Főmenü megnyitása

Boldogfai Farkas András (Boldogfa, Zala vármegye, 1740. október 21. - Zalalövő, Zala vármegye, 1782. március 14.), jogász, a zalalövői járás első főszolgabírája, zalalövői földbirtokos.

boldogfai Farkas András
Boldogfai Farkas András főszolgabíró címeres viaszpecsétje
Boldogfai Farkas András főszolgabíró címeres viaszpecsétje
Született 1740. október 21.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1782. március 14. (41 évesen)
Zalalövő, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa csányi Csány Anna (†1800)
Szüleiboldogfai Farkas Ferenc (1713-1770)
barkóczi Rosty Anna (1722-1784)
Foglalkozása jogász, a zalalövői járás első főszolgabírája.

ÉleteSzerkesztés

Az ősrégi zalai nemesi boldogfai Farkas család sarja. Boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770), Zala megyei alispán, táblabíró, jómódú földbirtokos, és barkóczi Rosty Anna (1722-1784) elsőszülött fiúgyermeke. Keresztszülei egervári Egerváry József (1704-1747) zalai alispán, és neje, galánthai Bessenyei Magdolna voltak. Fivérei: boldogfai Farkas János (1741-1788), Zala vármegye főjegyzője, boldogfai Farkas Ferenc (1742-1807) jezsuita szerzetes, veszprémi kanonok, és boldogfai Farkas József (1752-1809) piarista pap, rektor Kolozsváron volt.

Szalapataki Nagy Mihály (1706-1756) alispán özvegye, barkóczi Rosty Katalin (†1760), az 1760 július 14.-én kelt végrendeletében, a legidősebbik unokaöccsére, boldogfai Farkas Andrásra hagyott minden zalalövői ingó és ingatlan javát.[1] Másrészt, mivel Farkas András édesanyja, Rosty Anna révén, az osztopáni Perneszy család leszármazottja volt, akik Zalalövő urai voltak évszázadok során, ahogy nagynénje is, a családja örökölt egy birtokrészt a településen. Az 1779-ben megírt Rosty Anna végrendeletében,[2] boldogfai Farkas Andrásra hagyta az egész 97 úrbéri holdas zalalövői birtokrészt, amelyen 3 jobbágy család és 10 zsellér család lakott.[3][4]

Amikor létrehozták a zalalövői járást 1777-ben, Farkas András lett az első főszolgabírája, tisztség amelyet betöltött 1777. szeptember 9.-e és 1781. szeptember 24.-e között.[5] Mellette, a majdani sógora, tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828), alszolgabíró tevékenykedett. Az 1781-es tisztség választáskor, Tuboly Lászlót, Farkas András öccse, boldogfai Farkas László (1747-1796) váltotta le alszolgabíróként; a beteg Farkas András főszolgabírói hivatalát, idősebb nemesnépi Marton György (1730-1795), táblabíró, andráshidai földbirtokos vette át.

1782. március 14.-én hunyt el 41 évesen Zalalövőn.[6]

HázasságaSzerkesztés

Farkas András feleségül vette a Hahót-Buzád nemzetségből származó csányi Csány Anna (†1800. október 13.) kisasszonyt, Csány László és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Krisztina lányát, Csány László nagynénjét. A hazásságukból nem maradt örökös. Az özvegyasszony, a birtokait részben elzálogosította pallini Inkey Imrének,[7] az ő fivérei adóssága lerovására, másrészt testvéreire ráhagyta az özvegy, mivel a vagyon a boldogfai Farkas család kezéből kikerült.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 131.p
  2. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai (Boldogfai) 4. doboz. 1800. d)
  3. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. 927. o.
  4. Dominkovits Péter. ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1690-1790. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  5. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (262. o.)
  6. familysearch.org Farkas András halála - Zalalövő (In: Salomvár) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  7. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 4. doboz. 180.p
  8. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 151.p