalai földbirtokos, és Maholányi Borbála voltak.[26] Bologfai Farkas Jánosné Sidy Dorottya (16931775) fivére, Sidy Pál (fl. 17261744) földbirtokos, aki 1741. október 29.-e és 1744. augusztus 30.-a között főszolgabíró volt a kapornaki járáson.[27]

Az 1714-ben III. Károly magyar király által kiadott protestánsok elleni rendelet nyomán, ahogy a királyság többi részén, Zala vármegyében is elkezdődtek az erőszakos kálvinista templomfoglalások. Az egyik ilyen megrohanás 1718. augusztus 24-én történt meg a mileji protestáns templom ellen, amikor boldogfai Farkas János alszolgabíró és az egerszegi esperes és plébános, Kalmanczory Ferenc, katonákkal megrohanták és megkísérelték elfoglalni.[28]

Ferenc alispán és Rosty Anna gyermekeiSzerkesztés

 
Boldogfai Farkas János (17411788), Zala vármegye főjegyzője, helyettes alispán címeres viaszpecsétje

Boldogfai Farkas János és Sidy Dorottya egyetlen fia, boldogfai Farkas Ferenc (17131770), táblabíró, jómódú földbirtokos, 1738. július 18-ától 1747. augusztus 21-éig a zalaegerszegi járás alszolgabírójáként, majd 1747. augusztus 21.-e és 1756. október 11.-e között ugyanannak a járásnak a főszolgabírójáként tevékenykedett.[29] Ezután Zala vármegye alispánja volt 1761. október 26-ától 1769. május 2-ig. Farkas Ferenc alispán építette újjá a zalaboldogfai régi templomot, sekrestyét, oratóriumot és kriptát építve hozzá;[30] ugyanakkor, Zalaszentgyörgynél építette a zélpusztai Szentháromságra felszentelt kápolnát, amely 230 személyt tudott befogadni.[31] 1767. július 13-án nagymányai Koller Ignác veszprémi püspök levelet írt Farkas Ferencnek, amelyben megengedte a magánkápolna építését, és kötelezte őt és leszármazottjait gondoskodni róla.[32]

Mária Terézia magyar királynő korában bodlogfai Farkas Ferenc alispánnak 10 úrbéri földbirtoka volt – összesen 697 úrbéri holdja megyeszerte –, 31 jobbágya, 38 zsellére, tehát a zalamegyei köznemességen belül, az egyik legtehetősebb földesúr volt.[33] Farkas Ferenc felesége a barkóci Rosty családból való barkóczi Rosty Anna (17221784), Rosty László, Vas vármegyei főszolgabíró, földbirtokos, és zalalövői Csapody Mária lánya volt, aki magával hozott néhány jelentős birtokot a családba. Általa örökölték a csébi birtoknak egy részét, amely Rosty Anna anyai nagyanyja öröksége után, zalalövői Csapody Istvánné osztopáni Perneszy Zsófia (fl. 16511702) után szereztek meg.[34][35] Farkas Ferenc sógora barkóci Rosty Ferenc (17181790), királyi tanácsos, Vas vármegyei alispán, földbirtokos volt; sógornője, Rosty Katalin, akinek a férjének, szalapatakai Nagy Mihály (17061756) királyi tanácsosnak, zalai alispánnak, a halála után, a muraszerdahelyi uradalmát megkapta Farkas Ferenc alispán 900 forintért 1762. június 5-én gróf Althann Mihály János zalai főispántól. A szerződésben a főispán pontosította, hogy visszavonhatatlan, amíg ő életben volt, azonban halála után, Althan örökösei és Farkas Ferenc örökösei beleegyezése szükséges volt a megtartásához, mivel a megállapodás szerint a főispán gyermekei per nélkül visszakaphatták, ha úgy akarták volna.[36]

Rosty Anna 13 gyermeket adott Farkas Ferencnek: az egyik fia, akit úgyszintén boldogfai Farkas Ferencnek hívtak, jezsuita szerzetes, táblabíró volt, 30 évig nemesapáti plébánosa, esperese volt, majd később veszprémi kanonokká nevezték ki. [1] Az alispán másik fia, Farkas Lajos piarista pap lett. A harmadik fia, boldogfai Farkas János (17411788), a királyság hites ügyvédje (juratus advocatus), 30 évesen 1771. május 1-jén lett a vármegye első aljegyzője, e tisztséget 1773. április 14-ig töltötte be,[37] amikor Zala vármegye főjegyzője lett egészen 1786. július 14-ig.[38] Ideiglenesen vármegyei másodalispán volt 1783-ban,[39] valamint 1783-ban szintén felesküdt rendes jegyzőként szerepelt a helytartótanácsnál.[40] Élete utolsó éveiben, II. József magyar király korában, pedig Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses") 1787 és 1788 között a jozefinizmus alatt volt. Farkas János 1772. április 26-án Alsóbagodban feleségül vette a lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarját, Sümeghy Juditot (17541820), Sümeghy Ferenc alsó- és felsőbagodi földbirtokos és pókafalvi Póka Marianna (17281797) lányát. Farkas Ferencné Sümeghy Judit anyai nagyszülei pókafalvi Póka Gábor (fl. 17281752), szentléránti és söjtöri birtokos, aki 1741-ben vasi insurgens kapitány, és szenttamási Bertalan Klára asszony voltak. Póka Gáborné Bertalan Klára szülei szenttamási Bertalan Ádám, földbirtokos, és a tekintélyes Nádasdy család köznemesi ágából származó nádasdi Nádasdy Mária voltak. Farkas János sógora, lovászi és szentmargitai Sümeghy József (17571832), királyi tanácsos, zalai alispán, földbirtokos volt. Farkas János főjegyzőnek a leánytestvérei, Farkas Erzsébet (17611801), tubolyszegi Tuboly László (17561828) felesége; és boldogfai Farkas Anna (17461804), aki férjhez ment csáfordi Csillagh Ádámhoz (17391797), egerszegi királyi postamesterhez, majdani zalai főadószedőhöz.[41][42][43]

Farkas Ferencnek és Rosty Annának egy másik gyermeke boldogfai Farkas Lajos (17501779) volt, aki 1775. december 18-án Rábahídvégen feleségül vette felsőeőri Bertha Klárát (17531776), felsőeőri Bertha Imre (17231769) kányavári földbirtokosnak és nagyszigeti Szily Katalinnak (17301767) a lányát;[44] Miután boldogfai Farkas Lajos első felesége szüléskor elhunyt, a második felesége hertelendi Hertelendy Klára (17601816) lett, akinek a szülei Hertelendy Boldizsár, földbirtokos, és a nemesi származású Foky család sarja Foky Erzsébet voltak. Rövidesen ezután boldogfai Farkas Lajos meghalt. Később miután Hertelendy Klára férjhez ment a francia nemesi származású Lochuh László (17631801) őrnagyhoz vele Söjtörre költözött el.[45] Farkas Lajosnak az egyik testvére, és egyben Farkas Ferenc alispán és Rosty Anna elsőszülött gyermeke, boldogfai Farkas András (17401782), zalalövői főszolgabíró volt, akinek a hitvese az ősrégi Buzád-Hahót nemzetségből való csányi Csány Anna, Csány László és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Krisztina lánya volt; ahogy Farkas Lajosnak, Farkas Andrásnak sem marad meg leszármazottja. Boldogfai Farkas Ignác (17471808) táblabíró, földbirtokos, Farkas Ferenc és Rosty Anna fiának az első felesége muzsaji Dóczy Kata (17641794) volt, Dóczy Antal és prosznyákfalvi Prosznyák Éva lánya. Farkas Ignácnak a második neje, bocsári Svastics Julianna (17711832), Svastics Ferenc és koltai Vidos Borbála lánya volt.[46] Másrészt, Farkas Ignác testvére, boldogfai Farkas László (17471796) alszolgabíró, aki Muraszemenyén 1785. október 17-én házasságot kötött a lovászi Jagasics család sarjával lovászi Jagasics Margit (17641818) kisasszonnyal, akinek a szülei lovászi Jagasics András (17281786) zalai alispán és szalapatakai Nagy Magdolna (17341772) voltak.[47]

Rosty Anna végrendeletét nehezen fogadták el halála után, 1791-ben az ingó és ingatlan javakat még egyenetlenségben bírták a gyermekei.[48] Farkas Ferenc (1742–1807) nemesapáti plébános lett az új családfő, pereskedéseknél testvérei érdekeit képviselte. Az egyik konfliktus forrása, amiért a megmaradt testvérek összefogtak főleg az volt, hogy Farkas András (1740–1782) zalalövői főszolgabíró gyermektelenül hunyt el és ezzel özvegyét, Csány Annát (†1800) illette a vagyona. Egyben Farkas András az egyetlen kedvezményezett volt, amikor nagynénje, özv. szalapatakai Nagy Mihály királyi tanácsosné Rosty Katalin, 1760. július 14-én kelt végrendeletében[49] ráhagyott minden ingó és ingatlan javát az unokaöccsére, és ezek is Csány Anna kezébe kerültek férje halála után.[50] Birtokait részben elzálogosította idősebb pallini Inkey Imre (1757-1813) királyi tanácsosnak[51] a Csány testvérei adóssága lerovására, másrészt testvéreire ráhagyta az özvegy[52] (boldogfai Farkas Andrásné Csány Anna egyik fivére Csány Boldizsár, Csány László édesapja volt).

1794. augusztus 18-án egyezmény jött létre boldogfai Farkas Ferenc plébános, Farkas László, Farkas Ignác, özvegy Farkas Jánosné lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit, aki gyermekei Farkas János Nepomuk és Farkas Ferenc gyámja és a beperlő csébi Pogány Ádám (1746–1814) között.[53] Pogány Ádám a Gömör vármegyei Kelemér nevű településen lakó szolgabíró elhatározta, hogy vissza fogja szerezni a családja ősi birtokait és több családot is beperelt akkor (köztük az Eszterházyt és a Gyulafit). Zalában felkereste a boldogfai Farkas családot, és majd sikerült szerezni 1000 arany vinculumot tőlük, mivel ők barkóci Rosty Annán keresztül örökölték polyanai Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára ősanyjának a zalai birtokai egy jelentős részét.[54]

A boldogfai Farkas család úgy lépett be a 19. századba, hogy a javai legnagyobb része elenyészett és az özvegyek (Farkas Andrásné Csány Anna, Farkas Lajosné Hertelendy Klára, utána Lochuh Lászlóné) vagy a Farkas leányok (Csillagh Ádámné Farkas Anna, Tuboly Lászlóné Farkas Erzsébet) gyermekei kezébe került. Farkas János (1741–1788) főjegyző volt aki tovább vitte a családot és tőle származik a család két ága, amely a 21. századig jutott. Farkas János özvegye, lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) az alsóbagodi családi Sümeghy-kastélyban lakott két pártában maradt leányával, boldogfai Farkas Judit (17761839) és boldogfai Farkas Erzsébet (17851857) kisasszonyokkal. Farkas Erzsébet, az egyetlen életben maradt leánytestvér 1845-re, Deák Ferenc mellett, valamint több tucat zalai nemes úr szerepelt az önkéntes adózók között, unokaöccsével, Farkas Imrével együtt. Erzsébet másodfokú unokatestvére, gyulai Gaál Károlyné Farkas Franciska szintén szerepelt az önkéntes adózók között.[55] Farkas János és Sümeghy Judit házasságából egyetlenegy leány kötött házasságot: boldogfai Farkas Marianna (17831819), akinek a férje, szladeovici Szladovits József (17731829), táblabíró, császári és királyi kapitány, boldogfai földbirtokos, szladeovici Szladovits Károly (1749-1811), Vas vármegye alispánjának és Balla Katalinnak a fia volt.[56] Farkas János főjegyző és Sümeghy Judit legidősebb gyermeke, boldogfai Farkas János Nepomuk (17741847), táblabíró, zalai helyettes alispán, Alsó- és Felső Bagodban vásárolt egy jelentősen nagy uradalmat a saját eladott öröksége és felesége hozománya eladásával szerzett pénzzel; öccsére, boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844), jogász, táblabíróra engedte át a boldogfai ősi birtokot és a kúriát, aki agglegényként élt 46 éves koráig. Farkas János és Farkas Ferenc alapították a család két ágát, amely mai napig él.

László és Jagasics Margit ágaSzerkesztés

Boldogfai Farkas László (17471796) táblabíró, földbirtokos, boldogfai Farkas Ferenc alispánnak és barkóczi Rosty Annának a fia, 1781. szeptember 24.-e és 1786. június 14.-e között a zalalövői járás alszolgabírója volt. Farkas László alszolgabíró feleségül vette Szentmargitfalván 1785. október 17-én a nemesi származású lovászi Jagasics Margit (17641818) kisasszonyt, akinek a szülei lovászi Jagasics András (1728– ?) Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos és szalapatakai Nagy Magdolna (17341772) voltak. Boldogfai Farkas László és lovászi Jagasics Margit házasságából született boldogfai Farkas György (17881823), aki a nemeszéli földbirtokot örökölte. Ahogy más boldogfai Farkas rokonai, Farkas György is a Győri királyi jogakadémián végezte tanulmányait: bölcseletből diplomázott 1807-ben.[57] Felesége szladeovici Szladovits Erzsébet (17911839) volt, akinek a szülei szladeovici Szladovics Károly (1749-1811), Vas vármegye alispánja, földbirtokos, és Balla Katalin voltak. Farkas Györgyné Szladovits Erzsébet bátyja, Szladovits József (17731829), táblabíró, földbirtokos, akinek a felesége, boldogfai Farkas Marianna (17831819) volt; Szladovits Józsefné boldogfai Farkas Marianna szülei boldogfai Farkas János (17411788), Zala vármegye főjegyzője, a Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses") 1787 és 1788 között, táblabíró, földbirtokos, és lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) voltak.

Farkas György és Szladovits Erzsébet lánya, boldogfai Farkas Franciska (18131895) asszony, aki házasságot kötött Zalaszentivánon 1831. szeptember 29-én gyulai Gaál Károly (18081840) földbirtokossal, gyulai Gaál Mihály, zalai táblabíró, földbirtokos és derzséri Bakó Krisztina fiával. Az egyik esküvői tanú boldogfai Farkas János (1774-1847), Zala vármegye helyettes alispánja, táblabíró, földbirtokos, és a másik egyházasbüki Simon Mihály (18041863), a zalaegerszegi járás főszolgabírája, táblabíró, földbirtokos voltak. Gyulai Gaál Károly bátyja, gyulai Gaál Miklós (17991854) honvédtábornok volt. A zélpusztai jószág egyetlen örököse gyulai Gaál Károlyné boldogfai Farkas Franciska (18131895) lett.[58] Özvegy boldogfai Farkas Györgyné Szladovics Erzsébet férje halála után még kétszer házasodott meg. Második férje, egyházasbüki Simon József (1775-1827), táblabíró, alibánfai földbirtokos, akivel 1825. március 29-én kötött házasságot Zélpusztán; a harmadik férje a csengeri Háczky család sarja, Háczky Ferenc (17831861), táblabíró, földbirtokos, akihez ment 1837. április 30-án Kemeneshőgyészen.[59] A harmadik házassága alig két évig tartott, mivel az asszony lebetegedett és elhunyt. Farkas György és Szladovits Erzsébet leánya gyulai Gaál Károlyné boldogfai Farkas Franciska (18131895) kezében tartotta a zélpusztai jószágot egészen haláláig amikor leánya, névedi Botka Jánosné gyulai Gaál Matild (18371921) asszony örökölte meg. Gyulai Gaál Károlyné boldogfai Farkas Franciska (18131895) asszony elhunytával kihalt boldogfai Farkas László ága. A boldogfai Farkas családot Farkas Lászlónak (17471796) a bátyja, boldogfai Farkas János (17411788) Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses"), Zala vármegye főjegyzője vitte tovább.

János és Skublics Angéla ágaSzerkesztés

 
Boldogfai Farkas János Nepomuk (17741847) földbirtokos, táblabíró, Zala vármegye helyettes első alispánja aláírása és címeres viaszpecsétje. Kelt: 1828 március 19-én
 
Boldogfai Farkas Imre (18111876), főszolgabíró, táblabíró, földbirtokos
 
Boldogfai Farkas Imre (18111876), főszolgabíró, táblabíró, földbirtokos aláírása és címeres viaszpecsétje. Kelt: 1840 június 19-én
 
Boldogfai Farkas József (1857–1951), politikus, országgyűlési képviselő
 
Boldogfai Farkas Kálmán (18801944), felsőbagodi földbirtokos, zalaszentgróti főszolgabíró
 
Dr. boldogfai Farkas Tibor (18801940), jogász, országgyűlési képviselő, földbirtokos, tartalékos huszárkapitány
 
Boldogfai Farkas Dénes (18841973), gazdálkodó, politikus és országgyűlési képviselő, 1956-ban a Demokrata Néppárt korelnöke.

A korábban említett boldogfai Farkas János (17411788) Zala vármegyei Ítélőszék elnökének ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses"), Zala vármegye főjegyzőjének, és lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) asszonynak a legidősebb fia boldogfai Farkas János Nepomuk (17741847), táblabíró, zalai helyettes alispán, földbirtokos. Farkas János Nepomuk elnökként szolgált a zalai számvevői törvényszéken 1826-tól 1827-ig, majd 1827-től 1828-ig, 1831-ben, 1837-ben, 1838-ban és 1839-ben is. 1833-tól helyettes zalai első alispán volt, amikor Deák Ferencet, az akkori zala vármegye helyettes első alispánját, országgyűlési követté választották.[60] Farkas János felesége a tekintélyes zalai nemesi származású besenyői és velikei Skublics család sarja besenyői és velikei Skublics Angéla (17771848), akinek a szülei Skublics János (17381808), táblabíró, földbirtokos, és zalalövői Csapody Erzsébet (17391781) voltak.[61] Az apai nagyszülei besenyői és velikei Skublics Sándor, földbirtokos és lukafalvi Szarka Anna (1711-1789) voltak; az anyai nagyszülei zalalövői Csapody Ferenc (16891762) Vas vármegye főszolgabírája, nagyszombati kerületi táblai ülnök, földbirtokos és szentviszlói Deseő Mária voltak.[62] Farkas János Skublics Angéla bátyja, besenyői és velikei Skublics Imre (1771-1830), Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, költő, földbirtokos volt.[63]

Farkas János (17741847), táblabíró a családja ősi birtokát, Boldogfát, az öccsének boldogfai Farkas Ferenc (17791844) táblabírónak hagyta, aki 1825-ben 46 évesen házasodott meg először agglegénységét elhagyván.[64] 1823. június 3-án, Farkas János, az egyedülálló, gyermektelen testvérei és a saját gyermekei terheit felvállalván, örök jogon eladta a söjtöri, tófeji és pusztaszentlászlói osztályába jutott rész jószágokat. Felesége Skublics Angéla eladta a Skublics családjától örökölt birtokait és a házaspár összesen 42000 forintért közösen megvásárolta báró kissenyei Sennyey Károly (17871841) császári és királyi kamarástól az alsó- és felső bagodi, valamint a hagyárosi földbirtokát, rétjeivel, jobbágyaival együtt.[65] A Mária Terézia kori úrbérrendezés szerint, ezek a birtokok összesen 203 úrbéri holdból állt, valamint 9 jobbágy és 3 zsellér lakott rajta.[66] Ezek után, odaköltözött Farkas János és neki Skublics Angéla gyermekeivel együtt. Az 1829-es nemesi összeírásban, már természetesen szerepelt mint a települések egyik földbirtokosa.[67]

Farkas János és Skublics Angéla egyik gyermeke Farkas Imre (18111876) Zala megye táblabírája, főszolgabírája, földbirtokos,[68] aki későn nősült meg a kispolgári származású Horváth Alojziával (1831–1919)[69] és 1876-ban halt meg Alsó-Bagodon 60 éves korában. Farkas Imre a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület egyik alapító tagja volt. A másik fia Farkas János Nepomuknak és Skublics Angélának ifjabb boldogfai Farkas János (18131858), földbirtokos, az egerszegi járás gyámi szolgabírája volt;[70] ifjabb Farkas János 1834-ben végezte a jogi tanulmányait a Győri királyi jogakadémián.[71] Ifjabb Farkas János felesége, az alsóhahóti születésű baranyavári Baranyay Julianna Petronella (18221892) volt. Farkas Jánosné Baranyay Julianna baranyavári Baranyay Menyhért (17951868), táblabíró, királyi postamester és boldogfai Farkas Julianna (17961825) lánya volt;[72] ez a baranyavári Baranyay Menyhértné boldogfai Farkas Julianna pedig boldogfai Farkas Ignác és Svastics Julianna frigyéből született.

Farkas Imre (18111876) főszolgabírónak Horváth Alojziától (18311919) három fiúgyermeke született: boldogfai Farkas Imre (18601895) hagyárosi földbirtokos; boldogfai Farkas Gábor (18631925) alsóbagodi földbirtokos, aki sose nősült meg; és utolsóként boldogfai Farkas József (18571951) országgyűlési képviselő, söjtöri földbirtokos és politikus volt. Boldogfai Farkas Imre (18601895) hagyárosi földbirtokos nemesvitai Viosz Máriát (18631935), nemesvitai Viosz Lajos (18361869), földbirtokos és nemesnépi Marton Zsófia (18421900) lányát vette feleségül;[69] Farkas Imre és Viosz Mária egyetlen lánya és örököse boldogfai Farkas Margit (18881972) asszony, akinek a férje, dr. udvardi és básti Udvardy Jenő (18801941) kormányfőtanácsos, jogász, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke, Zalaegerszeg megyei város tiszti főügyésze volt. Udvardy Jenő szülei udvardi és básti Udvardy Vince (18541922), Zalaegerszeg városi képviselő-testületének a tagja, a zalaegerszegi állami főgimnáziumi tanára, Zala vármegye törvényhatósági bizottságnak a tagja, és a nagylengyeli születésű strauszenbergi Strausz Borbála Margit (18611952) voltak.[73] Udvardy Vincené Strausz Borbála anyja, a boldogfai Farkas család másik ágából származó boldogfai Farkas Krisztina (18361883) asszony, strauszenbergi Strausz Sándor (18311922) nagylengyeli földbirtokosnak a felesége volt.

Boldogfai Farkas József (18571951) jelentős politikai szerepet játszott amikor a Katolikus Néppárt megalakult. Zichy Aladár gróf és Zichy Nándor gróf mellett tevékenyen dolgozott és végül 4 ízben választották meg országgyűlési képviselővé a katolikus néppárti programmal Zalában. Amikor 1909-ben gróf Batthyány Pál zalai főispán lemondását ismertették, és Farkas József volt az egyik főispáni jelölt, azonban ő hivatalosan jelentette ki azt, hogy nem vállalja a főispánságot. 1910-ben boldogfai Farkas József ismét országgyűlési képviselő jelölt lett a Katolikus Néppárti programmal, azonban ellenfele gróf Batthyány Pál volt főispán volt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt programjával. A népszerű grófot, aki a nagy támogatással rendelkező politikai párttal jelölte magát végül zalaegerszegi kerületi országgyűlési képviselővé választották: ezentúl Farkas József nem politizált tovább. Boldogfai Farkas József házastársa, a tekintélyes zalai nemesi származású lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarja lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (18571924) asszony,[74] lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (18191869) táblabíró, söjtöri földbirtokos, főszolgabíró, országgyűlési képviselő,[75] és séllyei Séllyey Magdolna (18221901) lánya volt.[76] A Sümeghy család kihalásával az 1920-as években, boldogfai Farkas József és gyermekei örökölték egy jelentős részét a vagyonnak, egy söjtöri birtokot is beleértve.

A másodszülött fia boldogfai Farkas József (18571951) országgyűlési képviselőnek és lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozáliának (18571924) dr. boldogfai Farkas Tibor (18831940) jogász, ügyvéd, bagodi földbirtokos volt, aki a Cambridge Egyetemen doktorált le. A zalai jogi nagy tudós több ízben utazott vissza vendégségbe az angol egyetemre előadásokat tartani a magyar jogról, és legitimista képviselőként 1922-től 1935-ig országgyűlési képviselőként szolgált.[77] Farkas Tibor felesége, a zalamegyei nemesi származású pálfiszegi Pálffy család sarja pálfiszegi Pálffy Judit (19061993), pálfiszegi Pálffy László (18721946) pacsai főszolgabíró, földbirtokos, és véssei Véssey Ilona (18821956) leánya volt. Az apai nagyszülei pálfiszegi Pálffy Elek (1840-1895),[78] pölöskefői földbirtokos és kiskoltai Koltay Karolin (1848-1873) voltak;[79][80] az anyai nagyszülei véssei Véssey László (1852-1897), földbirtokos és nedeczei Nedeczky Emília (1859-1944) asszony voltak.[81] Boldogfai Farkas Tibor és pálfiszegi Pálffy Judit házasságából egy fiú- és egy leánygyermeke született. Farkas Tibor és családja az utolsó tulajdonosai voltak az alsóbagodi boldogfai Farkas nemesi kúriának, amely eredetileg nagybátyjáé, boldogfai Farkas Gáboré volt. A kúria 1986 óta Bagod község faluháza lett.

Farkas Tibor öccse boldogfai Farkas Dénes (18841973) politikus, országgyűlés képviselő, 1956-ban részt vett a forradalomban, amikor 1956. november 1-jén a Kossuth Rádióban felhívást tett közzé a DNP újjászervezésére. Farkas Dénes felesége, szentjánosi Szűcs Mária (18911956), szentjánosi Szűcs István (18621925), huszár alezredes, és szentmártoni Radó Mária (18681945) lánya volt. Az apai nagyszülei idősebb szentjánosi Szűcs István (18271890), földbirtokos,[82] és nagyszigeti Szily Vilma (18311920) asszony voltak;[83] az anyai nagyszülei szentmártoni Radó Ignác (18071877), földbirtokos, Vas vármegyei főszolgabíró,[84] és ajkai Ajkay Cecília (18211885) asszony voltak.[85] Boldogfai Farkas Dénes és szentjánosi Szűcs Mária frigyéből egy fiú- és egy leánygyermeke született: boldogfai Farkas Irma (19131997), akinek a férje, dr. Újlaki Andor (19001974) győri újságíró, és boldogfai Farkas Ferenc. A legidősebb testvére Tibornak és Dénesnek, az agglegény boldogfai Farkas Kálmán (18801944), zalaszentgróti főszolgabíró volt, aki a bagodi birtokán gazdálkodott.[86]

Ferenc és Joó Borbála ágaSzerkesztés

 
Boldogfai Farkas Ferenc (17791844), jogász, Zala vármegye táblabírája, földbirtokos aláírása és címeres viaszpecsétje. Kelt: 1828 március 19-én
 
Boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908) andráshidai földbirtokos és Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre
 
Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (18421900) asszony, nemesvitai Viosz Lajos özvegye
 
Vitéz boldogfai Farkas Sándor (18801946) császári és királyi ezredes, az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja. A Zala megyei Országos Nemzetvédelmi bizottság parancsnoka. 1935 és 1939 között Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya.
 
Dr. Boldogfai Farkas István (18751921) sümegi főszolgabíró és gyermekei: Margit, Endre és Gyula (az ölében)

Boldogfai Farkas János (17411788), Zala vármegyei Ítélőszék elnökének ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses"), Zala vármegye főjegyzőjének és lovászi és szentmargitai Sümeghy Juditnak (17541820) a legkisebb fiúgyermeke boldogfai Farkas Ferenc (17791844), táblabíró, jogász, földbirtokos volt. Farkas Ferenc 1801-ben végezte a jogi tanulmányait a Győri királyi jogakadémián, és a családi földbirtokon gazdálkodott;[87] Farkas Ferencnek az 1841-es nemesi földbirtokok összeírása szerint a boldogfai földbirtokon kívül, Andráshidán és Felsőbagodon is volt egy birtokrésze, valamint közösen bírta testvéreivel a salomvári földbirtokot és a felsőbagodi malmot is. Farkas Ferenc táblabíró igen későn vette el a nála 38 évvel fiatalabb perenyei születésű második feleségét Joó Borbálát (18111881),[69] Joó János (17811863), kőszegszerdahelyi szabómester, és Lintner Helena (17941817) lányát, aki öt gyermekkel áldotta meg őt. Boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála korán megözvegyült és az árvái neveléséről kellett egyedül gondoskodnia.

Özvegy boldogfai Farkas Ferenc táblabíróné Joó Borbála (18111881) megtartotta a zalaboldogfai ősi földbirtokot kúriájával együtt, és egyedül nevelte fel az öt gyermekét, hivatalosan ő lett a gyámjuk is. Vagyona gyarapítása érdekében, a fiatal özvegy 1857. június 9-én 4 év pereskedés után megállapodást kötött a lovászi és szentmargitai Sümeghy családdal miután megkísérelte érvényesíteni az állítólagos jogait a közösen bírt söjtöri erdő fölött. Az alperes, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (18191869), az elhunyt Farkas Ferenc unokatestvére, aki ezt a követelést elutasította leánytestvérei nevében is. Farkas Ferencné Joó Borbála anyósa, Sümeghy Judit és öccse Sümeghy József zalai alispán közti 1806. május 12-én kötött osztályos megállapodást Sümeghy Ferenc nem ismerte el.[88]

Farkas Ferencné Joó Borbála három lánya helyi köznemesi urakhoz mentek férjhez: boldogfai Farkas Krisztina (18361883) férje, strauszenbergi Strausz Sándor (18311922), Zala vármegye bizottsági tag, zalai esküdt, körjegyző, a zalamegyei gazdakör tagja, nagylengyeli földbirtokos;[89] boldogfai Farkas Franciska (18401872), tótfalusi Tóth Benedek felesége, és boldogfai Farkas Amália (1843-1907) nemes Török Sándor házastársa lett;[69] Török Sándor egy nagyunyomi közbirtokos nemesi családnak a sarja volt, aki fiatal korában gazdasági tiszti állást szerzett a pusztaszentmihályi hercegi Batthyány uradalmában, majd boldogfán közbirtokos lett felesége révén. Farkas Franciska férje, tótfalusi Tóth Benedek, egy rábahídvégi közbirtokos nemesi családnak a sarja volt, akinek a szülei tótfalusi Tóth János és kiseölbei Eölbey Jozefa asszony voltak. Farkas Ferenc és Joó Borbála egyik fia boldogfai Farkas László (18421901),[90] vármegyei írnok, földbirtokos, aki 1866. január 15-én Teskándon vette feleségül kurtakeszi Baranyay Alojzia (18481898) kisasszonyt, kurtakeszi Baranyay József (1809-1855) teskándi földbirtokosnak, valamint tornai és bozsóki Karácsonyi Teréziának (1827-1888) a lányát; boldogfai Farkas Lászlóné kurtakeszi Baranyay Alojzia anyai nagyszülei tornai és bozsóki Karácsonyi Adalbert, tornai földbirtokos, és czakóházi és dőri Gyapay Katalin asszony voltak.[91] Farkas László és Baranyay Alojzia frigyéből egy leány- és három fiúgyermek született: boldogfai Farkas József (18661927),[92] MÁV felügyelő, akinek a hitvese boszörcsöki Egressy Gizella (18741973) lett; Cságoly Józsefné boldogfai Farkas Alojzia (18701933); boldogfai Farkas Kálmán (18751949) vasúti állomás elöljáró; és boldogfai Farkas Imre (1882– † ?) költő, a dombóvári takarékpénztár vezérigazgatója.

Farkas Ferenc táblabírónak és Joó Borbálának a legidősebb fiúgyermeke, boldogfai Farkas Ferenc (18381908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi ellenőre, földbirtokos volt.[93][94] Farkas Ferenc a zalamegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagja és lelkes támogatója, ugyanakkor fiatal kora óta a "Zala vármegye Gazdasági Egyesület" tagja is volt. Farkas Ferenc legjobb barátja a szomszéd andráshidai földbirtokos nemesvitai Viosz Lajos (18361869), akivel gyakran ment vadászni. Viosz Lajos halála után özvegyét, az andráshidai birtokos nemesi származású nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófiát (18421900), boldogfai Farkas Ferenc vette el.[69] Nemesnépi Marton Zsófia, nemesnépi Marton József (17971858) táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos,[95] és verbói Szluha Rozália (1816-1883) egyetlen lánya és örököse volt; Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia apai nagyszülei nemesnépi Marton György (17671843), táblabíró, a zalalövői járás alszolgabírája, 1809-ben a zalai nemesi felkelésben alhadnagy, söjtöri és andráshidai birtokos, és patai Patay Rozália (17791845) asszony voltak. Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia három elsőfokú unokatestvére a Söjtörön földbirtokos három nemesnépi Marton testvérnek: nemesnépi Marton György (1853-1900),[96] söjtöri földbirtokos, Zala vármegye bizottsági tag, nemesnépi Marton László (1857-1915), Zala vármegye főpénztárnoka, földbirtokos, és nemesnépi Marton Rozália Terézia (1855-1933) kisasszony.[97] Marton Zsófia három fiú- és egy lány gyermeket adott boldogfai Farkas Ferencnek.[69][98]

Az egyik fiúgyermeke boldogfai Farkas Ferenc (18381908) Zala vármegyei számvevőnek, földbirtokosnak és nemesnépi Marton Zsófiának, boldogfai Farkas Lajos (18781930) volt, aki részt vett az I. világháborúban népfelkelő szakaszvezető címzetes őrmesterként.[99] Korábban, gróf Festetics Jenő (18521933),[100] herceg Festetics Tasziló öccse, 1905. augusztusban a csáktornyai uradalmába ispánná nevezte ki, ahol dolgozott közel egy évtizedig.[101] Farkas Lajos első feleségétől, Margitai Eugéniától (18821908), Margitai József állami képzőintézeti igazgató, kormányfőtanácsos lányától született egy fiúgyermeke: Boldogfai Farkas Sándor (19071970), szobrász- és éremművész. Boldogfai Farkas Sándor művei közül Apor Vilmos síremléke Győrben, a Szűz Mária szobor a Pasaréti téren és Szent Imre szobra a budapesti Szent István Bazilikában található. Boldogfai Farkas Lajos csáktornyai uradalmi ispánnak a második neje, a pósfai Horváth család sarja, pósfai Horváth Irma (18851959) asszony; szülei pósfai Horváth János (18391923), a Magyar királyi államvasutak gépgyárának az igazgatója, a Ferenc József-rend lovagja, földbirtokos, és forintosházi Forintos Irma (18601916) asszony voltak. Farkas Lajost pósfai Horváth Irma több gyermekkel áldotta meg: köztük boldogfai Farkas György (19241988) pécsi főiskolai docens, Baranya megyei tornaszövetség elnöke, testnevelő tanár, tankönyv író, akinek a neje, doliánszki Dulánszky Ágnes asszony, közeli rokona doliánszki Dulánszky Nándor (18291896) pécsi püspöknek;[102] valamint nővére, boldogfai Farkas Mária (19112000), Ispánki József szobrászművésznek a felesége.[103]

Boldogfai Farkas Ferenc (18381908) Zala vármegyei számvevőnek, földbirtokosnak és nemesnépi Marton Zsófia (18421900) asszonynak az egyetlen leánygyermeke, boldogfai Farkas Zsófia (18841948), tekintélyes asszonyság volt a zalaegerszegi társadalomban, aki hosszú éveken át elnöke volt a helyi katolikus nőegyletnek és Pehm József plébános mellett tevékenykedett. Farkas Zsófia férje, a zalaegerszegi születésű polgári származású Fangler Béla, nemzetgyűlési képviselő volt. Fangler Béláné Farkas Zsófiának egy másik fiútestvére, vitéz boldogfai Farkas Sándor (1880–1946), ezredes volt; az Első Világháborúban vett részt és később, 1935 és 1939 között a "Zala vármegye vitézi rend" székkapitánya, valamint a Zala megyei Országos Nemzetvédelmi bizottság parancsnoka volt. Farkas Sándor felesége a nemesi származású adorjánházi Csomasz Katalin (18971964) asszony, akinek az apja a református felekezetű adorjánházi Csomasz Béla (1865.–†?), ügyvéd, veszprémi királyi törvényszéki aljegyző, a Veszprém vármegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, és anyja a római katolikus Pap-Kovács Irén (18761939) asszony volt. A két világháború közti korszakban vitéz boldogfai Farkas Sándor ezredesné adorjánházi Csomasz Katalin 1940. május 5-étől a „Baross Női Tábor” zalai fiókjának az alapító elnök-asszonya,[104] valamint 1940. február 17-étől az "Országos Vörös Kereszt Egyesület" a Zala megyei fiókjának társelnöke is volt;[105][106] vitéz Farkas Sándorné Csomasz Katalin úgyszintén aktív tagja is volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségé-nek (MANSZ). Farkas Sándor és Csomasz Katalin frigyéből két fiúgyermek született: vitéz boldogfai Farkas Lóránd, és boldogfai Farkas Tamás. Boldogfai Farkas Tamás (19282009) feleségül vette técsői Móricz Éva (19312015) kisasszonyt,[107] akinek a szülei vitéz técsői Móricz István (18971960), a Felsőház tagja,[108] a Triesti Általános Biztosító Intézet vezérigazgatója, és bikoli Horváth Borbála asszony voltak.[109][110] Boldogfai Farkas Tamásné técsői Móricz Évának az apai nagyszülei técsői Móricz Pál (18691918), cs. és kir. kamarás, esztári földbirtokos, és szunyogi Szunyogh Borbála asszony voltak;[111] az anyai nagyszülei dr. bikoli Horváth Tivadar (18691928), bankigazgató, ügyvéd, és ugornyai Robitsek Alice (18761959) asszony voltak.[112][113][114] Boldogfai Farkas Tamásnéné técsői Móricz Évának az apai dédszülei técsői Móricz Pál (18261903), a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője, földbirtokos, a debreceni református egyházmegye segédgondnoka és mezőtelegdi Miskolczy Borbála (18331913) voltak.[115]

Boldogfai Farkas Ferenc (18381908) Zala vármegyei számvevőnek, földbirtokosnak és nemesnépi Marton Zsófia (18421900) asszzonynak a legidősebb fiúgyermeke, dr. Boldogfai Farkas István (18751921) sümegi főszolgabíró,[116] és a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, 33 községből álló sümegi járásnak volt felelős vezetője, elsőfokú rendőrbírája. Első felesége, a nemesi persai Persay családból való persai Persay Erzsébet (1885–1913), akinek a szülei persai Persay Gyula (18551924) novai gyógyszerész, földbirtokos, zalamegyei bizottsági tagja, a "Nova és Vidék Takarék Pénztár" vezérigazgatója, a zalamegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt novai főfelügyelője, és a nemeskéri Kiss családból való nemeskéri Kiss Erzsébet (18671888) asszony voltak. Farkas Istvánné Persay Erzsébet apai nagyszülei persai Persay János (18131870), áporkai földbirtokos, a Lovaregylet tagja, és tornóci Szalay Terézia (18191857) voltak.[117] Farkas István és Persay Erzsébet házasságából két fiú- és egy leánygyermek született: dr. forintosházi Forintos Györgyné boldogfai Farkas Margit (19051990); a legidősebb fiú boldogfai Farkas Gyula (19071938) főhadnagy volt; öccse, boldogfai Farkas Endre (19081994), vezérkari őrnagy volt a második világháború idején. Persay Gyula anyai ági felmenői között az ősrégi Árpád-korig visszanyúló nemesi származású bicskei Bitskey család volt.[118] Dr. boldogfai Farkas István főszolgabírónak a második felesége a pósfai Horváth család sarja pósfai Horváth Johanna (18831919) asszony lett; boldogfai Farkas Istvánné pósfai Horváth Johanna leánytestvére volt boldogfai Farkas Lajosné pósfai Horváth Irmának, tehát szülei szintén pósfai Horváth János (18391923), a Magyar királyi államvasutak gépgyárának az igazgatója, a Ferenc József-rend lovagja, földbirtokos, és a tekintélyes zalai nemesi forintosházi Forintos családból való forintosházi Forintos Irma (18601916) voltak. Boldogfai Farkas István főszolgabíró és pósfai Horváth Johanna házasságából több gyermek született, de csak egy érte el a felnőttkort: boldogfai Farkas István Sándor (19181975), főhadnagy. 1938. április 2-án bátyja, boldogfai Farkas Gyula (19071938) főhadnagy, a Háros-szigeti műszaki gyakorló téren felügyelt egy fegyver bemutatást, amelyen egy katona rosszul aktívált egy aknát; Farkas Gyula sietve kivette a kezéből, hogy minél messzire hajítsa el a tömegtől, azonban az akna felrobbant és azonnal Farkas Gyula fej és szív sérüléseibe belehalt.[119]

Boldogfai Farkas István (18751921) sümegi főszolgabíró és persai Persay Erzsébet fia, boldogfai Farkas Endre (19081994) vezérkari százados a jómódú ősrégi római katolikus nagypolgári származású Lenz családból való Lenz Klára Mária Herminát (19242013) vette feleségül 1942-ben Budapesten. Lenz Klára édesapja, a budapesti születésű Lenz József (18971965) nagykereskedő, földbirtokos, kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados, bérház tulajdonos, aki a "Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete" elnöke,[120] valamint a "Déligyümölcskereskedők Egyesülete" alelnöke, a "Gyümölcs-, Zöldség- és Élelmiszer-kereskedők Országos Egyesülete" elnök-jelöltje[121] volt; édesanyja, Lenz Józsefné Topits Klára (19011993), akinek az apja Topits Alajos József (18551926), a „Topits József Fia Első Magyar Gőztésztagyár” tulajdonosa, a Ferenc József-rend lovagja,[122] az Országos Ipar Tanács tagja, az Országos Iparegyesület Igazgatóságának a tagja volt. E házasság révén, boldogfai Farkas Endre szerzett az 1576 holdas Szabolcs vármegyei Kocsordos földbirtokot és annak a kis kúriáját, amely Tiszadob mellett feküdt (Tiszadobhoz 1 154, Kesznyétenhez 422 kataszteri hold tartozott). A kocsordosi uradalom mellett, Farkas Endre és Lenz Klára egy 35 kataszteri holdas vámospércsi, valamint 459 kataszteri holdas újlétai földet birtokoltak. Összesen 2 070 kataszteri holdja volt a házaspárnak négy településen; ezzel a boldogfai Farkas család akkori legtehetősebb tagjává vált. Farkas Endre a nyilas párt elleni mozgalmakkal szimpatizált és a második világháború után kényszerült Venezuelába, Dél-Amerikába menekülni a családjával, ahol letelepedett és nőttek fel a gyermekei. Farkas Endre vézérkari őrnagy nővére, boldogfai Farkas Margit (19051990) pedig a mihályfai földbirtokos forintosházi Forintos család sarjának, dr. forintosházi Forintos György (19021958) igazságügyi minisztérium osztályfőnökének a felesége lett, aki dr. forintosházi Forintos Géza honvédelmi minisztériumi osztálytanácsos és Starmeg Paulina fia volt. Forintos György és Farkas Margit Forintos György 1956-os forradalmár szülei voltak. Boldogfai Farkas Endre (19081994) vezérkari őrnagy és Lenz Klára (19242013) unokája, boldogfai Farkas Ákos András, okleveles nemzetközi politológus, okleveles történész, genealógus.[123]

A családi címer leírásaSzerkesztés

A boldogfai Farkas család címere (1690): „Reneszánsz pajzsban, kék udvarban, zöld mezőn jobbra futó természetes színű farkas. A sisakdísz: kiemelkedő vörös ruhás puskát tartó vitéz. Takarók: kék-arany és vörös-ezüst”.

A család jelentősebb tagjaiSzerkesztés

A családfa a 20. század első feléigSzerkesztés

A boldogfai Farkas család arcképcsarnokaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 6. kötet - 272a. oldal
  2. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 6. kötet - 269 - 271. oldal
  3. Magyarország vármegyei és városai: Hont vármegye nemes családjai. Írta ifj. Reiszig Ede dr.
  4. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 6. kötet - 266 - 273. oldal
  5. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó (384. o.)
  6. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Alsóeőri Farkas Géza
  7. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1715. dec. 20.
  8. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. május 10.
  9. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. május 20.
  10. a b c d MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. aug. 31.
  11. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zágorhida-Zalalövő) Zalalövő 24.504. 94
  12. a b MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. jan. 20.
  13. Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004) Molnár László: A község története az őskortól a török kor végéig. 19. o.
  14. Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene; képekkel és a város térképével ellátott Utmutató (1931) Zalaegerszeg történeti múltja. 12. o.
  15. ZALA VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 1138
  16. Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1611–1655 - Zalai gyűjtemény 39. (Zalaegerszeg, 1996)
  17. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 148 - 149. oldal
  18. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 149. oldal
  19. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 24. kötet - 628-629. oldal
  20. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 147 - 155. oldal
  21. E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal
  22. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 7. doboz. 271., 272. pallium.
  23. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)
  24. ZML. XIII. 20. László család iratai. 1. doboz. fasc. 5. No. 55
  25. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4412
  26. ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 1. doboz. 8. pallium
  27. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50. (266. o.)
  28. Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. ZML. 1996. 127. o.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 11.)
  29. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 267. o.
  30. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zágorhida-Zalalövő). Zalaboldogfa 24.498. 64
  31. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zalaszentmárton-Zovajka). Zél (Ma: Zalaszentgyörgy része) 26.522. 23
  32. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 7. doboz. 285. pallium
  33. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927–928. o.)
  34. Farkas Ákos András (boldogfai) – ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 10. o.
  35. ZML. XIII. 10. Farkas család (boldogfai) iratai. 1. doboz. 6. pallium
  36. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 133. p.
  37. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg (256. o.)
  38. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255. o.)
  39. [https://web.archive.org/web/20131029190604/http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/xiii.10.farkas.csalad.iratai.1328.-.1869.pdf ZML. Lajstrom. IV.17. Alispánok és szolgabírák előtti perek 1761–1848]. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 27.)
  40. Dunántúli Protestáns Lap – 7. évfolyam – 1896. I. Vezérczikkek és értekezések
  41. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg (260. o.)
  42. Boldogfai Farkas Ákos András. A Sümeghy család (lovászi és szentmargitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 186.o.)
  43. Boldogfai Farkas Ákos András. A Csillagh család (csáfordi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2020. XVI. Évfolyam. Budapest. 58.o.)
  44. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó. 168. o.
  45. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 554. o.
  46. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 548. o.
  47. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 645–646. o.
  48. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 155. p.
  49. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 131. p.
  50. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 153. p.
  51. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 180. p.
  52. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 151. p.
  53. Szinnyey József. Magyar írók élete és munkái: Csébi Pogány Ádám.
  54. ZML. XIII. 10. farkas család iratai. 3. doboz 156. p.
  55. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1232.o. (In: Századok)
  56. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Babat-Batyk). Bagod 2.24. 71
  57. Zalai történeti tanulmányok – Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800–1848
  58. Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)
  59. familysearch.org - római katolikus házasságok - Kemeneshőgyész - Háczky Ferenc és Szladovics Erzsébet házassága
  60. ZML. Lajstrom. IV.17. Alispánok és szolgabírák előtti perek 1761–1848. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 27.)
  61. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó (517. o.)
  62. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 517. o.
  63. familysearc.org Skublics Imre keresztelő lapja
  64. Archivált másolat. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 5.)
  65. ZML. XIII. 10 Farkas család iratai. 1836. 4. doboz. 186. pallium
  66. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. 651. o.
  67. Archivált másolat. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 5.)
  68. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (278. o.)
  69. a b c d e f MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4413.
  70. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (282. o.)
  71. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800–1848
  72. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Hahót A3759.
  73. Boldogfai Farkas Ákos András. Az Udvardy (udvardi és básthi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2021. XVII. Évfolyam. Budapest.) 239.o.
  74. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Söjtör A5446.
  75. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (267. o.)
  76. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Söjtör A546.
  77. Zalai Életrajzi Kislexikon
  78. familysearch.org Pálffy Elek gyászjelentése
  79. familysearch.org Pálffy Elekné Koltay Karolin keresztelői adatlapja
  80. familysearch.org Pálffy Elekné Koltay Karolin halála - Pölöskefő (In: Szentbalázs) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  81. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Véssey László
  82. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - idősebb szentjánosi Szűcs István
  83. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - szentjánosi Szűcs Istvánné nagyszigeti Szily Vilma
  84. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - szentmártoi Radó Ignác
  85. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - szentmártoi Radó Ignácné ajkai Ajkay Cecilia
  86. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (344. o.)
  87. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009) Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800–1848
  88. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 221. p.
  89. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (321. o.)
  90. Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám) • 1901-12-26 / 52. szám
  91. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Boncodfölde A4421.
  92. a b Magyarság, 1927. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)1927-09-04 / 200. szám
  93. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (333. o.)
  94. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 405. o.
  95. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (279. o.)
  96. familysearch.org: nemesnépi Marton György gyászjelentése
  97. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. (653. o.)
  98. Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton család (nemesnépi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  99. Budapesti Közlöny, 1916. április (50. évfolyam, 75-99. szám)
  100. Myfamilysearch.com Festetics Jenő gróf gyászjelentése.
  101. Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 27-53. szám) • 1905-08-27 35. szám
  102. familysearch.org Dulánszky Nándor püspök gyászjelentése
  103. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. (410-411. o.)
  104. Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám) 1940-05-06 / 102. szám
  105. Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)1940-02-19 / 40. szám
  106. Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám) 1941-11-03 / 248. szám
  107. Magyar Nemzet, 2009. november (72. évfolyam, 300-328. szám)
  108. Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)1943-04-14 / 84. szám
  109. HU BFL - VII.172 - 1942 - 1132
  110. Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)2001-07-01 / 7-8. szám
  111. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - técsői Móricz Pál
  112. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - dr. bikoli Horváth Tivadar
  113. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - bikoli Horváth Tivadarné Robitsek Alice
  114. familysearch.org római katolikus keresztelők - Robitsek Alice
  115. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - técsői Móricz Pál
  116. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (346. o.)
  117. familysearch.org Persay Gyula keresztelő adatlapja
  118. Boldogfai Farkas Ákos András. A Persay család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2021. XVII. Évfolyam. Budapest.) 191.o.
  119. familysearch.org polgári anyakönyvek - Budapest XXII kerület - 1938 - Farkas Gyula halála
  120. Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)1927-08-18 / 187. szám
  121. Az Est, 1936. június (27. évfolyam, 126-146. szám)1936-06-19 / 139. szám
  122. Magyar Nemzet, 1901. január (20. évfolyam, 1-31. szám)1901-01-28 / 28. szám
  123. Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 70. o.)

ForrásokSzerkesztés